Izrael létezésének joga és a „Nagy-Izrael” mítosza – Jogi, vallási és politikai összefüggések

Az izraeli-palesztin konfliktus egyik alapvető kérdése: „Vajon Izraelnek joga van-e a létezéshez úgy, ahogyan azt jelenleg gyakorolja, illetve milyen mértékben jogosult területi terjeszkedésre?” Ehhez kapcsolódik a „Nagy-Izrael” ideológiája, amely bibliai és nacionalista alapokra épül, gyakran figyelmen kívül hagyva a palesztin nép jogait, történelmi jelenlétét és önrendelkezési törekvéseit.

A „Nagy-Izrael” ideológiája – Bibliai mítosz és modern apartheid

A „Nagy-Izrael” koncepció az Ószövetség egyes részeire (pl. 1Móz 15:18) hivatkozik, ahol Isten a zsidóknak ígérte „Egyiptom folyójától az Eufráteszig” terjedő földet. Ebből az ideológiából táplálkozik több jobboldali cionista párt (pl. Likud, Vallásos Cionizmus párt) és telepesmozgalom, akik szerint Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem örökre Izraelhez kell tartozzon.

Ez a nézet szembemegy az ENSZ-határozatokkal, és megsérti a palesztin nép kollektív önrendelkezési jogát. A gyakorlatban a „Nagy-Izrael” ideológia a következőket eredményezte:

• Illegális telepek építése (kb. 700 ezer izraeli telepes él ma palesztin területen),

• A palesztin földek folyamatos kisajátítása,

• A Gáza elleni brutális hadműveletek igazolása,

• Vallási és etnikai apartheid rendszer kiépítése.

A palesztin államiság elfojtása – jogfosztás és kettős mérce

Palesztinát Izrael folyamatosan megakadályozza abban, hogy valódi szuverén államként működjön. A Gázai övezet izraeli blokád alatt áll, a Ciszjordánia pedig katonai megszállás alatt. Mindezt gyakran azzal indokolják, hogy „Izrael biztonsága az első”, miközben:

• Gyermekeket tartóztatnak le és kínoznak meg (UNICEF, 2013),

• Polgári épületeket bombáznak Gázában (AI, HRW jelentések),

• Megakadályozzák a palesztinok szabad mozgását.

Ezek a gyakorlatok ellentétesek a nemzetközi humanitárius joggal, különösen a Negyedik Genfi Egyezménnyel.

Politikai mítoszépítés: „Izrael mint Nyugat bástyája”

A Nyugati világ gyakran a „demokrácia világítótornyaként” emlegeti Izraelt – függetlenül attól, hogy:

• Arab állampolgárok diszkrimináció alatt élnek,

• A palesztinoknak nincs választójoguk a megszállt területeken,

• Izrael 200-nál több ENSZ-határozatot szegett meg.

Ez a narratíva politikai célokat szolgál: igazolja a nyugati fegyverszállítást, gazdasági támogatást és a palesztin szenvedések elhallgatását. A „létezési jog” doktrínája így válik politikai propagandává, nem pedig jogi érvvé.

A palesztin nép joga az önrendelkezésre

A palesztin nép önrendelkezési joga az ENSZ Alapokmányában és több ENSZ-határozatban (pl. 3236. számú határozat) is elismert. Ez a jog nem függ más államok elismerésétől, és nem érvényteleníthető az izraeli államiságra való hivatkozással.

Izrael azon érve, miszerint a biztonsági kockázatok kizárják a palesztin államiságot, nem állja meg a helyét a nemzetközi jog szerint. Az államiság nem szubjektív biztonsági megítélés kérdése.

Mi az „önálló állam” a nemzetközi jog szerint?

A nemzetközi jogban az államiságot általában a Montevideo-i Egyezmény (1933) alapján négy kritérium határozza meg:

1. Állandó lakosság

2. Meghatározott terület

3. Kormányzat

4. Képesség nemzetközi kapcsolatokra

Ezeket a feltételeket Palesztina de facto és de jure módon is teljesíti:

• Lakossága több mint 5 millió fő,

• A palesztin területek (Ciszjordánia, Gázai övezet, Kelet-Jeruzsálem) meghatározhatóak,

• Van választott kormányzata (Palesztin Hatóság),

• Több mint 130 ENSZ-tagállam ismeri el mint szuverén államot.

Izrael ezzel szemben megtagadja Palesztina önállóságának elismerését, miközben saját létezését „vitathatatlannak” tekinti.

Politikai mítoszépítés: „Izrael mint Nyugat bástyája”

A Nyugati világ gyakran a „demokrácia világítótornyaként” emlegeti Izraelt – függetlenül attól, hogy:

• Arab állampolgárok diszkrimináció alatt élnek,

• A palesztinoknak nincs választójoguk a megszállt területeken,

• Izrael 200-nál több ENSZ-határozatot szegett meg.

Ez a narratíva politikai célokat szolgál: igazolja a nyugati fegyverszállítást, gazdasági támogatást és a palesztin szenvedések elhallgatását. A „létezési jog” doktrínája így válik politikai propagandává, nem pedig jogi érvvé.

Mítosz és valóság – kiké a jog, kiké az igazság?

A zsidó nép történelmi kapcsolata a Szentfölddel valóságos, de nem kizárólagos. A térségben évszázadokon át együtt éltek zsidók, keresztények és muszlimok – az izraeli államiság nem legitimálhatja más népek kiszorítását.

A „létezés joga” mítoszává vált doktrína sokszor morális zsarolássá torzul: aki megkérdőjelezi Izrael gyakorlatát (pl. telepespolitikát, háborús bűnöket), azt antiszemitizmussal vádolják. Ez ellehetetleníti a kritikai diskurzust.

Az iszlámhoz való viszony: ellenségkép és sztereotípia

A Hit Gyülekezete és számos nyugati, neoprotestáns csoport egyoldalúan negatívan ábrázolja az iszlámot, mint „erőszakos vallást” vagy „antikrisztusi” ideológiát. Ezt több probléma is jellemzi:

• Iszlamofób narratívák: az iszlám mint civilizációs fenyegetés jelenik meg.

• A palesztinokat, mint muszlimokat kezelik, elfeledve, hogy sok keresztény palesztin is él a térségben.

• Hamis dichotómia: keresztény-zsidó koalíció vs. iszlám „ellenség”.

Ez a leegyszerűsítő felfogás akadályozza a valódi párbeszédet, és megerősíti az „ütköző civilizációk” mítoszát.

---

5. Mítosz és valóság – A propaganda felelőssége

Izrael sokszor saját „létezési jogára” hivatkozik, amikor katonai műveleteket indít – legyen szó Gáza bombázásáról vagy Ciszjordániai telepek bővítéséről. Ezzel szemben a palesztin „létezési jog” ritkán kerül szóba.

A „létezés joga” nem korlátlan:

• Nem jogosít fel etnikai tisztogatásra.

• Nem igazol apartheidet, blokádokat vagy tömegbombázásokat.

• Nem teszi semmissé egy másik nép önrendelkezéshez való jogát.

Források (válogatás)

1. Montevideo Convention (1933) – http://hrlibrary.umn.edu/instree/1933a.htm

2. UN General Assembly Resolution 67/19 (2012) – https://www.un.org/

3. Ilan Pappé: The Ethnic Cleansing of Palestine (2006)

4. Edward Said: The Question of Palestine (1979)

5. Gideon Levy, Haaretz publicisztikák

6. Hit Gyülekezete – Hitvallási dokumentumok (hit.hu)

7. Neokohn.hu, TEV.hu – nyilvános közlemények

8. Norman Finkelstein: This Time We Went Too Far (2010)

9. Amnesty International: Israel’s Apartheid against Palestinians (2022)

10. Montevideo Convention on the Rights and Duties of States (1933)

11. UNGA Resolution 181 (1947)

12. B’Tselem: https://www.btselem.org/

13. Human Rights Watch, „A Threshold Crossed: Israeli Authorities and the Crimes of Apartheid and Persecution” (2021)

14. Al Jazeera, „Nakba: 75 years of Palestinian displacement” (2023)

15. United Nations, OCHA oPt reports (2024–2025)

16. Ilan Pappé: The Ethnic Cleansing of Palestine

17. Rashid Khalidi: The Hundred Years’ War on B’Tselem: A regime of Jewish supremacy from the Jordan River to the Mediterranean Sea – This is apartheid (2021): https://www.btselem.org/publications/fulltext/202101_this_is_apartheid

 

antipropaganda.hu-M.J