Izrael gázai háborúja továbbra is dübörög, miközben a nemzetközi elítélés egyre nő.
A Hamász kijelentette, hogy kész egy megállapodásra a háború lezárásáról, sőt felajánlotta, hogy átadja Gáza igazgatását egy technokrata kormánynak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai elsöprő többséggel a tűzszünet mellett szavaztak, egy olyan határozat elfogadását csak az Egyesült Államok vétója akadályozta meg.
De Izrael, élén Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel, hajthatatlanul elutasít minden olyan megállapodást, amely nem tartalmazza azt, amit ő a „Hamasz legyőzésének” nevez, még akkor sem, ha ez a Gázában még mindig fogva tartott izraeli foglyok veszélyeztetését jelenti.
„A Hamász már most is a leggyengébb, mint valaha volt, és semmi olyat nem tehetnek, ami távolról is összehasonlítható lenne azzal, amivel Izrael rendelkezik” – mondta Elia Ayoub, az Izrael-Palesztina kapcsolatokról szóló író és kutató, valamint a The Fire These Times podcast alapítója az Al Jazeerának.
„Már mostanra bőséges bizonyíték van arra, hogy ez a népirtás csak azért folytatódik, mert Netanjahu azt akarja, hogy folytatódjon. Ez egyértelműen csak egy ürügy a háború folytatására.”
Netanjahu „a Hamászra támaszkodik”
De miért akarná Netanjahu, hogy folytatódjon a háború – amely Izrael történetének leghosszabb háborúja 1948 óta, és gazdasági válságot okoz?
Az egyik válasz az, hogy a háború elvonja a figyelmet Netanjahu saját problémáiról.
Izrael leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnökének jól dokumentált jogi problémái vannak; korrupcióval vádolják.
És ezen kívül, ha létrejön egy állandó tűzszünet, egyes elemzők úgy vélik, hogy az izraeli társadalom Netanjahut fogja felelősségre vonni az október 7-i biztonsági hiányosságokért.
„Attól tart, ha ez megtörténik, a szemek jogosan fordulnak majd felé a korrupció és az október 7-i kudarcok miatt” – mondta Diana Buttu, jogtudós és a Palesztin Felszabadítási Szervezet korábbi tanácsadója.
És így Netanjahunak két fő feladata van. Az első a háború meghosszabbítása, lehetővé téve számára, hogy továbbra is ürügyként használja azt az elszámoltathatóság elkerülésére. A második az, hogy megakadályozza kormánya felbomlását, miközben valahogyan felkészíti magát egy újabb sikeres választásra, amelynek 2026 októbere előtt meg kell történnie.
Netanjahu „a háború alatt végig a Hamászra támaszkodott” – mondta Mairav Zonszein, a Nemzetközi Válságcsoport Izrael-Palesztina szakértője az Al Jazeerának.
„A szélsőjobboldal és Netanjahu következetesen ürügyként használták a Hamászt arra, hogy ne tárgyaljanak vagy ne tervezzenek a következő napra” – mondta.
Izrael céljának semmi köze a Hamászhoz
Izrael azon elutasítása, hogy tárgyalásokat folytasson a háború végleges lezárásáról, szöges ellentétben áll a Hamász azon hajlandóságával, hogy átadja Gázában fogva tartott összes foglyát.
Az elmúlt 20 hónapban a Hamász vezetőségének nagy részét megölték. Iszmáil Haníje, a Hamász politikai vezetője július 31-én Teheránban gyilkolták meg, utódja, Jahja Szinvar pedig október 16-án Gázában.
Izrael most azt állítja, hogy megölte Szinvár utódját és öccsét, Mohamedet, bár a Hamász még nem erősítette meg a halálát.
Katonai szempontból az elemzők szerint a Hamász becslések szerint jelentősen veszített erejéből. Még mindig hajt végre támadásokat, de kevesebbet és hosszabb ideig, mint a háború korábbi szakaszában végrehajtott lesből.
Annak jeleként, hogy a Hamász talán megérti, hogy már nincs abban a helyzetben, hogy uralja Gázát, felajánlotta, hogy lemond a 2006 óta ellenőrzött palesztin terület közigazgatásáról, és átadja azt egy technokrata kormánynak.
„A technokrata ajánlat nem új” – mondta Hamzé Attar, egy luxemburgi székhelyű gázai védelmi elemző.
„Ez már a rafahi invázió előtt is napirenden volt [ami 2024. május 6-án történt]. Azt akarják, hogy a Hamász adja le a fegyvereit és adjon fel mindent, mire a Hamász válaszul azt mondta: »Félreállunk.«”
Ezt Izrael határozottan elutasította, és nem támogatott semmilyen, a háború utáni Gázára vonatkozó elképzelést.
Ehelyett az elmúlt közel 20 hónapban Izrael több mint 54 300 palesztint ölt meg és több mint 124 000-et sebesített meg Gázában, a terület egészségügyi minisztériuma szerint.
Etnikai tisztogatás: A mélyebb cél
Ráadásul az ENSZ szerint Gáza ma már „a Föld legéhesebb helye”, ahol minden lakosát az éhínség fenyegeti, miután Izrael a háború alatt megfojtotta a segélyszállítmányokat, majd március 2-tól május 27-ig teljesen blokkolta.
Izrael az enklávé 70 százalékát tiltott zónává alakította.
Mindeközben Izrael bombázása Gázában folytatódik.
Eltekintve a Hamász elpusztításának és a foglyok visszaszolgáltatásának ürügyétől, egyes elemzők úgy vélik, hogy van egy mélyebb cél: a palesztinok kiszorítása Gázából.
„Sem a Hamász, sem a túszok nem célpontok” – mondta Meron Rappaport, a Local Call héber nyelvű hírportál szerkesztője.
„A cél az, hogy Gáza népét nagyon kevés, kicsi és zárt területre kényszerítsék, ahová alig szállítanak élelmiszert, abban a reményben, hogy a rájuk nehezedő nyomás arra készteti őket, hogy kérjék az övezet elhagyását.”
„Izrael már nem harcol a Hamász ellen” – tette hozzá.
Netanjahu május végén kijelentette, hogy Izrael a legújabb offenzívája végére teljes egészében ellenőrzése alatt fogja tartani Gázát, miközben számos külföldi tisztviselő és szakértő közvetlenül vagy burkoltan arra figyelmeztetett, hogy Izrael cselekedetei etnikai tisztogatásnak minősülnek Gázában.
A Haaretz izraeli újság egyik friss jelentése szerint a zsidó izraeliek 82 százaléka támogatja a Gázában élők kiutasítását.
Buttu szerint ennek történelmi jelentősége lenne, amelyet Netanjahu úgy érezhet, hogy úgy állíthat be, mintha Izraelt védené egy palesztin államtól – amit korábban többször is megígért, hogy megakadályoz.
„Felismeri, hogy ő lesz a bukás vagy a hős” – mondta Buttu. „Ha ő az, aki etnikailag megtisztítja Gázát, akkor ő lesz a hős.”
Az elemzők szerint, amíg ez nem történik meg, a palesztinok továbbra is az izraeli hadsereg kezében fognak meghalni. A Hamász az ürügy, és a tárgyalási vagy engedelmességi hajlandóságuk másodlagos fontosságú.
„Benjamin Netanjahunak esze ágában sincs véget vetni ennek a háborúnak” – mondta Zonszein. „Nem számít, mit kínál a Hamász. Felajánlhatják, hogy visszaadják az összes túszt, vagy feladják a kormányzást.
„Ez a háború addig folytatódik, amíg Netanjahut kénytelennek nem tartják leállítani, és ez csak Trumptól jöhet.”
Source: Al Jazeera
Unalomig ismert, hogy Netanjahu egy bűnöző, egy korrupt, önérdek vezérelte, autokratikus figura (minden országban teremnek ilyenek), de ez semmit nem magyaráz meg a népirtásból vagy az izraeli társadalom ezzel kapcsolatos hozzáállásából. Ehhez vissza kell menni egészen az alapokig, ami úgy fest, hogy Izrael egy betolakodó, másokat megszálló, mások rovására terjeszkedő, másokat elűző és legyilkoló, legjobb esetben is elnyomó, erőszakkal asszimiláló formáció. Hogy van-e joga fennállni, létezni ilyen országnak, ilyen rendszernek? Naná, hogy nincsen! Ez teljesen világos, hogy egy „invazív”, megszálló, terjeszkedő, etnikai tisztogató, népirtó, elnyomó, másokat bekebelező entitásnak nincs helye a Nap alatt manapság. Nem antiszemitizmus, nem a zsidó emberek létkérdéséről vagy jogairól van itt szó, akik Iraktól Magyarországon át Amerikáig élnek mindenféle országokban ősidők óta, és akiknek akár saját országuk is lehet, ha ehhez először és legfőképpen az érintettek, vagyis az őslakosok hozzájárulnak. Ezt az axiómát kéne tudni elsajátítani, megemészteni az izraelieknek, hogy tök mindegy, hogy ők milyen sérelmeket hangoztatnak a múltból vagy a jelenből, a világgal vagy az őslakosokkal szemben, azon a helyen ők betolakodók, megszállók, elnyomók, és ideje végre ebből a perspektívából szemlélni önmagukat, méghozzá alázattal. Ez persze önfeladás, ahogy a németek is feladták (így vagy úgy) a náci múltat, vagy ahogy a nyugati társadalmak is levetkőzték (szintén hellyel-közzel) a népirtó, gyarmatosító attitűdjüket. Vége lett, mert igazságtalan, beteges és fenntarthatatlan dolgok voltak, amikkel képtelenség volt együttélni. Tényleg ezt akarják egyesek másokra erőltetni még 2025-ben is?