Az őslakos lakosság eltörlésére irányuló kísérletek gyakorlatilag minden gyarmati telepes kontextus alapvető elemei. Ez a törlés lehet fizikai, például népirtás vagy etnikai tisztogatás révén, vagy etnikai irtás révén, amelynek célja kultúrájuk elpusztítása és a nyilvános emlékezetből való eltávolításuk. Ez a törlés célja a föld gyarmatosításának igazolása és az őslakos lakosság esetlegesen ellenző igényeinek legitimizálása. Palesztina sem kivétel ez alól.
Az az állítás, hogy nincs palesztin identitás, vagy hogy azt 1967-ben találták ki – kizárólag Izrael elpusztításának eszközeként –, meglehetősen népszerű az izraeliek és a cionisták körében. Ami viccesnek tűnik számunkra, az nem az, hogy ezeket az állításokat megfogalmazzák, hanem éppen ellenkezőleg, minden telepes lakosság megpróbálja eltörölni az őslakosok földhöz fűződő kapcsolatait [erről bővebben itt olvashat]. Nem, amit viccesnek találunk, az az, hogy tipikus gyarmatosító módon nem tudnak elképzelni egy olyan őslakos történelmet, amely valamilyen módon nem őket állítja középpontba, mintha az egész palesztin történelem csak a cionista törekvésekre adott reakció lenne.
Szóval hogyan alakult ki pontosan a palesztin identitás?
Először is fontos, hogy ezt a vitát a megfelelő kontextusba helyezzük. A nacionalizmus annyira mélyen beivódott a társadalomról alkotott felfogásunkba, hogy néha nehéz elképzelni, hogy ez egy viszonylag modern jelenség. Az emberek annyira természetesnek és statikusnak tartják az államokat, hogy nehéz lehet elképzelt és kitalált közösségeknek tekinteni őket.
Valójában például Franciaország esetében koncentrált intézkedéseket hoztak, hogy a francia parasztságot arra kényszerítsék, hogy azonosuljon a kialakulóban lévő francia nemzetállammal. Ez nagyfokú indoktrinációt, számos helyi kultúra elnyomását tette szükségessé, és számos áldozatot hagyott maga után. Egyesek még a vidéki Franciaország városi központok általi gyarmatosításának is nevezik.
Fontos megérteni, hogy minden nacionalizmus valamikor kitalált. Ebben az értelemben minden nacionalizmus „hamis”, nem természetes jelenség. Képlékenyek, törékenyek és folyamatosan változnak. Vegyük például az olyan nemzeti identitásokat, mint az „olasz” vagy a „német”. Ezek a nemzeti identitások nagyon újak, alig az 1800-as évek végén jöttek létre. Mégis senki sem állítja, hogy a németek vagy az olaszok „hamis” népek lennének, annak ellenére, hogy nemzeti identitásuk 200 évvel ezelőtt nem létezett. A történelem során a népek gyakran változtatták politikai identitásukat. A szardíniaiakból végül olaszok, a poroszokból németek lettek. Úgy tartják, hogy azok az emberek, akik később németekké váltak, nem egy távoli földről érkeztek, hogy átvegyék a mai Németország területét, hanem ugyanazok az emberek, akik lakták és otthonuknak nevezték, még ha különböző neveken, különböző időpontokban is.
Az az ideológiailag vezérelt késztetés, hogy őseinket valamiféle zárt, jól meghatározott, változatlan, homogén csoportként képzeljük el, amely kizárólagos tulajdonjoggal rendelkezik egy olyan terület felett, amely valahogyan megfelel a mai határoknak, történelmi alapokkal nem rendelkezik. Sajnos ez számos reakciós etno-nacionalista ideológia alapja.
Azt is érdemes felismerni, hogy a globális Dél nemzetállamainak túlnyomó többsége 100 évvel ezelőtt nem létezett. Mindez nem jelenti azt, hogy a ma ott élő emberek külföldi bevándorlók lennének, ahogyan azt gyakran állítják a palesztin identitás és nacionalizmus ellen.
A kortárs palesztin identitás gyökereit számos mű felvázolta, de úgy véljük, hogy Rashid Khalidi csodálatos könyve, a Palesztin identitás, az egyik legkimerítőbb és legrészletesebb feltárása a témának. Khalidi szerint a palesztin nemzeti identitás az oszmán időkig vezethető vissza, de modern formájában vitathatatlanul az első világháború idején kezdett kikristályosodni. Fontos szem előtt tartani, hogy a nacionalizmus egészében véve ebben az időszakban érintette először a régiót. Bár a kényszerűség időszakában valóban megjelentek a palesztinok, akik egy nagyobb arab nemzet gondolatával azonosultak, ez nem zárta ki a regionális palesztin identitást és a hovatartozás érzését. Nem ellentmondás arabként és palesztinként is azonosulni, ahogy sokak esetében történt.
Több elem is összefonódott, hogy létrehozza ezt a proto-palesztin identitást, amelyek közül az első a Palesztinához, mint szent földhöz való jelentős vallási kötődés volt az ott élő emberek részéről. Természetesen Palesztina a történelem során fontos vallási központ volt, de ez a kötődés érzése különösen erős volt az ott élők körében. Egy másik elem az oszmán közigazgatási határok megoszlása és a Palesztinának biztosított különleges státusz. Khalidi szerint:
„1874-től kezdve Jeruzsálem szandzsákja, beleértve Jeruzsálem, Betlehem, Hebron, Beér-Siva, Gáza és Jaffa kerületeit, egy különálló egység volt, amelyet minden más oszmán tartománytól függetlenül igazgattak.“
Korábban Jeruzsálem Palesztina (Filastin) nagyobb tartományának (Vilayet) fővárosa volt, amely magában foglalja a mai Palesztina túlnyomó részét.
Egy harmadik elem a heves helyi hűség és kötődés, különösen a nagyobb városokban. Khalidi ezt „városi hazafiságnak” nevezte. A nabulsiak, a gázaiak, a jeruzsálemiek stb. mind büszkék voltak városaikra és helyi történelmükre. Ennek bizonyítékai a palesztin családnevekben is megfigyelhetők, mint például az „Al-Nabulsi” (Nabluszból) vagy az „Al-Khalili” (Hebronból), és számos más városban, településen és faluban. A modernizációval és a közlekedés, a kommunikáció, az oktatás és a nacionalizmus eszméinek elterjedésével a régióban ez a helyi kötődés a közvetlen városon vagy településen kívüli területekre is kiterjedt, és egyre inkább hasonlított ahhoz, amit ma nacionalizmusként értünk.
Fontos hangsúlyozni, hogy mindez megelőzte a cionizmussal való találkozást. Fontos megérteni ezt, mert elterjedt állítás, hogy a palesztin identitás a palesztinai cionista gyarmatosítás következtében fejlődött ki, annak ellenére, hogy a szomszédos országokra vonatkozóan nem hangzik el ilyen állítás, amelyek mind kialakították a saját identitásukat és nacionalizmusukat. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a palesztinok számára a cionisták egy újabb birodalmi vagy gyarmati erőt jelentettek egy olyan történelemben, amely tele van ilyen erőkkel, legyen szó az oszmánokról, akik ellen a palesztinok fellázadtak, a britekről vagy bármely más erőről.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a palesztin identitást egyáltalán nem befolyásolták az európai vagy cionista gyarmatosítással való találkozások. Például Najib ‘Azuri, a palesztinai cionista célokra reagálva, 1908-ban azt írta, hogy „Palesztina földjének” fejlődése Jeruzsálem terjeszkedésétől és státuszának emelésétől függ.
A korai palesztin azonosulás és a földhöz való kötődés bizonyítékai bőségesek. Nem kell csak néhány nagyobb mutatót vizsgálni, mint például a Filastin (Palesztina) újság 1911-es jaffai megalapítása, hanem a kisebbeket is, mint például egy Chilébe vándorolt palesztin bevándorlók csoportja, amely futballklubot alapított, és Deportivo Palestino névre keresztelte azt 1920-ban. Ez elég lenyűgöző egy olyan identitás esetében, amely állítólag nem létezett!
Ez a vitatéma még szembetűnőbbé válik, ha figyelembe vesszük, milyen keményen dolgozott Izrael a palesztin identitás és kulturális jelzők, például a kuffije, a dabke és még a palesztin konyha kooptálásán és kisajátításán [erről bővebben itt olvashat]. Egyszerre igyekszik elvágni az őslakosok földhöz fűződő kapcsolatait, miközben ellopja az őslakos identitásjelzőket, hogy megpróbálja önőslakossá tenni a telepes lakosságát. Végső soron ezek az állítások a palesztinok ellen elkövetett bűncselekmények eltussolására irányulnak azzal, hogy azt sugallják, hogy eleve nem is kellett volna ott lenniük, hogy nem tartoznak oda, és hogy a telepesek méltóbbak a földhöz.
De még ha ezt az előfeltevést teljes mértékben elfogadjuk, és internalizáljuk is. Mi van akkor? A palesztinok nemzeti identitása (vagy annak hiánya) azt jelenti, hogy jogos célpontjai voltak az etnikai tisztogatásnak? Még ha el is fogadjuk azt a nevetséges és hamis előfeltevést, hogy a palesztinok „csak arabok” voltak, különálló nemzeti identitás nélkül, hogyan igazolja ez több száz falu lerombolását és milliók leigázását?
Nem igazolja, és nem is igazolhatja.
Ez a gondolatmenet kezdettől fogva nemcsak rasszista, de rendkívül hatástalan is, ha a logikus következtetésig követik. A palesztinok léteznek, és léteztek volna a cionizmustól vagy bármely más gyarmati hatalomtól függetlenül is. Ezt semmilyen revizionista és ideológiai történelemcsavarás nem tudja eltörölni.
