Szerző: M.J-freepalestine.hu, publicista
Megjelenés dátuma: 2025. május 30.
Amikor Magyarország külpolitikáját figyeljük, egy kérdés egyre nyilvánvalóbban vetődik fel: miért hajlandó a magyar kormány szinte minden helyzetben Izrael érdekeit képviselni – még akkor is, ha ezzel a nemzetközi jog, az emberi jogi elvek vagy akár az Európai Unió közös álláspontja ellen megy? A válasz túlmutat a diplomáciai kapcsolatokon: itt ideológiai azonosulásról, politikai szövetségről és egyre inkább értékválasztásról van szó.
Egyoldalú kiállás: politika, nem diplomácia
Magyarország az elmúlt években rendszeresen megvétózta az EU közös állásfoglalásait, amelyek kritizálták volna Izrael telepespolitikáját vagy katonai akcióit. Például 2021-ben és 2023-ban is a magyar kormány volt az egyetlen tagállam, amely megakadályozta az EU közös elítélő nyilatkozatát Gáza bombázása után (lásd: Reuters, 2021, Politico, 2023).
Ez nem külpolitikai kiegyensúlyozottság. Ez feltétel nélküli támogatás. Míg más európai országok legalább formálisan hivatkoznak a nemzetközi jogra vagy a kétállami megoldásra, addig a magyar kormány rendre „Izrael önvédelmi jogára” hivatkozik, miközben hallgat a civil áldozatokról és a palesztinok jogainak sárba tiprásáról.
Politikai és ideológiai szövetség
Orbán Viktor és Benjámin Netanjahu kapcsolata régóta közismerten jó. Közös pontjaik a nacionalizmus, a bevándorlásellenesség és a liberális világrend bírálata. Ez a politikai értékközösség túlmutat a diplomácián: egyfajta ideológiai szövetséget jelent, amelynek célja az alternatív jobboldali nemzetközi rend építése – az EU, az ENSZ vagy az emberi jogi normák rovására.
A magyar kormány Izrael melletti kiállását jól tükrözi a budapesti nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésének terve is – ez egy olyan diplomáciai lépés lenne, amit Európában jelenleg egyetlen ország sem tett meg az Egyesült Államokon kívül (Times of Israel, 2023).
Gazdasági érdekek: ürügy vagy indok?
Sokan érvelnek azzal, hogy az Izraellel ápolt jó kapcsolat gazdaságilag is előnyös: a védelmi ipari együttműködés, a technológiai fejlesztések és a turizmus mind indokolhatják a szoros kapcsolatot. Tény, hogy Magyarország több alkalommal is vásárolt izraeli katonai technológiát – például drónrendszereket és megfigyelő eszközöket (Defense News, 2022).
De mindez nem indokolja azt a politikai védőernyőt, amelyet a magyar kormány következetesen Izrael fölé tart – különösen akkor, amikor annak politikája nemzetközi jogsértésekkel és emberi jogi tragédiákkal jár.
Meddig lehet elmenni?
A közel-keleti konfliktus 2023–2025 közötti eszkalációja során több ezer civil vesztette életét Gázában, köztük rengeteg gyermek is (UN OCHA Reports, 2024). Az ENSZ többször is elítélte Izrael túlzott katonai fellépését, és egyre több ország követel vizsgálatot háborús bűnök gyanúja miatt. Miközben nemzetközi jogászok, emberi jogi szervezetek és világsajtó is a gázai humanitárius katasztrófáról beszél, Magyarország hallgat – vagy éppen menteget.
Ez hosszú távon árthat nemcsak Magyarország nemzetközi megítélésének, de külpolitikai mozgásterének is. A diplomácia ugyanis nemcsak szövetségkötés, hanem határok felismerése is. Az egyoldalú elköteleződés, ha vakon követi egy másik ország bel- és külpolitikáját, már nem partneri kapcsolat – hanem alárendeltség.
A jövő kérdése
A kérdés tehát nemcsak az, hogy meddig mehet el Magyarország Izrael támogatásában, hanem hogy meddig érdemes elmenni. Mikor válnak a „baráti gesztusok” politikailag károssá? Mikor sértik az ország hosszú távú érdekeit, biztonságát, morális tekintélyét?
A válasz – részben – ránk is tartozik. Mert ha nem kérdőjelezzük meg a feltétel nélküli lojalitást, akkor az nem csak a kormány, hanem az egész ország állásfoglalása lesz egy igazságtalan és erőszakos konfliktusban.
Források és hivatkozások:
