Nyílt levél azokhoz, akik szerint a kultúra veszélyes
Kedves Városvezetők, Tisztelt Döntéshozók, Aggódó Hangok!
A gyereknapnak van egy különleges illata. A vattacukoré, a pattogó nevetésé, a zsírkrétás kezeké, a sátrak közé beúszó napfényé. A gyereknap az a ritka pillanat, amikor egy ország levegőt vesz, és azt mondja: a jövő most játszik a fűben.
És most valakik azt mondják: veszély leselkedik a sátorban. A Palesztina Sátorban, ahol gyermekek tanulnak írni arabul, rajzolnak datolyafákat, próbálnak népi hangszereket – és ahol minden mosoly mögé politikai hátsó szándékot gyanítanak.
Ez több mint tévedés. Ez kollektív megbélyegzés.
Mert amit gyereknap néven ünneplünk, az nemcsak a magyar gyerekek napja. Az a nap minden gyermeké, legyen izraeli vagy palesztin, keresztény vagy muszlim, menekült vagy helyi. És ha van sátor, ahol a palesztin kultúra békésen, játékosan, gyerekszemmel mutatja meg magát, az nem fenyegetés – hanem esély. Esély arra, hogy a következő nemzedék már ne félelemből nézzen egymásra.
Fájdalmas, hogy valakik minden palesztin zászló mögött Hamászt látnak, minden arab szóra uszítást, minden keleti mintát indoktrinációt. De még fájdalmasabb, ha ezt gyermekek felé irányítják.
Nem. A palesztin gyerek nem terrorista-palánta. A kultúrája nem „álca”, az ajándéka nem „csali”. Ő is egy gyermek, aki szeretne hinni abban, hogy a világban van helye. Hogy egyszer, talán Budapesten is, csak gyermek lehet – nem „palesztin gyermek”, csak: gyermek.
Ha valamit tanítanunk kell a gyerekeinknek, az nem az, hogy ki ellen kell védekezni, hanem azt, hogy ki mellett kell kiállni – különösen, ha a világ megtanította rá, hogy ő mindig csak „más” lehet.
Hagyjuk, hogy a gyereknap maradjon az, aminek lennie kell: a jövő ünnepe. Nem falakat építő retorikáé, hanem hidakat kereső szívek ünnepe. És ha egy sátorban néhány gyermek megtanulja, hogy a palesztin kultúra nem egyenlő a gyűlölettel, azzal mi mindannyian nyerünk.
„Egy sátor nem propaganda. Egy gyermek nem fenyegetés.”
A Városligeti Gyereknapra idén is rengeteg kulturális sátor érkezett. Az egyik – a „Palesztina Sátor” – célkeresztbe került. Azzal vádolják, hogy gyerekeket „politikai befolyásnak” tesz ki. Hogy veszélyt jelent.
De nézzünk szembe az igazsággal:
➡️ Egy sátorban arab írásokat tanulnak, datolyafát rajzolnak, palesztin meséket hallgatnak.
➡️ Egy sátorban mosolyognak – nem gyűlölnek. Játszanak – nem uszítanak.
➡️ Egy sátorban gyermekek vannak. Nem szimbólumok, nem „indoktrináltak”. Csak gyerekek.
És mégis: ma Magyarországon egyesek szerint a palesztin kultúra önmagában veszélyes. Hogy egy zászló, egy mondóka, egy ajándék – „álca”.
De a kultúra nem fegyver. A gyerek nem célpont. A közösség nem vád.
Gyereknapon nem a félelemnek, hanem az empátiának van helye.
Gyereknapon nem címkézünk, hanem elfogadunk.
Gyereknapon nem kizárunk – hanem behívunk.
🎈 Álljunk ki amellett, hogy minden gyermeknek joga van megmutatni, honnan jön – és hogy nem az ellenség gyermeke, hanem a jövőé.
Tisztelettel és reménnyel:
Egy szülő. Egy ember. Egy tanúja annak, mi történik, ha hagyjuk, hogy a félelem írja a szabályokat.
Nyílt levél Karácsony Gergely főpolgármesterhez és Pintér Sándor belügyminiszterhez
