A BBC, Nagy-Britannia legbefolyásosabb médiaintézménye, kulcsszerepet játszott Izrael gázai háborújának közvélemény-kutatásában – és ezzel többször is úgy döntött, hogy elhomályosítja, minimalizálja és fertőtleníti a 21. század egyik legbrutálisabb katonai hadjáratát.
A Centre for Media Monitoring (CfMM) átfogó új jelentése a BBC háborúról szóló tudósításaiban elítélő mintázatot tár fel: az izraeli hangok könyörtelen előnyben részesítése, a palesztin szenvedés dehumanizálása, valamint a megszállás, az ostrom és az apartheid kontextusának szándékos megnevezésének – nemhogy kihallgatásának – a szándékos elutasítása, amely a katasztrófa alapját képezi.
Ez nem apró szerkesztői hibákról szól. Arról van szó, hogy szisztematikusan nem kezelik a palesztinokat teljes értékű emberként – olyan emberekként, akiknek életét és halálát ugyanolyan méltósággal, komolysággal és erkölcsi tisztasággal kell bemutatni, mint az izraelieket.
Arról van szó, hogy egy közpénzekből finanszírozott műsorszolgáltató feladja a pártatlanság kötelezettségét egy mélyen politizált, egyoldalú narratíva javára.
Izrael Gáza elleni támadásának kezdetétől fogva, a Hamász 2023. október 7-i támadását követően, a BBC a háborút nem évtizedekig tartó gyarmatosítás, blokád és kisajátítás folytatásaként, hanem két fél szimmetrikus összecsapásaként ábrázolta.
Azok a cikkek, amelyekben nem szerepelt a „megszállás” szó, nem kivételnek, hanem szabálynak számítottak. Az olyan kifejezések, mint a „települések”, a „blokád” és az „apartheid” – amelyeket az ENSZ és az Amnesty International is használt – szinte teljesen hiányoztak.
Ehelyett a konfliktus szemtől szembeni párbeszédek sorozatává laposodott, a palesztin ellenállás pedig elszakadt minden történelmi vagy jogi kontextustól.
Groteszk torzítás
Az eredmény? A valóság groteszk torzítása, amelyben a világ egyik legfejlettebb technológiailag fejlett hadserege által a kétmilliós ostromlott lakosság ellen elkövetett strukturális erőszakot üres eufemizmusok és passzív konstrukciók kedvéért eltörlik.
A Gázában meghalt palesztinok száma ma már meghaladja az 55 000-et, többségükben nők és gyermekek. A BBC tudósításaiban azonban a CfMM jelentése szerint a palesztinokat leggyakrabban úgy írták le, hogy „meghaltak” vagy „megölték” őket légicsapásokban, anélkül, hogy megemlítették volna, ki indította azokat. Az izraeli áldozatokat ezzel szemben érzelmesebb nyelvezettel írták le, például „lemészárolták”, „lemészárolták” és „feldolgozták”.
A héten közzétett CfMM jelentés több mint 35 000 BBC-tartalmat vizsgált meg, amelyek Izrael 2023. október 7. és 2024. október 6. közötti gázai háborújával kapcsolatosak.
A BBC 18-szor gyakrabban használta a „mészárlás” szót az izraeli halálesetek leírására, mint a palesztinok haláleseteinek leírására. Majdnem azonos számú áldozatprofilt kínált mindkét populáció számára – annak ellenére, hogy jóval több palesztint öltek meg. Ez nem semleges szerkesztői döntés; ez a palesztin életek leértékelése.
És itt nem áll meg. A BBC műsoraiban szereplő palesztin vendégeket rutinszerűen kihallgatták, félbeszakították és arra kényszerítették, hogy ítéljék el a Hamászt – mintha ez lenne az ára annak, hogy megszólalhassanak. Az izraeli szóvivőket, akik közül sokan a műsorban megvédték a háborús bűnöket, tisztelettel kezelték. Egyetlen izraeli vendéget sem kértek fel arra, hogy ítélje el a kórházak, menekülttáborok vagy iskolák szándékos bombázását – a bizonyítékok hegyei és a nemzetközi felháborodás ellenére.
Ez a fajta szerkesztői vakság nem véletlen. Egy mélyebb intézményi kultúrából fakad, amely nem hajlandó a palesztinokat emberként tekinteni.
Az aszimmetria kiterjed a túszokról és foglyokról szóló tudósításokra is. Az izraeli túszok intenzív tudósítások tárgyát képezték, érzelmes interjúkkal, teljes körű frissítésekkel és komor, emberséges részletekkel kiegészítve. A palesztin foglyokat – akik közül ezreket vádemelés vagy tárgyalás nélkül tartottak fogva – alig regisztrálták.
Még a fogolycserék esetében is a BBC tudósításai szinte kizárólag az izraeli visszatérőkre összpontosítottak. Kik voltak a palesztin foglyok? Mennyi ideig voltak bebörtönözve? Kínozták, bántalmazták őket, vagy megtagadták tőlük a jogszerű eljárást? Ezeket a kérdéseket nagyrészt fel sem tették és megválaszolatlanul hagyták.
Ez a fajta szerkesztői vakság nem véletlen. Egy mélyebb intézményi kultúrából fakad, amely nem hajlandó a palesztinokat jogos sérelmekkel, törekvésekkel és jogokkal rendelkező embereknek tekinteni; egy olyan kultúrából, amely megköveteli a palesztinoktól, hogy csak áldozatként vagy terroristaként beszéljenek, soha ne pedig az elnyomásnak ellenálló emberi lényként.
Ez sehol sem egyértelműbb, mint a BBC nyelvezetében. A jelentés több mint 100 olyan esetet dokumentál, amikor a műsorvezetők félbeszakították vagy szembesítették a vendégeket, amiért a „népirtás” kifejezést használták Izrael gázai cselekedeteinek leírására – még akkor is, amikor a Nemzetközi Bíróság úgy döntött, hogy a dél-afrikai Izraelt népirtással vádoló ügy folytatódhat.
Mély árulás
Ukrajna esetében a BBC-nek nincs problémája az ilyen nyelvezettel, az újságírók szabadon hivatkoznak „háborús bűncselekményekre” vonatkozó vádakra, amikor az orosz agressziót írják le. Izraellel kapcsolatban azonban a BBC retorikai csomókba köti magát, hogy elkerülje azt, amit világszerte milliók a saját szemükkel láthatnak: egy szisztematikus, kérlelhetetlen megsemmisítő kampányt.
Ez nem egyensúly. Ez cenzúra – amely védi a hatalmasokat és elhallgattatja az elnyomottakat.
Az árulás talán akkor a legmélyebb, amikor magukról az újságírókról van szó. Több mint 170 újságíró halt meg Gázában a háború során – ez volt a legvéresebb időszak a média dolgozói számára élő emlékezet óta. A BBC mégis úgy látta jónak, hogy ezeknek a haláleseteknek mindössze hat százalékáról számoljon be.
Ezek nem névtelen áldozatok voltak. Anyák, apák, fiak és lányok voltak, akik rendkívüli bátorsággal dokumentálták népük szenvedését. Sokan még mindig a kezükben lévő kamerával haltak meg. Haláluknak minden szerkesztőség önreflexiójának központi részét kellett volna képeznie. Ehelyett háttérzajként kezelték őket.
Hasonlítsuk ezt össze Ukrajnával, ahol az újságírók haláleseteinek 62 százalékáról a BBC tudósított. Az eltérés sokat elárul. Gázában még az újságírók – az emberek, akiken keresztül látjuk a világot – halálát is érdemtelennek tartják a folyamatos figyelemre.
Tavaly év végén több mint 100 BBC-s munkatárs írt alá egy nyílt levelet, amelyben figyelmeztettek, hogy a műsorszolgáltató nem teljesíti a Gázáról szóló tisztességes tudósításra vonatkozó kötelezettségét. Rámutattak a félelem kultúrájára, a szerkesztői kettős mércére és arra, hogy nem hajlandó palesztin hangokat és nézőpontokat ellenségeskedés nélkül sugározni. A BBC megvédte Gázáról szóló tudósítását, mondván, hogy „átlátható” volt, amikor hibákat követtek el, és „világos a közönségünkkel a munkája korlátairól” a helyszíni tudósítások hozzáférési korlátozásai miatt.
A BBC munkatársai által felvetett aggodalmak visszhangozzák a CfMM jelentésében felvetetteket – és többet követelnek, mint egy védekező PR-választ. Itt nemcsak a BBC hitelessége forog kockán, hanem a média szerepe is a tömeges erőszak idején.
A BBC szereti magát az újságírás globális aranystandardjaként pozicionálni. De amikor tudósításai következetesen felerősítik a hatalmasok hangját, miközben elnémítják a megsemmisüléssel fenyegetetteket, akkor megszűnik semleges megfigyelő lenni.
Az igazságtalansággal szembeni hallgatás nem pártatlanság. A közvélemény jobbat érdemel. Ahogy a halott palesztinok is – és azok, akik még élnek.
A cikkben kifejtett nézetek a szerzőhöz tartoznak, és nem feltétlenül tükrözik a Middle East Eye szerkesztési politikáját.
Faisal Hanif médiaelemző a Centre for Media Monitoringnál, korábban pedig hírriporterként és kutatóként dolgozott a Timesnál és a BBC-nél. Legújabb jelentése azt vizsgálja, hogyan tudósít a brit média a terrorizmusról.
