Ahogy az Irán és Izrael közötti konfliktus eszkalálódik, Donald Trump, az Egyesült Államok elnökének kormányzata vegyes jelzéseket küld azzal kapcsolatban, hogy továbbra is támogatja-e az iráni nukleáris program diplomáciai megoldását.
Nyilvánosan támogatta a tárgyalásos megállapodást, és az amerikai és iráni tárgyalók a héten ismét találkozni terveztek. Trump még csütörtökön egy Truth Social bejegyzésben ragaszkodott hozzá: „Továbbra is elkötelezettek vagyunk a diplomáciai megoldás mellett.”
De 14 órával később, amikor Izrael megkezdte támadásait Irán ellen, Trump közzétette, hogy 60 napos határidőt adott Iránnak a megállapodás elérésére – és hogy a határidő lejárt. Vasárnapra Trump már ragaszkodott ahhoz, hogy „Izraelnek és Iránnak megállapodást kell kötnie”, és az ő segítségével meg is fogják tenni.
Hétfőn, amikor Trump arra készült, hogy korán elhagyja a kanadai G7-csúcstalálkozót, figyelmeztetései baljóslatúbbá váltak: Azt írta, hogy Irán nem rendelkezhet atomfegyverrel, és „Mindenkinek azonnal evakuálnia kell Teheránt!”. Az Egyesült Államok elnöke később tagadta a találgatásokat, miszerint korán visszatért Washingtonba, hogy tűzszünetről tárgyaljon, megjegyezve, hogy ez valami „ennél sokkal nagyobb” dologról szól.
Trump kétértelmű kijelentései vitát váltottak ki az elemzők körében az Egyesült Államok izraeli-iráni konfliktusban való valódi részvételének és szándékainak mértékéről.
Trump kacsintásának és bólintásának megvitatása
Trump tagadta, hogy az USA bármilyen módon részt vett volna a csapásokban. „Az Egyesült Államoknak semmi köze nem volt az Irán elleni támadáshoz ma este” – írta vasárnap.
Kelsey Davenport, az amerikai Fegyverzet-ellenőrzési Szövetség nonproliferációs politikáért felelős igazgatója szerint Trump üzenete egyértelmű volt. „Azt hiszem, Trump elnök nagyon egyértelműen ellenezte a katonai erő alkalmazását Irán ellen, miközben a diplomácia folyt. A jelentések pedig arra utalnak, hogy visszalépett [Benjamin] Netanjahu izraeli miniszterelnöktől” – mondta.
Davenport szerint valószínűbb, hogy „Izrael aggódott amiatt, hogy a diplomácia sikeres lesz, hogy ez egy megállapodást jelent”, és „hogy [ezt] nem tekintette egyezőnek az Iránnal kapcsolatos érdekeivel és céljaival”.
Richard Nephew, a Columbia Egyetem Nemzetközi és Közügyek Karának professzora egyetértett, mondván, hogy Trump következetes menetelése a megállapodás felé aggasztotta Izraelt.
„Azt hiszem, hogy valójában ez a következetesség a probléma” – mondta Nephew, aki 2011 és 2013 között Barack Obama akkori elnöksége alatt az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának Iránért felelős igazgatója volt.
De Ali Ansari, az iráni történelem professzora a skóciai St Andrews Egyetemen, nem értett ezzel egyet.
„Az Egyesült Államok tudatában volt. … Még ha a konkrét időzítés meg is lepte őket, tudniuk kellett róla, tehát egy kacsintás nagyjából helyénvaló” – mondta az Al Jazeerának.
„Ugyanakkor az Egyesült Államok úgy véli, hogy Izraelnek kell vezető szerepet vállalnia, és valójában egyedül kell ezt megtennie” – mondta.
Trumpot beszippanthatja a konfliktus?
Úgy vélik, hogy Izrael megsemmisítette Irán natanzi urándúsító üzemének föld feletti részét. A létesítmény 60 százalékos tisztaságúra dúsította az uránt – ami jóval meghaladja az atomenergiához szükséges 3,67 százalékos tisztaságot, de az atombombához szükséges 90 százalékos tisztaság alatt van. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) szerint az izraeli csapás következtében fellépő natanzi áramkimaradás a földalatti dúsító üzemet is károsíthatta.
A NAÜ értékelése szerint azonban Izrael nem károsította Irán másik urándúsító üzemét Fordowban, amely egy hegy belsejében van eltemetve, és szintén 60 százalékos tisztaságúra dúsítja az uránt.
„Valószínű, hogy Izraelnek amerikai támogatásra lenne szüksége, ha valóban behatolna ezekbe a földalatti létesítményekbe” – mondta Davenport, a legnagyobb amerikai hagyományos bombára, a 13 600 kg-os (30 000 font) Massive Ordnance Penetratorra mutatva.
„[Az] ilyen lőszerrel történő ismételt csapások valószínűleg megrongálhatják vagy megsemmisíthetik ezeket a létesítményeket” – mondta Davenport, megjegyezve, hogy Washington „nem adta át ezt a bombát Izraelnek”.
Barbara Slavin, a Stimson Center, egy amerikai székhelyű agytröszt elismert munkatársa szintén azt nyilatkozta az Al Jazeerának, hogy Izraelnek amerikai fegyverekre lesz szüksége ahhoz, hogy teljesítse kitűzött küldetését, Irán nukleáris programjának megsemmisítését.
Nephew például nem zárta ki ennek az esélyét.
„Tudjuk, hogy [Trump] szeret a győztesek oldalán állni. Amennyiben jelenleg az izraelieket tartja győztesnek, ez az oka annak, hogy fenntartja álláspontját, és ezért gondolom, hogy kacsinthatunk [Izrael felé]” – mondta.
Pénteken az Egyesült Államok nagyszámú levegőben utántöltő repülőgépet repült a Közel-Keletre, és utasította az USS Nimitz repülőgép-hordozót, hogy vitorlázzon oda. Kedden bejelentette, hogy további harci repülőgépeket küld a régióba.
Ansari egyetértett azzal, hogy Izrael támadásainak kezdeti sikere azt jelentheti, hogy „Trump kísértést érez a csatlakozásra, csak hogy a dicsőség egy részét is megszerezze”, de szerinte ez arra kényszerítheti Iránt, hogy visszalépjen.
„Lehetséges, hogy az Egyesült Államok csatlakozik egy Fordow elleni támadáshoz, bár úgy gondolom, hogy még egy amerikai támadás valódi fenyegetése is a tárgyalóasztalhoz ültetné az irániakat” – mondta Ansari. „Becsülettel engedhetnek az Egyesült Államoknak; Izraelnek nem tehetik, bár lehet, hogy nincs más választásuk.”
Az amerikai beavatkozástól tartva, Tim Kaine amerikai szenátor hétfőn benyújtott egy háborús hatalmakról szóló határozatot, amely előírná az amerikai kongresszus számára, hogy engedélyezzen bármilyen katonai fellépést Irán ellen.
„Nem nemzetbiztonsági érdekünkben áll háborúba keveredni Iránnal, kivéve, ha ez a háború feltétlenül szükséges az Egyesült Államok védelméhez” – mondta Kaine.
Diplomácia kontra erő
Obama nem hitte, hogy a katonai megoldás vonzó vagy megvalósítható lenne Irán nukleáris programja számára, ezért a diplomáciai folyamat mellett döntött, amelynek eredményeként 2015-ben létrejött a Közös Átfogó Akcióterv (JCPOA). Ez a megállapodás előírta a NAÜ számára, hogy felügyelje Irán összes nukleáris tevékenységét annak biztosítása érdekében, hogy az urándúsítás csak az energiatermeléshez szükséges szintet érje el.
Nephew és Davenport szerint Trump közvetve szította a katonai opció lángját, amikor 2018-ban Izrael kérésére elnökként kivonta az Egyesült Államokat a JCPOA-ból.
Két évvel később Irán bejelentette, hogy 4,5 százalékos tisztaságúra dúsítja az uránt, 2021-ben pedig 20 százalékos tisztaságúra finomította. 2023-ban a NAÜ közölte, hogy Fordow-ban 83,7 százalékos tisztaságúra dúsított uránrészecskéket talált.
Trump első elnöki ciklusa alatt nem kínált alternatívát a JCPOA-ra, ahogy Joe Biden elnök sem tette ezt utána.
„[A JCPOA] felgyújtása közvetlenül hozzájárult ahhoz, ahol ma tartunk” – mondta Nephew. A katonai út keresése a diplomáciai út helyett a nukleáris program korlátozására „hozzájárul a proliferációs úthoz” – mondta –, „mert az országok azt mondják: »Az egyetlen módja annak, hogy megvédjem magam, ha ezen az úton járok.«”
Davenport, Irán és Észak-Korea nukleáris és rakétaprogramjainak szakértője szerint még a Netanjahu által szorgalmazott teheráni rezsimváltás sem oldaná meg a problémát.
„A rezsimváltás nem garantált nonproliferációs stratégia” – mondta. „Nem tudjuk, mi történne Iránban, ha ez a rezsim megbukna. Ha a hadsereg ragadná magához az irányítást, a nukleáris fegyverek valószínűbbek lennének. De még ha egy nyitottabb demokratikus kormányzat lenne is, a demokráciák is a nukleáris fegyverek gyártását választják.”
Forrás: Al Jazeera
