Csütörtök este izraeli telepesek sátrat vertek fel mindössze pár méterre egy palesztin beduin falutól az elfoglalt Ciszjordánia Jordán-völgyében található Al-Mu’arrajat területen.
Al-Mu’arrajat keleti része, amely egy sziklás hegyoldalon egy kis földdarabon fekszik, évek óta tartó, egyre súlyosbodó támadásoknak volt kitéve a közeli izraeli Movot Yorihu településről.
Harminc családot már kényszerítettek otthona elhagyására. Az utolsó 20 eddig kitartott, de ez lett a falu végét jelentő harsona.
Aznap este a telepesek otthonról otthonra költöztek, fegyverrel kényszerítve családjaikat kitelepedni.
Aliya Mlihat lakos azonnal hívta a rendőrséget, akik lassan reagáltak. Amikor a határőrség és három katonai dzsip a helyszínre érkezett, semmit sem tettek a támadás megállítására, sőt, még az emberek otthonai elleni razziákat is elősegítették.
„A számuk folyamatosan nőtt, míg végül körülbelül 50 telepes lett, 18 és 50 év közöttiek, akik mindannyian folyékonyan beszéltek arabul” – mondta a Middle East Eye-nak.
Mlihat felidézte, hogy „a katonák arcán látható kifejezések elégedettséget – sőt örömöt – tükröztek, mintha támogatnák a telepesek cselekedeteit”.
Mlihat egyik fotóján a telepesek székeken heverészve, gyakorlóruhás katonák mellett vigyorogva láthatók.
Mlihat megpróbálta dokumentálni a rajtaütést a telefonján, de a telepesek, köztük tizenéves fiúk, szóban bántalmazták és megfenyegették, akik állítása szerint megpróbálták megverni.
A támadást a szankcionált izraeli telepes, Zohar Sabah vezette, aki az új előőrsöt állította fel. Mlihat szerint Sabah egy M16-os puskával felfegyverkezve rohant be a területre, és azt kiabálta a lakosoknak, hogy „meneküljenek Jordániába”.
„Ami történik, nem magyarázható néhány szélsőséges csoport cselekedeteivel – ez egy hivatalos állami politika része, amelynek célja a földünk feletti teljes ellenőrzés megszerzése”
– Aliya Mlihat, Al-Mu’arrajat keleti lakosa
A támadás kezdete után körülbelül egy órával a telepesek Mlihat ajtajánál voltak.
„Keresni kezdtek bármit, amit elvihetnek, és azt kiabálták: »Menjetek most!« Határozottan válaszoltam: »Nem megyünk el!« De ők tovább kiabáltak és sértéseket szórtak rám, anyámra és testvéreimre” – emlékezett vissza Mlihat.
Mlihat és családja fegyverrel fenyegetve távozott, a megmaradt családokkal együtt, akik szétszedték házaikat és teherautókra pakolták holmijukat.
„Nem volt más választásunk, mint felkapni, ami megmaradt az emlékeinkből, álmainkból, konyhai eszközeinkből, tankönyveinkből és a nővérem középiskolai vizsgadolgozataiból – és menni” – mondta Mlihat.
A közösség most szétszóródott különböző területeken, beleértve a közeli Al-‘Awsaj és Al-Auja falvakat is.
Mlihat és családja egy menekülttábor szélén kötött ki, „fedél nélkül, víz nélkül, még levegő nélkül sem” – mondta.
„Ki vagyunk téve a perzselő napnak, 40 Celsius-fokot meghaladó hőmérsékletben” – mondta az MEE-nek.
Azt mondta, hogy a még iskolába járó nővére „nagyon rossz mentális állapotban” van, mivel a perzselő hőségben kénytelen tanulni a vizsgáira, víz nélkül.
„Régen kiváló tanuló volt, de a történtek miatt sírva fakadt. Az Oktatási Minisztérium egyetlen tisztviselője sem kereste meg” – mondta Mlihat.
Az apja, akit a támadás során mellkason ütöttek, légzési nehézségekkel küzd, míg az anyja a támadás éjszakája óta nem hagyta abba a sírást.
Lehetetlen választás
Mlihat Al-Mu’arrajat keleti részén született és nőtt fel, ahol családja négy évtizeden át élt.
Elmondta, hogy 2020 októbere óta a közösségben folyamatosan növekszik a telepesek erőszakos cselekménye, kezdve az állataik ellopásával és a legelők használatának korlátozásával.
Egy ponton a telepesek megmérgezték a juhaikat.
De Izrael gázai háborújának kezdete óta az erőszak fokozódott, a telepeseket pedig egy szélsőjobboldali kormány bátorította, amely eltökélt abban, hogy megszilárdítsa az elfoglalt Ciszjordánia feletti ellenőrzését.
Októberben a telepesek, köztük Sabah is, botokkal felfegyverkezve rajtaütöttek a helyi iskolán, tanárokat és diákokat támadtak meg, és megkötözték az igazgatót, akit később kórházba szállítottak. A rajtaütés után vörös festékkel fröccsent babákat helyeztek el az iskola bejáratánál, hogy vért imitáljanak. Ugyanezeket a babákat ismét felhasználták egy telepes támadásban január 23-án, hogy az iskola előtt gyermeksírokat díszítsenek.
Februárban porig égették a falu mecsetét.
Mlihat szerint a támadások „szervezett módon” történtek, a telepesek száma jelentősen megnőtt.
Shaina Low, a Norvég Menekültügyi Tanács kommunikációs tanácsadója szerint az erőszak erőszakos áttelepítésnek minősülhet, amelyet a negyedik genfi egyezmény 49. cikke tilt, a nemzetközi jog szerint pedig háborús bűncselekménynek.
„Lehetetlen választás elé álltak, törésponthoz értek. Ez nem önkéntes távozás” – mondta.
A Mu’arrajat elleni támadások a megszállt Ciszjordániában zajló telepes erőszakhullám részét képezik, amelynek célja, hogy a palesztinokat eltávolítsák a C övezet nagy területeiről – egy olyan területről, amely Ciszjordánia 60 százalékát teszi ki, és Izrael ellenőrzése alatt áll.
A telepesek gyakran katonai védelem alatt cselekszenek, és az izraeli kormány bátorítja őket, amely májusban 22 új telepet hagyott jóvá.
„Ami a támadások és a szisztematikus áttelepítés tekintetében történik, nem magyarázható csupán néhány szélsőséges csoport cselekedeteivel – valójában ez egy hivatalos állami politika része, amelynek célja a földünk feletti teljes ellenőrzés megszerzése” – mondta Mlihat.
Al-Mu’arrajat kényszerű kitelepítése a közeli beduin közösség, Mughayir ad-Deir lakosainak május végi kényszerű kitelepítését követi.
Az izraeli Stop the Wall jogvédő csoport arról számolt be, hogy a telepesek sátrat vertek fel a falu közepén, és egy közeli előőrs folyóvízéhez csatlakoztatták. Ezután kibővítették az előőrsöt, arra kényszerítve a 125 lakost, hogy Beitunia ipari övezetébe meneküljenek, ahol nincs hozzáférésük vízhez vagy elektromos áramhoz.
Sabah is részt vett ebben a kampányban egy másik szankcionált telepessel, Ben Pazival együtt. Mindketten részt vettek a támadásban, miután felkerültek az Egyesült Királyság szankciós listájára.
A közeli Ras Ein al-Auja közösség, amely 130 lakosnak ad otthont, várhatóan a következő lesz, miután júniusban egy új telepes előőrsöt hoztak létre a falu központjában.
„Láttuk ezt a mintát, és most a telepesek rájöttek, hogy képesek lemásolni” – mondta Low az MEE-nek.
„Csak néhány emberről van szó, akik előőrsöt állítanak fel, a közösség hagyományos legelőin terelik a saját nyájaikat, átveszik a vízkészletekhez való hozzáférést, ellopják a juhokat, megfélemlítik a közösséget, és megakadályozzák őket abban, hogy hozzáférjenek a körülöttük lévő összes természeti erőforráshoz.
És akkor látni fogjuk az erőszakos támadások eszkalálódását, gyakran éjszaka. Ezt látjuk most, csak másolás-beillesztés, megismételve Ramallahtól keletre az egész területen.”
Low szerint a közösségekre gyakorolt hatások „pusztítóak”, mivel a föld és a vízforrásokhoz való hozzáférés egyre szűkösebb Ciszjordániában, ami a lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereknek szűkös áthelyezési lehetőségeket hagy, és eladósodásra kényszeríti őket.
„Annyira eladósodnak, hogy eladják a nyájaikat, elveszítve fő bevételi forrásukat” – mondta Low.
„What we’re seeing is the erasure of Palestinian communities in the West Bank – in this case, in Area C – but we’re also seeing communities being displaced in parts of Area B, and even settler violence and attacks happening in Area A as well,” Low said.
Area A, which covers 21 percent of the West Bank, is under full administrative control of the Palestinian Authority (PA), while Area B constitutes 18 percent and is under partial PA control.
„If the Palestinian communities are removed from these areas, it means that Israel will be able to expand their settlement project, and build settlements connecting the settlements among each other,” Low explained.
„It means that the two-state solution that the international community purports to support will no longer be viable, or is not viable if there’s no Palestinian presence in large parts of the West Bank.”
Low emphasised that despite frequent visits by diplomats to imperilled Palestinian villages in the West Bank, the international community is doing little to prevent their displacement.
„They visited these communities. They’ve spoken out against the displacement, but they aren’t doing enough to prevent the displacement from happening in the first place,” she said.
