A Middle East Eye szerint a brit kormány megakadályozta, hogy egy, az iszlamofóbia lehetséges definíciójával kapcsolatos tanácsadásra létrehozott munkacsoport konzultáljon a Brit Muszlim Tanács (MCB) képviselőivel, miközben a csoport olyan prominens személyiségekkel és szervezetekkel konzultált, amelyeket maguk is iszlamofóbiával vádolnak.
A kormány által februárban létrehozott munkacsoportot a Brit Zsidók Izrael-párti Képviselőházának egykori közönségkapcsolati tisztviselője felügyeli, aki egy fegyveripari kereskedelmi szövetségnél is dolgozott, és egy illegális telepeken való működéssel vádolt szervezettel Izraelbe is ellátogatott.
Az ügyben jártas kormányzati források szerint az Angela Rayner miniszterelnök-helyettes vezette Lakásügyi, Közösségi és Önkormányzati Minisztérium (MHCLG) azt nyilatkozta a csoportnak, hogy nem konzultálhat az MCB-vel, mert a kormány „eltávolodási” politikát folytat a szervezettel szemben.
Az MCB a legnagyobb ernyőszervezet, amely azt állítja magáról, hogy muszlim szervezeteket képvisel, több mint 500 taggal, köztük mecsetekkel, iskolákkal, helyi és megyei tanácsokkal, szakmai hálózatokkal és érdekvédelmi csoportokkal.
A munkacsoport azonban két, islamofóbiával vádolt prominens személyiséggel, Trevor Phillipsszel és John Jenkinsszel konzultált arról, hogy hasznos lenne-e egy islamofóbia definíció.
Az MEE úgy tudja, hogy a kormány vétójoggal rendelkezik abban, hogy kivel konzultáljon a munkacsoport.
A csoport interjút készített a Community Security Trusttal, amely az antiszemitizmust figyeli. Meghívták a neokonzervatív agytrösztöt, a Policy Exchange-et is – amelyet szintén az iszlamofóbia terjesztésével vádoltak – egy konzultációra, de a Policy Exchange elutasította a kérést, mondták az MEE-nek források. A Policy Exchange a cikk megjelenéséig nem reagált a megkeresésre.
Ezzel szemben a kormány azt közölte a munkacsoporttal, hogy nem konzultálhat a Médiafigyelő Központtal (CfMM), egy olyan felügyeleti szervvel, amely a muszlimokról szóló médiamegjelenésekre összpontosít. A CfMM-et az MCB hozta létre, de azt állítja, hogy mára független szervezetté vált.
Az MEE azonban úgy tudja, hogy a kormány azt mondta, hogy a csoport az MCB-hez fűződő kapcsolatai miatt nem tud együttműködni a CfMM-mel.
Az egymást követő kormányok többnyire elutasították az együttműködést az MCB-vel 2009 óta, amikor az akkori Munkáspárt-kormány felfüggesztette a kapcsolatokat, miután a szervezet főtitkárhelyettese aláírt egy nyilatkozatot, amely a palesztinok ellenállási jogát támogatta Izrael háromhetes gázai háborúját követően, amelyet Öntött Ólom hadműveletként ismernek, 2008 decembere és 2009 januárja között.
A Munkáspárt helyreállította a kapcsolatokat a 2010-es általános választásokon elszenvedett veresége előtt, és az MCB tisztviselői számos találkozót tartottak liberális demokrata miniszterekkel a konzervatívok vezette koalíciós kormány alatt, amely 2015-ig tartott. A Konzervatív Párt miniszterei azonban 2010 és 2024 között nem voltak hajlandók találkozni az MCB tisztviselőivel.
A képviselőtestület stratégája
Források szerint a munkacsoport olyan csoportokkal konzultált, mint a National Secular Society és a Humanists UK, amelyek bírálták a Munkáspárt által korábban elfogadott islamofóbia-definíciót.
Az MCB szóvivője a következőket nyilatkozta az MEE-nek: „Megerősíthetjük, hogy sem a közösségi minisztérium, sem a kinevezett munkacsoport tagjai nem keresték meg proaktívan a Brit Muszlim Tanácsot, hogy vegyenek részt ebben a felhívásban. Mindenesetre mozgósítjuk a helyi tagságot, hogy megosszák a véleményüket.”
Hozzátették: „Nagy-Britannia sokszínű vallási közösségeinek nincs szükségük apró, jobboldali agytrösztök és hagyományos médiaorgánumok szeszélyei által vezérelt kulturális politikára – olyan kormányra van szükségünk, amely elég bátor ahhoz, hogy hitelesen és józan ésszel vezessen.”
A Dominic Grieve, egykori konzervatív képviselő, aki 2010 és 2014 között főügyész volt, vezette munkacsoport csütörtökön rendezvényt tart a parlamentben, amelyen a képviselőket és a Lordok Házának tagjait felkérik, hogy osszák meg gondolataikat az islamofóbia meghatározásáról.
Joel Salmon, aki március óta a közösségi minisztérium muszlimellenes gyűlölet- és antiszemitizmusellenes politikai csoportjának vezetője, felügyeli a munkacsoportot.
2016-ban Salmon a Jewish Newsnak írt cikkében azt állította, hogy a zsidó közösségnek „képesnek kell lennie arra, hogy maga határozza meg, mi az antiszemitizmus”.
2016 és 2019 között a Brit Zsidók Képviselőinek Tanácsánál (Board of Deputies of British Jews, BoD), egy erősen Izrael-párti szervezetnél volt közönségkapcsolati tisztviselő.
Ebben a szerepkörben „politikai stratégiával, miniszterekkel és parlamenti képviselőkkel való kapcsolattartással és a törvényhozás befolyásolásával” foglalkozott LinkedIn-profilja szerint. Emellett „felelős volt a politikafejlesztésért, és a szervezet médiaszóvivőjeként” is tevékenykedett.
2015-ben Salmon azt mondta, hogy „utazásokra ment” az Aish HaTorah-val, egy nemzetközi zsidó ortodox szervezettel, amelyről a The Atlantic 2008-ban arról számolt be, hogy ügynökei vannak „a zsidó települések radikális övezetében, Nablusztól délre, az északi Ciszjordániában”.
Ronn Torossian, a New York-i Aish HaTorah szóvivője a The Atlanticnak elmondta: „Szerintem minden megölt zsidóért száz vagy ezer arabot kellene megölnünk.”
2019 szeptembere és 2021 között Salmon vezető közönségkapcsolati tanácsadóként dolgozott az ADS-nél, egy fegyveripari kereskedelmi szövetségnél, amelynek tagjai között olyan jelentős fegyvergyártó vállalatok is vannak, mint az Elbit Systems, Izrael legnagyobb fegyvergyártója, a Boeing, a BAE Systems és a Lockheed Martin.
A Fegyverkereskedelem Elleni Kampány (CAAT) szerint az ADS évente rendez egy vacsorát, hogy „összehozza a politikusokat a világ legnagyobb fegyvergyártóinak képviselőivel”.
A közösségi minisztérium szóvivője elmondta: „Semmilyen formában nem fogjuk tolerálni az iszlamofóbiát, és igyekszünk elfojtani, bárhol is fordul elő.
„A munkacsoportnak az iszlámellenes gyűlölet/iszlamofóbia definíciójának kidolgozására irányuló munkája célja, hogy jobban megértse a muszlim közösségekkel szembeni elfogadhatatlan bánásmódot és előítéleteket – támogatva a vallási indíttatású gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelemre és az összetartás elősegítésére irányuló szélesebb körű és folyamatos, kormány által vezetett erőfeszítéseket. Ennek részeként számos vallási közösséggel és szervezettel működik együtt.”
Konzultáció a vádlottal
Idén év elején a Munkáspárt kormánya létrehozott egy munkacsoportot, hogy kidolgozza a muszlimellenes diszkrimináció hivatalos definícióját. Hat hónapos határidőt kapott a jelentés benyújtására.
Ez arra utalt, hogy a kormány visszavonja a brit muszlimok Pártközi Parlamenti Csoportja (APPG) által 2018-ban javasolt definíció elfogadásának terveit.
A Munkáspárt által ellenzékben elfogadott definíció az iszlamofóbiát „a muszlimság vagy a vélt muszlimság kifejezéseit célzó rasszizmusként” jellemzi.
Az új munkacsoport állítólag konzultált Trevor Phillipsszel, akit 2020 márciusában, Jeremy Corbyn vezetése alatt felfüggesztettek a Munkáspártból, miután iszlamofóbiával kapcsolatos vádakat ő tagadott. Felfüggesztését 2021 júliusában, Keir Starmer vezetésével feloldották, ezt a lépést pedig néhány muszlim Munkáspárti képviselő és tag bírálta.
Zarah Sultana képviselő azt mondta, hogy „a pártnak legalább teljes visszavonást és bocsánatkérést kell követelnie. Bármi kevesebb gúnyt űz abból az elképzelésből, hogy a párt komolyan veszi az iszlamofóbiát”. A Munkáspárti Muszlim Hálózat figyelmeztetett, hogy „[Phillips] csendes visszafogadása zárt ajtók mögött, bocsánatkérés vagy elismerés nélkül csak további szorongást és fájdalmat okoz a muszlimok körében”.
Phillips korábban azt mondta, hogy a brit muszlimok „nemzet a nemzeten belül”. Tagadta az iszlamofóbiával kapcsolatos vádakat.
A munkacsoport konzultált John Jenkinsszel, a korábbi szaúd-arábiai brit nagykövettel is, akit tavaly márciusban azzal vádoltak, hogy olyan közösségi médiabejegyzéseket támogatott, amelyek „iszlamofóbok”, „az iszlamofóbiát védik” vagy „muszlimok elleni propagandát” terjesztenek. Az MEE akkoriban megkereste Jenkinst, hogy nyilatkozzon, de nem kapott választ.
Grieve, a munkacsoport elnöke, megkérdezte Jenkinst, hogy „hasznos lenne-e [az iszlamofóbia] definíciója”.
A múlt hónapban a Spectator magazin közzétette Jenkins hosszú válaszát Grieve kérésére, amelyben a 18. századi politikára és a „szociális konstruktivizmusra” is utaltak.
Válaszában Jenkins határozottan bírálta a munkacsoportot mind az öt tagja miatt, kivéve Grieve muszlim mivoltát.
„Aggódom, hogy a Munkacsoport esetleg előre meghatározott következtetésekkel kezdte meg munkáját” – írta.
Jenkins az islamofóbia „bármelyik definíciójának” elfogadásával kapcsolatban a következőket mondta: „Hallottam, hogy ezt potenciálisan a legretrográdabb lépésként írták le ebben az országban, mióta Sir Robert Walpole kormánya 1737-ben felhatalmazta a Lord Chamberlain hivatalát színházi forgatókönyvek engedélyezésére.”
Érvelésének alátámasztására azt is állította, hogy az islamofóbia kérdése „szakértelmet igényel az európai jogban és jogtudományban (amelynek az ilyen kérdések működési keretének kell lennie), az iszlám jogtudományban (amely rendkívül összetett és változatos, de kontextust biztosít a terület néhány extravagánsabb állításához), a szabadság filozófiájában és mind a nyugati, mind az iszlám politikai gondolkodás történetében – plusz egészséges szkeptikus hozzáállást a kritikai elmélethez, és intellektuálisan szigorú megközelítést mind a társadalmi konstruktivizmushoz, mind ahhoz, amit a marxisták régen „reifikációnak” neveztek.”
Jenkins látszólag arra utalt, hogy a munkacsoport egyik tagja sem rendelkezik azzal a multidiszciplináris tudományos szakértelemmel, amelyre szerinte szükségük van.
A munkacsoport tagjai
Grieve mellett négy tagja van a munkacsoportnak. Egyikük Akeela Ahmed, a Brit Muszlim Hálózat (BMN) társelnöke, amely februárban indult, és azóta is diszkréten működik.
Az MEE az indulása előtt felfedte, hogy a BMN elvesztette muszlim támogatottságának nagy részét, és egy jótékonysági szervezet támogatja, amelyet a kegyvesztett volt canterburyi érsek, Justin Welby hozott létre.
A munkacsoportban tagja Javed Khan professzor is, az Equi ügyvezető igazgatója, egy befolyásos új agytröszt, amely azt állítja, hogy „az Egyesült Királyság muszlim közösségéből született”.
„Potenciálisan ez a legretrográdabb lépés ebben az országban azóta, hogy Sir Robert Walpole kormánya 1737-ben felhatalmazta a Lord Chamberlain hivatalát színházi forgatókönyvek licencelésére”
– John Jenkins
Az Equi-jelentés parlamenti bemutatásakor februárban Khan azt mondta a parlamenti képviselőknek és a civil társadalmi szereplőknek, hogy az agytröszt „kapcsolatfelvételt” tapasztal a Munkáspárt kormánya, beleértve a minisztereket és a különleges tanácsadókat is.
Shaista Gohir bárónő, a parlamenti képviselőház másodrangú képviselője és a Muslim Women’s Network UK (MWNUK) vezérigazgatója a munkacsoport egy másik tagja.
Az MEE február végén hozta nyilvánosságra, hogy a parlamentben márciusban megrendezett MWNUK-rendezvényt, amelyen az „Egyesült Királyságban élő muszlimok kulturális hozzájárulását” ünnepelték, a TikTok, a Kínában ujgur muszlimok által elszenvedett emberi jogi visszaélésekről szóló tartalmak cenzúrázásával vádolt közösségi médiaóriás támogatta.
Aisha Affi független tanácsadót is a munkacsoport tagjaként nevezték meg.
Az APPG definíciójának kritikája
Grieve írta az előszót az APPG vitatott, islamofóbiáról szóló jelentéséhez 2018-ban, „elgondolkodtatónak és pozitív cselekvésre ingerlőnek” nevezve azt.
Az APPG definícióját azonban azóta hevesen bírálták.
Lord Wajid Khan, a Munkáspárt hitügyi minisztere, a tavalyi év végén kijelentette, hogy „az APPG által javasolt definíció nincs összhangban a 2010-es Egyenlőségi Törvénnyel, amely a fajt bőrszín, nemzetiség és nemzeti vagy etnikai származás alapján határozza meg”.
2019 januárjában a Jewish Chronicle arról számolt be, hogy a Képviselőház munkatársai, köztük Salmon – aki most az islamofóbiával foglalkozó munkacsoportot felügyeli – részt vettek az APPG brit muszlimokkal foglalkozó tagjaival, köztük Sayeeda Warsi báróval és Wes Streeting Munkáspárti képviselővel, aki akkoriban az APPG társelnöke volt.
A Tanács állítólag majdnem támogatta az APPG islamofóbia definícióját, bár végül ezt nem tette meg.
Az igazgatótanács a Jewish Chronicle jelentését „célzások, féligazságok és nyílt hazugságok keverékének” minősítette, és kijelentette, hogy „nem érzik úgy, hogy ez a megfelelő időpont” az iszlamofóbia definíciójának jóváhagyására.
