Egy új, a Haaretz című izraeli újságban megjelent közvélemény-kutatás szerint a népirtó retorika, amely egykor Izrael szélsőséges telepes peremére korlátozódott, mára a közvéleménybe olvadt, elsöprő mértékben támogatva az etnikai tisztogatást, a tömeggyilkosságokat és a bibliai bosszút.
A Penn State Egyetem számára a Geocartography Knowledge Group által 2025 márciusában végzett, 1005 izraeli zsidó bevonásával készült felmérés hátborzongató képet fest egy olyan társadalomról, amelyet egyre inkább radikalizál a vallási nacionalizmus és bátorít a háború.
A közvélemény-kutatás szerint a zsidó izraeliek 82 százaléka támogatja a palesztinok kiutasítását Gázából, és 56 százalékuk az arab állampolgárok kiutasítását Izraelből – szemben a 2003-as hasonló közvélemény-kutatás 45, illetve 31 százalékával.
Arra a kérdésre, hogy „Támogatja-e azt az elképzelést, hogy az IDF [izraeli hadsereg] egy ellenséges város meghódításakor úgy cselekedjen, mint az izraeliták Józsué vezetésével Jerikóban – megölve annak minden lakosát?”, a válaszadók közel fele igennel válaszolt.
Összesen a megkérdezettek 47 százaléka helyeselte Jerikó bibliai meghódításának megismétlését, amelyben egy ellenséges város – jelen esetben a palesztinokra utalva – minden lakosát lemészárolták.
Izraelik kétharmada (körülbelül 66 százalék) úgy véli, hogy ma létezik Amálek – a zsidó nép bibliai ellensége – modern változata, és közülük 93 százalék úgy véli, hogy az Amálek megsemmisítésére vonatkozó bibliai parancs továbbra is érvényes.
A közvélemény-kutatás olyan időszakban történik, amikor Izrael gázai háborúja 54 000 palesztin halálát okozta, többségükben nőket és gyermekeket. Az izraeli vezetők többször is „Amalek”-ot használták a palesztinok megnevezésére, a katonai rabbik pedig bibliai kötelezettségként fogalmazták meg a háborút.
Mi az Amalek?
Amálek az „izraeliták bibliai ellensége”, akit a héber Biblia úgy ír le, mint egy nemzetet, amely megtámadta őket az egyiptomi kivonulás után.
A Deuteronomium könyvében úgy tartják, hogy Isten azt parancsolta az izraelitáknak, hogy „töröljék ki Amálek emlékét az ég alól”, és hogy „ne felejtsék el” – ezt a felhívást történelmileg egyesek a teljes megsemmisítés isteni parancsaként értelmezik.
Míg sok zsidó tudós szimbolikusan értelmezi Amáleket – a gonosz megtestesítőjeként –, szélsőjobboldali vallási vezetők, mint például Rabbi Yitzchak Ginsburgh, azt állítják, hogy Amálek ma palesztinok formájában létezik. Ez a hiedelem vallási indoklást ad az erőszakra, és „Amalek eltörlését” szent kötelességnek tekinti.
A modern használatban a kifejezés teológiai fegyverré vált – egy módja annak, hogy a háborút, a bosszút és a kiirtást ne csupán politikai vagy katonai célként, hanem isteni parancsként is bemutassák.
A szélsőségek kényszerített normalizálása
Olyan vallási személyiségek, mint Rabbi Yitzchak Ginsburgh – akit egykor marginálisnak tartottak –, ma ideológiailag felemelkedőben vannak a mai Izraelben.
Ginsburgh, az amerikai születésű Od Yosef Chai jesiva vezetője Yitzhar településen, a nem zsidók meggyilkolását szorgalmazta, és azt állította, hogy az életük kevésbé értékes.
A palesztinokat spirituális szennyeződéseknek nevezte, és sürgette az izraeli hadsereg „megtisztítását” az emberi jogoktól és a korlátozásoktól.
Ideológiájának középpontjában prédikációja és könyve, az „Ideje feltörni a diót” áll, amely Izrael világi demokratikus struktúráinak – amelyeket védő „héjakhoz” hasonlítanak – lebontására és a messiási kor előkészítésére szólít fel a föld nem zsidóktól való megtisztításával.
Egy „diótörőt” képzel el: egy etikai korlátok nélkül cselekvő zsidót, akit a bosszú hajt.
Ginsburgh dicsérte a tömeggyilkos Baruch Goldsteint, az illegális telepeseket, akik 29 palesztint gyilkoltak meg, akik a hebroni Ibrahimi-mecsetben imádkoztak, és azt írta, hogy három „tisztátalan burkot” – a médiát, az igazságszolgáltatást és a kormányt – kell szétzúzni. A hadsereget is „meg kell javítani” a külföldi erkölcsi befolyás kiküszöbölésével.
A közvélemény-kutatás megerősíti, hogy ez az ideológia már nem elszigetelt.
A Haaretz szerint az izraeli média, amely Ginsburgh metaforájában egykor az „első héj” volt, 2023. október 7. óta – azon a napon, amikor a Hamász megtámadta Izraelt – nagyrészt felhagyott a kritikai tudósításokkal, visszhangozva a bosszúra és a kiutasításra való felhívásokat.
Az igazságszolgáltatás is a teológiai nacionalizmushoz igazodott: David Mintz, a Legfelsőbb Bíróság bírója a közelmúltban „bibliai kötelező háborúnak” nyilvánította a gázai háborút, hogy igazolja a humanitárius segélyek megtagadását, ami gyakorlatilag lehetővé teszi a tömeges éhezést.
Az oktatásban a szélsőjobboldali nacionalista tantervek átalakították a fiatalok hozzáállását. A 40 év alatti zsidó izraeli férfiaknak csak 9 százaléka utasítja el a tömeges kiutasítás vagy kiirtás gondolatát.
FORRÁS: TRT World és ügynökségek
