Ma van Izrael gázai háborújának 600. napja. A folyamatos támadás továbbra is naponta több tucat palesztin halálát okozza, köztük gyermekekét, mivel a humanitárius segélyek szigorúan korlátozottak. Az éhező civilek, köztük csecsemők és idősek kétségbeejtő körülmények között élnek az ostromlott enklávéban.
A múlt héten, egy ritka visszalépés során, a Netanjahu-kormányzat egy kis szállítmány amerikai segélyt engedett be Gázába, állítólag a Trump-adminisztráció nyomására. Egy nemrégiben kiadott nyilatkozatban a Hamász bejelentette, hogy megállapodásra jutott Steve Witkoff amerikai megbízottal a gázai háború befejezéséről.
A gázai háború miatt frusztrált és a szenvedő palesztin gyermekek képei által elkeseredett Trump utasította segédeit, köztük Witkoffot, hogy sürgessék Netanjahut a háború befejezésére, az Axios szerint.
Az izraeli háborúval kapcsolatos növekvő elégedetlenség jelei a nyugati szövetségesei körében is megjelennek. Egy nemrégiben kiadott közös nyilatkozatban az Egyesült Királyság, Franciaország és Kanada „teljesen aránytalannak” találta Izrael azon célját, hogy az egész Gázát ellenőrizzék. Az Egyesült Királyság, amely egykor Palesztina gyarmati uralkodója volt, még a kereskedelmi tárgyalásokat is felfüggesztette Izraellel, tiltakozva a folyamatos katonai támadások ellen.
Németország újonnan megválasztott pénzügyminisztere, Friedrich Merz élesen bírálta a helyzetet: „Amit az izraeli hadsereg most a Gázai övezetben művel – őszintén szólva nem értem, mi a célja a civil lakosságnak okozott szenvedésnek.”
A régi időkkel ellentétben Washington hallgatott a kritikákról. Trump kihagyta Izraelt, Netanjahu nagy bánatára, kiemelt közel-keleti körútja során. Tel-Aviv számos korábbi amerikai elnök népszerű állomása volt. Trump kihagyását széles körben szándékos diplomáciai elutasításként értelmezték.
Vajon a nyugati nyomásgyakorlás és Trump látszólagos bosszúságának ez az összefonódása végre véget vethet a vérontásnak?
Trump meg tudja állítani a vérontást?
Trumphoz és a nyugati vezetőkhöz hasonlóan az izraeli közvélemény is egyre inkább belefáradni látszik Netanjahu gázai háborújába, mivel a legutóbbi közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az izraeliek legalább 70 százaléka támogatja a gázai háború befejezését. Egy nemrégiben megjelent Haaretz cikkben Ehud Olmert volt izraeli miniszterelnök „háborús bűncselekményekként” ítélte el Netanjahu gázai cselekedeteit.
„Trump hatalmas változást hozhat, ha úgy dönt, hogy politikai tőkéjét arra használja fel, hogy Izraelre kényszerítse Gáza pusztításának végét, és politikai folyamatot indítson az arra hajlandó arab szunnita államokkal, az európai hatalmakkal, egy új palesztin politikai vezetéssel és Izraellel” – mondja Omer Bartov, izraeli születésű történész és a Brown Egyetem népirtás-tanulmányok professzora.
Bartov, aki az 1973-as jom kippuri háború idején az izraeli hadseregben szolgált, régóta bírálja Netanjahu kormányát és politikáját a megszállt palesztin területeken, és figyelmeztet, hogy a cionista projekt „összeomolhat”, ha jelenlegi formájában folytatódik a következő két-három évtizedben.
„Trump részéről egy olyan erőszakos fellépés, amilyet Biden elkerült – ezáltal Izrael gázai megsemmisítő kampányának folytatása – vagy együttműködésre kényszerítené Netanjahut, vagy szélsőséges és korrupt kormányának bukásához vezetne, és Izrael számára is új jövőt nyitna meg” – nyilatkozta Bartov a TRT Worldnek.
Néhány közelmúltbeli amerikai diplomáciai gesztus Washington közel-keleti politikájának újrakalibrálására utal. Ezek közé tartozik a jemeni húszi lázadókkal – Irán szövetségesével és Izrael ellenségével – való óvatos megegyezés, a Teheránnal folytatott megújult tárgyalások nukleáris programjáról, sőt, a Hamászszal való közvetlen kapcsolat is. Ezek a lépések arra utalnak, hogy Netanjahu kezdi elveszíteni kegyeit Washington politikai köreiben.
Michael Oren, Izrael volt amerikai nagykövete szerint Trump legutóbbi lépései nincsenek összhangban „egy régóta fennálló elvvel”, miszerint a két ország egymással együttműködve cselekszik.
De Bartovval ellentétben más elemzők nem annyira reménykednek egy esetleges Trump vezette nyugati beavatkozásban, amely megállítaná Netanjahu véres gázai akcióit. A gázai háború már 600 napja tart a Hamász 2023. október 7-i támadása óta.
Mit jelent október 7. az izraeli-palesztin konfliktus történetében?
Összefoglalás: Október 7. felforgatta az izraeli-palesztin konfliktus megszokott dinamikáját, arra kényszerítve a globális megfigyelőket, hogy újraértékeljék annak hosszú távú következményeit és lehetséges kimenetelét.
Joost Hiltermann, a Nemzetközi Válságcsoport közel-keleti és észak-afrikai különleges tanácsadója nincs meggyőződve arról, hogy „Trumpnak annyira fontos Gáza, hogy segítsen bármi másról tárgyalni, mint az éhínség megszüntetéséről és a gázaiak máshová távozásáról, hogy a saját elképzelései szerint fejleszthesse a területet”.
Hiltermann kételkedik abban, hogy Netanjahu valaha is „beleegyezne egy hosszú távú fegyverszünetbe”, de hozzáteszi, hogy az izraeli vezető „nem fog örökké tartani”. Netanjahu már Izrael leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnöke.
Hiltermann arra is felhívja a figyelmet, hogy Trump „soha nem beszélt hosszú távú fegyverszünetről”, amit a Hamász régóta követel Izraeltől. „Trump semmi olyat nem mondott, amit már korábban is mondott: állítsák le a gázai háborút (ami csak egy része a víziójának). Ez összhangban van a Nobel-békedíj elnyerésére irányuló ambíciójával. Ennek semmi köze Gázához.”
Kamel Hawwash, palesztin-brit akadémikus és politikai elemző még szkeptikusabb. „Nem látom, hogyan kényszeríthetné Trump Netanjahut arra, hogy tegyen valamit” – mondja, hozzátéve, hogy a republikánusok vezette Kongresszus továbbra is „nagyon támogatja Izraelt”.
Bár igaz, hogy a republikánusok Netanjahu kormányának hűséges szövetségesei, a jelenlegi politikai egyenlet egészen más, mint a demokrata elnök, Joe Biden adminisztrációjának idején volt.
Sok republikánus törvényhozó, akik a MAGA mozgalomnak adósak, valószínűleg nem fogja megtámadni az új gázai politikát, ha Trump szorgalmazza azt. Ez gyengítheti Netanjahu megmaradt támogatottságát a republikánus körökben.
Hawwash, egy londoni elemző, azonban továbbra is úgy látja, hogy az izraeli lobbi továbbra is befolyással bír a Kongresszusra, amely továbbra is szavazni fog minden olyan határozatról, amely „kimondja, hogy Izraelnek joga van az önvédelemhez, és azt folytatnia kell”.
Hawwash Trump Gázával kapcsolatos változó hozzáállását a közelmúltbeli szaúd-arábiai és más öböl menti államokban, például Katarban tett látogatásához köti, amely ország régóta támogatja a palesztin ügyet, és ahol Hamász-vezetőket és delegációkat fogadott. „Valószínűleg azt követelték tőle, hogy a háborúnak most azonnal véget kell vetni” – nyilatkozta a TRT Worldnek.
Hiltermann Trump Izrael-látogatásának mellőzését a közelmúltbeli Perzsa-öbölbeli körútján „egyértelműen elutasításnak” nevezi, amely összefüggésben áll azzal, hogy prioritásként kezeli a gazdag arab vezetőkkel való üzleti kapcsolatot, és „Netanjahu nem hajlandó befejezni a háborút”.
Hawwash nem optimista a vérontás hosszú távú végét illetően, mivel Izrael leghosszabb ideje hivatalban lévő vezetője „úgy érzi, hogy elég közel van Gáza teljes elpusztításához és esetleg a palesztinok kiutasításához”.
„Nem fogja ezt elengedni, hacsak nem történik összehangolt erőfeszítés – nemcsak Trump, hanem a világ összes vezetője részéről is –, hogy ténylegesen cselekedjenek az Izraelnek szánt fegyverek megállításával és a nagykövetek kiutasításával, ha nem áll le, de jelenleg ennek semmi jelét nem látom.”
FORRÁS: TRT World
