A mai napon több ezer gyermek és család látogatott ki a Városligetbe, hogy együtt ünnepeljék a gyermekek napját. A 33. Városligeti Gyermeknap ismét a sokszínűség, az élmények és a nyitottság ünnepe lett – , a nemzetközi pavilonok között a Palesztin Állam is helyet kapott.
A „Palesztina Sátor”, amely az elmúlt napokban számos vitát kavart, végül csendben, békésen és méltósággal nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A sátorban arab kalligráfiával írt nevek kerültek papírra, hagyományos palesztin süteményeket kóstoltak a gyerekek, és meséket hallgattak egy olyan világból, amely sokuk számára teljesen ismeretlen – de mégis: emberi.
Nem volt uszítás. Nem volt politika. Csak gyerekek voltak. És kultúra. És párbeszéd.
A sátor falain belül lufik lógtak, padoknál ücsörgő gyerekek festettek pálmafákat, mások arab szavakat próbáltak kiejteni nevetve. Közben önkéntesek segítettek a gyerekeknek megismerni a palesztin népviselet mintáit, palesztína nevesebb épületeit.
Sokan nyitott szívvel tértek be – és mosollyal távoztak.
Egy budapesti anyuka így fogalmazott:
„Nem gondoltam volna, hogy a Palesztina-sátor lesz a kislányom kedvence. Most már azt kérdezi: anya, miért nem tanítanak arabul az oviban?”
Egy palesztin önkéntes könnyes szemmel mesélte:
„Egy kislány azt mondta nekem: remélem, ti is ünneplitek a gyermeknapot Gázában. Ilyenkor azt érzem, hogy még van remény.”
A sátorban nem egy nép vagy ügy képviselete történt, hanem egy kultúráé, amely túlélni próbál. Egy népé, amely azt mondja: mi is adni szeretnénk, nem csak kérni. Egy népé, amelynek gyermekei ugyanúgy játszani, nevetni, rajzolni akarnak, mint bármely más gyermek a világon.
A mai nap nem a félelem győzelméről szólt, hanem a kapcsolódásról.
És ha egy napra sikerült lerombolni egy falat – ha csak egy gyermek ma este úgy alszik el, hogy a „palesztin” szóhoz nem háborút, hanem egy mesét, egy ízt, egy dallamot társít – akkor már megérte.
A gyermeknap ma valóban az volt, aminek lennie kell: az ártatlanság, az öröm, és a közös emberi jövő ünnepe.
