Szerző: M.J. -freepalestine.hu – publicista
Megjelenés: 2025. május 30.
Két nép, két föld, mégis rokon sors?
Magyarország történelme legalább ezerszer meséli el ugyanazt: egy kis nép küzdelmét megszállás, birodalmi nyomás, kulturális felszámolás és önrendelkezési vágy között. Gondoljunk csak a Habsburg-ellenes szabadságharcokra, az 1849-es orosz intervencióra, vagy Trianonra, ahol nem csak területet, hanem magyar közösségeket is elvesztettünk.
A palesztin történelem hasonló ritmusban zajlik – idegen uralom, kitelepítés, falak, kolóniák, identitásvesztés.
1920: Palesztinák Balfour-ja, magyarok Trianonja
1920 két nép számára is sorsfordító év:
-
A magyaroknak Trianon: az ország területének kétharmadát vesztette el, több mint hárommillió magyar rekedt az új határokon kívül – gyakran kisebbségi jogok nélkül, elnyomva.
-
A palesztinoknak Balfour és brit mandátum: az európai nagyhatalmak döntöttek sorsukról – nélkülük. A brit ígéret (Balfour-nyilatkozat, 1917) a zsidó nemzeti otthonról szólt, miközben a palesztin őslakosság jövője ismeretlen maradt.
Mindkét nép tapasztalata: róluk döntöttek, nélkülük.
A Csíkszereda közelében fekvő Csíkcsomortánról érkezett férfi kezében irredenta transzparenssel a Magyar Királyi Honvédség erdélyi bevonulásakor – reprodukció.
MTI Fotó/Hadtörténeti Intézet
1948–1956: Népmozgások, forradalom, menekülés
1948-ban Izrael megalakulása után több százezer palesztint űztek el otthonaikból (a „Nakba” – katasztrófa). Százával születtek a menekülttáborok, máig tartó hontalansággal.
Nem egészen tíz évvel később, 1956-ban Magyarországon is menekültek tízezrei hagyták el az országot a forradalom leverése után. Más történelmi kontextus, de ugyanaz az élmény: hontalanná válni idegen országban, üldöztetés elől menekülni.
1967–1989: Megfigyelés, megszállás, identitáskontroll
A palesztin területek izraeli megszállása (1967 óta) ma is tart. A katonai ellenőrzőpontok, a falu-leválasztások, az útlevél-megvonások, az oktatás és média cenzúrázása ismerős lehet bárkinek, aki ismeri a Kádár-korszak magyarországi valóságát.
-
Palesztin fiatalokat tartóztatnak le kövek miatt.
-
Magyar egyetemisták karrierje tört derékba „ellenzékiség” miatt.
A hatalom mindkét helyen az identitást kontrollálta – és az emlékezetet.
1989 és Oslo: Remény, majd csalódás
1989 a magyaroknak a rendszerváltás, a szabadság reménye. 1993 a palesztinoknak az oslói folyamat – önálló államiság ígérete. De míg Magyarország formálisan visszanyerte függetlenségét, a palesztin állam máig nem létezik.
-
A megszállás maradt.
-
A falak épültek.
-
A csalódás nőtt.
2024: Gáza, mint egy bezárt nép faluja
A Gázai övezet ma a világ legnagyobb szabadtéri börtöneként él a nemzetközi jogvédő szervezetek szerint (HRW, 2024). Ahol 2 millió ember él elzárva, gyakran áram, víz és gyógyszer nélkül.
Nem kell elmenni a Közel-Keletre, hogy ezt megértsük. Elég, ha emlékszünk a saját múltunkra – 1944-re, 1956-ra vagy az erdélyi falvakra, ahol magyar nyelvű könyvet rejtegettek.
A történelem empátiát is taníthatna
Nem az a cél, hogy „egyenlőségjelet” tegyünk a két történet közé. A történelem nem verseny a szenvedésben. De az összehasonlítás segít megérteni, miért nem lehet közönyösen nézni egy nép szenvedését – akkor sem, ha az távol él, más nyelven beszél, más vallást követ.
A palesztin nép története – kiszorítás, megszállás, remény és árulás – túl ismerős ahhoz, hogy magyar fül hallgassa közömbösen.
Végszó: Történelem, amely tükörként szolgál
Ha mi, magyarok azt várjuk, hogy mások megértsék Trianont, 1956-ot vagy 2006-ot – akkor nekünk is kötelességünk megérteni más népek Trianonját, forradalmát, bezártságát.
És ma a palesztinoké éppen ilyen.
🔗 Hivatkozott források:
-
[Yasser Arafat: Speech at the UN, 1974 – Palestinian Right to Statehood]
