„Nem kell, Razan, Kínába menned – gyere Huwarába, Kína itt van.” Bár a barátom, Ahmad tréfásan mondta ezeket, és biztonsági okokból kérte, hogy ne hozzuk nyilvánosságra a nevét, ezek a szavak súlyos igazságot hordoztak.
Huwara egy kis palesztin falu Nablusz közelében, amelyet az ország legerőszakosabb és ideológiailag legszélsőségesebb cionista települései vesznek körül, köztük Jichar.
Amikor megkérdeztem, hogy mire gondol, azt mondta: „Kínai munkások élnek és dolgoznak a közeli településeken. Rendszeresen látom őket a falusi utcákon, amint helyi palesztin boltokban vásárolnak.”
Ez a néhány hónappal ezelőtti közönyös megjegyzés arra késztetett, hogy tovább vizsgálódjak. Beszéltem palesztinokkal a megszállt Ciszjordániában, és összegyűjtöttem a beszámolóikat. Ali, aki Rámalláhban él a Beit El település közelében, azt mondta nekem: „Több tucat kínai munkást láttam házakat és infrastruktúrát építeni Beit Elben.”
A hebroni Saeed felidézte, hogy „a Covid-19 világjárvány idején a telepesek még a kínai munkásokat is elkülönítve karanténba helyezték a többiektől”.
Az ilyen tanúvallomások egy kellemetlen igazságot tárnak fel: a kínai munkaerő aktívan és láthatóan hozzájárul az izraeli telepek építéséhez a megszállt palesztin területeken.
Ironikus módon ez a valóság közvetlen ellentmondásban áll Kína saját kimondott politikájával; egy évtizeddel ezelőtt megtiltotta a kínai építőipari brigádoknak, hogy izraeli telepeken dolgozzanak.
2015-ben Kína kétoldalú munkaügyi megállapodást írt alá Izraellel, amely tartalmazott egy kikötést, amely megtiltotta a kínai munkavállalók foglalkoztatását a megszállt Ciszjordániában. Figyelemre méltó, hogy ezt a feltételt biztonsági aggályok motiválták, nem pedig a telepépítés illegalitása vagy erkölcstelensége elleni elvi álláspont. 2016-ban azonban ezek a biztonsági aggályok látszólag csökkentek, amikor Kína felvásárolta az Ahava nevű, Mitzpe Shalemben található telepeken működő vállalatot.
Egy évvel később mindkét ország újabb munkaügyi megállapodást írt alá, amelynek értelmében 6000 kínai építőipari munkást hoznak Izraelbe azonos feltételek mellett. Emmanuel Nahshon, az izraeli külügyminisztérium szóvivője megerősítette, hogy a megállapodás „a munkavállalók biztonságának és védelmének aggályain alapul”. A kínai tisztviselők azonban válaszul kijelentették, hogy „a valódi probléma nem a biztonság, hanem Kína ellenzése a telepeken való építkezésekkel szemben”.
A lakosokkal – Nablusztól Rámalláhon át Hebronig – folytatott interjúim mégis egyértelművé tették, hogy a kínai munkások továbbra is jelen vannak és részt vesznek a telepek bővítésében. Ez komoly kérdéseket vet fel Kína izraeli telepépítési tevékenységgel szembeni állítólagos ellenállásának őszinteségével kapcsolatban.
„Napjaink úttörői”
A Gázában zajló népirtás közepette a kínai tisztviselők nyilvánosan aggodalmukat fejezték ki a megszállt Ciszjordániában fokozódó telepes erőszak miatt. Lin Jian, a külügyminisztérium szóvivője tavaly szeptemberben kijelentette, hogy Izraelnek „le kell állítania az illegális telepes tevékenységeket Ciszjordániában”.
De míg Peking a visszafogottságról beszél, a kínai vállalatok a megszállást és a palesztin telepes-gyarmati projektet támogatják.
Az egyik legszembetűnőbb példa az Adama Agricultural Solutions, egy korábbi izraeli vállalat, amely ma a kínai állami China National Chemical Corporation (ChemChina) tulajdonában van. A gázai háború közepette az Adama mozgósította munkásait, „hogy támogassák a munkaerőhiánytól szenvedő gazdálkodókat… [beleértve] a déli, a Gázai övezet környező lakosainak és az északi településeknek a gazdálkodóit” – áll a Jerusalem Post egyik jelentésében.
Miközben Peking ellenzi a telepépítési tevékenységet, gazdasági kapcsolatai Izraellel erősítik a cionista gyarmatosítás alapjait.
Ugyanebben a jelentésben idézve az Adama képviselője azt mondta: „Az ország gazdái, és különösen a Gáza környéki települések gazdái napjaink úttörői, és folyamatos munkájuk szükséges az ország biztonságának fenntartásához.
„Manapság hatalmas fájdalom és dolgozó kezek hiánya közepette térnek vissza földjeik megműveléséhez. Az Adamánál jogunk van segíteni nekik a megszokott időkben, és mellettük állni válság idején is.”
2024 januárjában az Adama még tovább ment, és körülbelül egymillió sékel (275 000 dollár) ösztöndíjalapot indított a Gázai övezet és az északi települések lakóinak mezőgazdasági tudományos fokozatainak támogatására.
Az Adama régóta együttműködik a telepes intézményekkel. Termékeit használták már mezőgazdasági kísérletekben a Jordán-völgyi izraeli településeken, és még ennél is aggasztóbb, hogy az egyik gyomirtó szerét az izraeli hadsereg egyik vállalkozója légi permetezéshez használta, ami elpusztította a növényzetet a gázai határ mentén.
Míg Kína semleges vagy szimpatizáns szereplőként tünteti fel magát a konfliktusban, az Adama tulajdonjoga közvetlenül a palesztin megélhetés militarizált megsemmisítéséhez köti.
A gyarmati beágyazódás támogatása
Ez nem elszigetelt eset. Az elmúlt években számos állami tulajdonú kínai vállalat más kínai magáncégekkel együtt közvetlenül vagy közvetve fektetett be izraeli telepekbe vagy azokon belül működő vállalatokba.
Vegyük például a Tnuva, egy nagy izraeli élelmiszertermelő esetét, amely illegális telepeken működik. A vállalat bojkottjára irányuló nemzetközi felhívások ellenére a kínai állami tulajdonú konglomerátum, a Bright Food 2014-ben 56 százalékos részesedést szerzett a Tnuva-ban.
2021-ben Tnuva nyert egy pályázatot 22 tömegközlekedési vonal üzemeltetésére, amelyek 16 települést szolgálnak ki Mateh Yehudában – mindegyik Kelet-Jeruzsálem és Ciszjordánia megszállt területein épült. Ezek nem csak buszok; ezek a gyarmati beágyazódást támogató infrastruktúra, megkönnyítve és állandóbbá téve a telepesek életét.
Egy másik példa az Ahava nevű kozmetikai márka 2016-os felvásárlása a kínai Fosun Group által, amelynek gyártása a Micpe Shalem településen zajlik. Az Ahavát, a globális bojkottkampány célpontját, az ENSZ Közgyűlése korábban az illegális telepépítési vállalkozás részeként azonosította.
Eközben a kínai diplomaták továbbra is felszólítják Izraelt, hogy állítsa le a telepek bővítését. Zhang Jun volt nagykövet 2023 végén az ENSZ Biztonsági Tanácsában a következőket mondta: „Felszólítjuk Izraelt, hogy fékezze meg a ciszjordániai telepesek egyre fokozódó erőszakát, hogy elkerüljük az egyidejű konfliktus kialakulását és a konfliktus terjedését.” Utódja, Fu Cong is megerősítette ezt az üzenetet, sürgetve Izraelt, hogy „hagyja abba illegális telepépítési tevékenységeit Ciszjordániában”.
De mi a helyzet Kína saját részvételével ezekben a tevékenységekben? Az ENSZ emberi jogi ügynöksége rendszeresen jelentést tesz a telepekkel kapcsolatos tevékenységekben részt vevő vállalkozásokról, a kínai vállalatok mégis folytatják az ilyen együttműködéseket.
Számos ENSZ-határozat szerint az izraeli telepek a nemzetközi jog kirívó megsértését jelentik. Kína intézkedései közvetlenül ellentmondanak azoknak a jogi elveknek, amelyeket állítása szerint fenntart.
Miközben Peking hangot ad a telepépítési tevékenység ellen, gazdasági kapcsolatai Izraellel a cionista gyarmatosítás alapjait erősítik a palesztin jogok rovására. Ami még ennél is nyugtalanítóbb, hogy ezek a befektetések milyen hatékonyan maradtak a radar alatt – csendben fenntartva az apartheidet, miközben Peking egy független palesztin államról beszél.
A cikkben kifejtett nézetek a szerzőhöz tartoznak, és nem feltétlenül tükrözik a Middle East Eye szerkesztői politikáját.
