A libanoni menekülttáborokban élő palesztin csoportok bizonytalanok Mahmúd Abbász állítólagos terveivel kapcsolatban, miszerint leszerelésüket szorgalmazza közelgő bejrúti látogatása során.
Mivel a fokozódó feszültségekkel teli régióban nem érkezett hivatalos közlemény az ilyen szándékok megerősítéséről, egyes csoportokat továbbra sem hat meg az, amit inkább médiaspekulációnak, mint konkrét politikai kezdeményezésnek neveznek.
A múlt héten a Middle East Eye bejelentette, hogy Abbász május 19-én Libanonba látogat, és felszólítja az összes palesztin csoportot a leszerelésre, beleértve saját Palesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalmát, ismertebb nevén Fatah-ot.
Források szerint Abbász beleegyezett abba is, hogy katonai műveletet támogasson azok ellen, akik megtagadják a visszautasítást.
Egy biztonsági bizottság felügyeli a folyamatot, amely egy szaúdi kérést követően történik. Az engedetlen csoportok kockáztatják, hogy elveszítik a politikai támogatást, és erőszakkal szembesülhetnek.
A Palesztina Felszabadításáért Népi Front (PFLP) számára a fegyverek kérdése nem választható el a kollektív trauma örökségétől és az önvédelmi politikától.
„A táborokban lévő fegyverek kérdése hivatalosan nem szerepelt az elnök látogatásának napirendjén, és hivatalos csatornákon keresztül sem került fel” – mondta Abdullah Dandan, a PFLP libanoni politikai kapcsolatokért felelős tisztviselője.
Hangsúlyozta, hogy a frakcióknak nincs szándékukban megzavarni Libanon belső stabilitását.
„Vendégek vagyunk itt” – mondta az MEE-nek.
Dandan azonban óva intett a múlt megismétlésétől is.
„Az 1980-as években a palesztinok amerikai garanciák mellett adták át fegyvereiket. Aztán jött a Sabra és Shatila mészárlás, és senki sem védte meg minket. Milyen garanciák vannak ma, ha lefegyverzünk?”
Ezzel szemben a Fatah libanoni vezetése diplomatikusabb hangnemet ütött meg, üdvözölte a párbeszédet és jobb fegyverzetszabályozást szorgalmazott – anélkül, hogy kifejezetten támogatta volna a leszerelést.
„Az elnök látogatása nem kizárólag a fegyverekről szól. Ez egy államférfiúi látogatás, amely támogatja és jóakaratát fejezi ki az új libanoni elnökség iránt” – mondta Sarhan Sarhan, a Fatah libanoni titkárhelyettese.
Miközben megerősítette, hogy a Fatah fegyverei „fegyelmezettek, egyénileg kezelik és biztonságosan tárolják őket”, Sarhan megjegyezte a csoport nyitottságát a párbeszédre, és megerősítette Libanon szuverenitásának támogatását.
„A gázai és libanoni háború után egy új szakaszba lépünk. Vannak sürgősebb ügyek, amelyeket az elnöknek meg kell oldania, például a táborokban lévő terrorizmus és az UNRWA finanszírozása” – mondta az MEE-nek.
„Sok mindent elértünk a diplomácia révén. A palesztin területek 22 százalékát felszabadították, és közel egymillió palesztin tért vissza. Gáza mindannyiunknak emlékeztet arra, hogy a fegyveres konfrontáció nagy árat követel.”
A Hamász és a Palesztin Iszlám Dzsihád – mindketten kulcsfontosságú szereplők a libanoni menekülttáborokban és Abbász politikai riválisai – nagyrészt hallgattak a tervezett leszerelési bejelentéssel kapcsolatban, mindkét csoport tagjai nem kívántak nyilatkozni az MEE-nek.
Törvény és rend
A terepen azonban a leszerelésről szóló vita összetettebb és gyakran ellentmondásos módon értelmeződik.
A palesztin menekültek nem mindig tudják, hogy mely fegyvereket célozzák meg, legyenek azok szervezett csoportok vagy a táborokban megtelepedett bűnözők birtokában.
Bár a palesztin csoportok számos könnyű és közepes fegyvert ellenőriznek, nem ők az egyetlen fegyveres szereplők a táborokban.
Központi hatóság hiányában egyes táborok a szökevények és a kábítószer-kereskedők menedékévé váltak, akiket a közösség széles körben elutasít.
A lakosok gyakran fejezik ki csalódottságukat a belső rend romlása miatt. Sokak számára a probléma nem a fegyverek jelenléte, hanem a használatuk feletti ellenőrzés hiánya.
„Ebben az instabil környezetben ki fog megvédeni minket?”
– Abu Omar, a menekülttábor népi bizottságának tagja
„A fegyvereknek nem szabad akárki kezében lenniük, különösen akkor, ha ezek az emberek nem a legjobb emberek” – mondta Amal Abou Ramadan a Burj el-Barajneh-ből, egy dél-bejrúti menekülttáborból, ahol ismételt lövöldözések történtek.
„Amikor ezek a rossz emberek fegyvert fognak, az veszélyt jelent számunkra. Valakinek szabályoznia kellene.”
Mások számára azonban a belső ellenőrzés kérdése nem választható el a külső fenyegetésektől. Egy olyan országban, ahol a fegyverek széles körben elterjedtek, és az állami védelem egyenetlen, a leszerelés gondolata a sebezhetőségtől való félelmet ébreszt.
Abu Omar, a Burj al-Barajneh népi bizottságának tagja felidézett egy nemrégiben történt esetet.
„A ramadán idején egy Nahr al-Baredbe, ahol a tábort teljesen lefegyverzik, segélyt szállító teherautót libanoni férfiak támadtak meg, akik lefoglalták a szállítmányt. Nem volt senki, aki megvédte volna a teherautót. Ebben az instabil környezetben ki fog minket megvédeni?”
Ez a feszültség a leszerelési vita középpontjában áll. Míg a közösség a táborokon belül rendre és biztonságra törekszik, továbbra is óvakodik a kiszolgáltatottságtól egy tágabb biztonsági környezetben, ahol az állam nem ellenőrzi teljes mértékben az erőszak monopóliumát.
A palesztin frakciók lefegyverzésére irányuló törekvést a libanoni politikai tájkép átalakítására irányuló szélesebb körű erőfeszítés részének tekintik, miután a Hezbollah jelentős kudarcot szenvedett, miután az izraeli légicsapások tavaly eltávolították vezetőinek nagy részét.