A palesztin népirtás tagadását világszerte bűncselekménnyé kellene tenni, ahogyan egyes országokban büntetendő a holokauszt ,vagy az örmény népirtás tagadása.
Az első világháború alatt több mint egymillió örményt gyilkoltak meg az oszmánok. A tudományos munkásság generációi dokumentálták ezt a szörnyűséget, és tették világosan hozzáférhetővé a szélesebb nyilvánosság számára, többek között Peter Balakian Az égő tigris és Taner Akcam Szégyenteljes cselekedet című műveivel.
A második világháború alatt a náci Németország kormánya szándékosan és szisztematikusan lemészárolt hatmillió európai zsidót. Ez egy szörnyű történelmi tény, amely az európai antiszemitizmus hosszú történetén alapul, és bárki számára obszcén lenne tagadni. Azóta számos ország büntette a holokauszttagadást, és jogosan.
Az 1990-es évek közepén a hírhedt iszlamofób és cionista Bernard Lewis tagadta az örmény népirtást, és polgári bírósági eljárással nézett szembe Franciaországban. Évekkel később Irán nevetséges volt elnöke, Mahmúd Ahmadinezsád bolondot csinált már amúgy is rajzfilmszerű karakteréből, amikor 2006-ban őrültek és antiszemiták részvételével gyűlést szervezett Teheránban a holokauszt tagadására – egy olyan összejövetelt, amelyet világszerte elítéltek.
2024 júliusában a tekintélyes Lancet orvosi folyóirat becslése szerint Izrael gázai kegyetlensége akár 186 000 halálesetet is okozhatott, ami jóval magasabb a hivatalos halálos áldozatok számánál. Ez egy évvel ezelőtt történt, és konzervatív becslés.
Az izraeli erők azóta minden nap egyre több palesztint öltek meg, és ezt továbbra is teszik, miközben ezeket a sorokat írom. Az elmúlt évszázadban fokozatosan növekvő palesztin népirtás teljes mértékét talán soha nem fogjuk megismerni; ezen atrocitások teljes dokumentálásának folyamatban lévő projektnek kell lennie.
Az izraeli bűnözői akciókról szóló talán eddigi legrészletesebb beszámolóban, az „Egy népirtás anatómiája” című műben Francesca Albanese, az ENSZ különleges jelentéstevője cáfolhatatlan bizonyítékokat szolgáltatott Izrael gázai népirtására. Ennek a dokumentumnak kell a további vizsgálatok alapjául szolgálnia.
Széles körű konszenzus
Egy újabb történelmi dokumentumban dél-afrikai jogtudósok meggyőző érvet terjesztettek a Nemzetközi Bíróság elé, amelyben Izraelt népirtással vádolják Palesztinában. Több mint egy tucat ország csatlakozott Dél-Afrikához az ügyben.
Egy hiábavaló, nevetséges kísérletben, hogy megtorolják és hiteltelenítsék történelmi szerepét az izraeli bűnözői atrocitások leleplezésében, a Donald Trump amerikai elnököt körülvevő népirtó cionisták később arra kényszerítették, hogy vádolja meg Dél-Afrikát a fehér afrikánerek elleni „népirtással” – egy hazugsággal, amelyet teljes mértékben lelepleztek.
Azok a vezető szervezetek és tudósok, akik ilyen értékelést tudnak végezni, szinte egyhangúlag egyetértettek abban, hogy Izrael gázai mészárlása megfelel a népirtás tankönyvi definíciójának. A holland NRC újság hét neves népirtással foglalkozó tudósra hivatkozó tanulmánya megjegyezte, hogy „kivétel nélkül »népirtásnak« minősítik az izraeli cselekedeteket. És szerintük szinte minden kollégájuk egyetért ezzel.”
A New York Times nyílt vulgaritásokkal vezeti a többi amerikai médiumot ennek a ténynek az eltitkolásában vagy elutasításában. Amikor arról számol be, hogy az Amnesty International népirtással vádolta Izraelt, azonnal cáfolja ezt a tényt azzal, hogy Izrael azon állítására hivatkozik, miszerint a vád „hazugságokon alapult”.
Bármely személyt, médiavállalatot vagy kormányzati szervet, aki tagadja a palesztin népirtást, felelősségre kell vonni.
A Gázában még mindig zajló népirtás tagadását bűncselekménnyé kell nyilvánítani, különösen olyan országokban, mint Németország és az Egyesült Államok, ahol mind a kormánytisztviselők, mind a vezető médiaorgánumok következetesen elutasítják, lekicsinylik vagy akár kigúnyolják a népirtást.
A bűnelkövetőket jogi úton kell üldözni, ahol ez lehetséges, és nyilvánosan megszégyeníteni, ahol nem. Bármely személyt, médiavállalatot vagy kormányzati szervet, aki tagadja a palesztin népirtást, felelősségre kell vonni.
A palesztinok szisztematikus és könyörtelen lemészárlása, amely a Hamász 2023. október 7-i támadását követően kezdődött, és a mai napig is tart, generációkon át tartó népirtó erőszak csúcspontját jelzi, amelyet a neves izraeli történész, Ilan Pappe fokozatos népirtásnak nevezett.
Láttuk ezt olyan pillanatokban, mint a 2018-19-es Nagy Visszatérés Menete – jóval a Hamász október 7-i támadása előtt –, amikor az izraeli erők több száz palesztint öltek meg, akik a gázai kerítés közelében tüntettek. Számtalan más példa is van a palesztin civilek elleni válogatás nélküli izraeli erőszakra.
Emléknap
A Nakba tiszteletére május 15-ét a palesztin népirtás emléknapjává kellene nyilvánítani, melynek keretében a világ országaiban emlékünnepségeket kellene tartani a palesztin nép Izrael általi szisztematikus és még mindig kibontakozó népirtásának emlékére történelmi hazájukban.
Tudósoknak, történészeknek, levéltárosoknak és más szakembereknek össze kell fogniuk egy digitális múzeum létrehozásában, amely hivatalosan dokumentálja a palesztin népirtást és etnikai tisztogatást, katalogizálva az izraeli telepes kolónia által elkövetett háborús bűncselekmények és emberiség elleni bűncselekmények litániáját.
A palesztin népirtás dokumentációjának tartalmaznia kell az Egyesült Államok és Európa, valamint Ausztrália és Kanada agresszív bűnrészességét Izrael felfegyverzésével és diplomáciai védelmével történő támogatásában és felhatalmazásában. Az Egyesült Államokat és különösen Németországot, valamint vállalati médiájukat felelősségre kell vonni, és következetesen nyilvánosan meg kell szégyeníteni szerepükért. A világ újságíróiskoláinak gondosan elemezniük kellene a nyugati médiában megjelenő népirtás-tagadás minden egyes esetét.
Az Egyesült Államokban a Trump királyi udvarában összegyűlt népirtó cionisták fegyverként használták az antiszemitizmust, és következetesen visszaélnek a rasszizmus ezen káros formájának létezésével, hogy megfélemlítsenek, elhallgattassanak és üldözzenek mindenkit, aki ki meri mondani az igazságot a palesztin népirtásról. Stephen Miller, a Fehér Ház kabinetfőnöke és a néhai idegengyűlölő bunkó, David Horowitz pártfogoltja, a közelmúltban fokozta a tétet a mesterségesen létrehozott cionista konszenzust esetleg megtagadó bevándorlókkal szembeni beteges gyűlöletében.
Abból tanulva, ahogyan a népirtó cionisták fegyverként használták fel a zsidó nép szenvedését, a holokausztot és az azt élénkítő antiszemitizmust, a folyamatban lévő palesztin népirtás tényének a tömeges erőszak minden formájával szembeni globális ellenállás platformjává kell válnia.
A palesztin népirtás emléke és erkölcsi tekintélye nem ok az etnikai nacionalizmusra, ahogyan Izrael tette a holokauszttal. Platformjának kell lennie az etnikai tisztogatás minden formája elleni globális felkelés számára, természetes szövetséget kialakítva az örmény népirtás, a zsidó holokauszt és a palesztin népirtás áldozatai és túlélői között.
A cikkben kifejtett nézetek a szerzőhöz tartoznak, és nem feltétlenül tükrözik a Middle East Eye szerkesztési politikáját.
Hamid Dabashi Hagop Kevorkian professzora az iráni tanulmányoknak és az összehasonlító irodalomtudománynak a New York-i Columbia Egyetemen, ahol összehasonlító irodalmat, világmozit és posztkoloniális elméletet tanít. Legújabb könyvei közé tartozik a Két illúzió jövője: Az iszlám Nyugat után (2022); Az utolsó muszlim értelmiségi: Jalal Al-e Ahmad élete és öröksége (2021); A gyarmati tekintet megfordítása: Perzsa utazók külföldön (2020), és A császár meztelen: A nemzetállam elkerülhetetlen bukásáról (2020). Könyveit és esszéit számos nyelvre fordították le.
