Az arab világ válaszút előtt áll – az igazság pillanatában, amely a régió egységes vezetésétől és erkölcsi tisztaságától függ. Miközben Trump elnök ezen a héten megérkezik a Perzsa-öböl térségébe befektetéseket és stratégiai partnerségeket keresve, a regionális béke és biztonság lehetősége rendkívül egyértelművé vált. Az arab vezetőknek világosan el kellene magyarázniuk Trump elnöknek, hogy a béke és a gazdasági fejlődés a Közel-Keleten elérhető közelségben van, és egyetlen kritikus feltételtől függ: Palesztina felvételétől az ENSZ 194. tagállamaként.
Ahhoz, hogy ez valósággá váljon, az Egyesült Államoknak fel kell oldania a palesztin ENSZ-felvételre vonatkozó vétóját. Miközben az elnök regionális partnerekkel találkozik, egyértelmű üzenetet kell hallania kollégáitól: Az Egyesült Államokkal és természetesen Izraellel folytatott összes arab partnerség a kétállami megoldáson keresztüli tartós békétől függ, amelyet az Egyesült Államok képes megvalósítani.
Nem pusztán diplomáciai tárgyalás forog kockán. A kétállami megoldás gyakorlati szükségszerűség és a nemzetközi megoldás próbája. Nem lehet béke a régióban, és nem lehet hosszú távú fejlődés sem, ha Izrael továbbra is fosztogatja magát Palesztinában, Libanonban, Szíriában és más országokban. Izraelt diplomáciai úton rá kell kényszeríteni, hogy a saját határain belül éljen, és hogy Palesztina is a törvényes határain belül élhessen, az 1967. június 4-i határain belül. Ha az Egyesült Államok támogatja Palesztina felvételét az ENSZ-be, akkor ez meg fog történni.
A tét nem is lehetne nagyobb. Az USA váratlan befektetésekhez jutna. A Közel-Kelet normalizálódna, és megteremtődne a gazdasági fejlődés fellendülésének alapja, Izrael és Palesztina pedig békében élne.
A Trump-adminisztráció – jelentősen eltérve a korábbi kormányzatoktól – egy pragmatikus, alkudozásra épülő diplomáciára összpontosító külpolitika felé halad.
Irányítása alatt megnyíltak a diplomáciai tárgyalási csatornák Iránnal – mindkét ország a negyedik tárgyalási fordulójába lépett Ománban a nukleáris tárgyalásokról. Trump elnök többször is kijelentette, hogy hajlandó konszenzusra jutni: „Azt hiszem, megállapodást fogunk kötni Iránnal”, sőt, még az iráni elnökkel is hajlandó találkozni. Hasonlóképpen, az Egyesült Államok a múlt héten tűzszüneti megállapodást kötött a jemeni húszikkal, ami biztató lépés mind a globális kereskedelem, mind a stabilitás szempontjából. Egy másik merész diplomáciai manőver az Egyesült Államok közvetlen tárgyalásai a Hamasszal, amelyek eredményeként szabadon engedték a túszként emlegetett Edan Alexandert.
Egyre világosabbá válik, hogy Trump elnök az Egyesült Államok stratégiai érdekeit mindenek felett tartja, és hogy helyesen tekinti a békét országa legfőbb stratégiai érdekének. Ez valódi béketeremtési lehetőséget jelent a Közel-Keleten.
Izrael szélsőséges kormánya, a béke ellenségei azt akarják elhitetni velünk, hogy van egy belső, szinte veleszületett oka a palesztin háború folytatásának. Lényegében rasszista kifejezéssel élve Netanjahu és társai azt állítják, hogy a palesztinokkal való béke, amely a palesztin politikai önrendelkezésen és önuralomon alapul, lehetetlen. Ennek eredményeként Izrael brutálisan lerombolta és de facto annektálta Gázát, valamint folytatta háborúját a palesztinok ellen Ciszjordániában.
Netanjahu kormányának két fő érdeke fűződik: folytatni a gázai és ciszjordániai háborút egy palesztin állam létrehozásának megakadályozása érdekében, valamint közvetlen konfrontációba sodorni az Egyesült Államokat Iránnal. Mindkettő ellentétes az amerikai érdekekkel.
Ez az izraeli kormány most teljesen elszigetelődött a nemzetközi közösségben. Még az Egyesült Királyság is, amely korábban Netanjahu háborújának elkötelezett támogatója volt, megváltoztatta álláspontját. Hamish Falconer közel-keleti miniszter kijelentette, hogy a kormány álláspontja „kristálytiszta”: „Határozottan ellenezzük Izrael műveleteinek kiterjesztését. Elfogadhatatlan lenne minden kísérlet Gáza földterületeinek annektálására.”
Az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége már kifejezte támogatását a kétállami megoldás iránt, legutóbb az ENSZ Közgyűlésének határozatának elfogadásával. A nemzetközi közösség akarata egyértelmű: Izrael illegális megszállásának véget kell vetni, és a nemzetközi joggal összhangban létre kell hozni a palesztin államot. Ez az Egyesült Nemzetek Szervezetének palástja alatt lehetséges, a júniusi Palesztináról szóló magas szintű nemzetközi konferencián.
A béke generációkon átívelően egyértelmű álláspontja volt az Arab Államok Ligájának, az Iszlám Együttműködési Szervezetnek és minden regionális partnernek. Az Arab Békekezdeményezés (API), amelyet a 2002-es bejrúti csúcstalálkozón fogadtak el, és amelyet az évek során következetesen megismételtek, Izrael kivonulását követeli a megszállt területekről, és egy palesztin állam létrehozását, mint a béke és a diplomáciai normalizáció alapját Izraellel.
Trump elnöknek és az arab vezetőknek történelmi lehetőségük nyílik ezen a héten, hogy véget vessenek egy évszázada dúló konfliktusnak. A kétállami megoldás elfogadásával Trump nemcsak Izraelnek és Palesztinának, hanem Libanonnak, Szíriának és Iránnak is békét hozna. Azonnal elérhető közelségbe kerülne egy megállapodás az Egyesült Államok és Irán között a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és az Iránnal szembeni amerikai szankciók feloldásáról. A hadviselő felek letehetnék a fegyvert, és az újjáépítés, valamint a gazdasági fejlesztés kerülhetne előtérbe. Röviden, ez a hét rendkívüli lehetőséget kínál az Egyesült Államok és az arab világ számára, hogy történelmet írjanak az egész Közel-Kelet, beleértve Izraelt és Palesztinát is, sőt, az egész világ javára.
A cikkben kifejtett nézetek a szerzők sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Al Jazeera szerkesztői álláspontját.
