Diplomaták szerint az Egyesült Királyság és Franciaország a közelgő konferencián felhagy a palesztin állam elismerésére vonatkozó korábbi terveivel.
Franciaország lobbizott az Egyesült Királyságnál és más európai szövetségeseknél, hogy ismerjék el a palesztin államot a június 17. és 20. között New Yorkban megrendezésre kerülő konferencián.
Emmanuel Macron elnök a lépést „erkölcsi kötelességnek és politikai követelménynek” nevezte, utalva arra, hogy ez cserébe történhet azért, hogy Szaúd-Arábia elismeri Izraelt a konferencián.
A The Guardian azonban arról számolt be, hogy francia tisztviselők ezen a héten tájékoztatták izraeli kollégáikat, hogy a konferencia nem lesz az elismerés pillanata.
Ehelyett most az elismerés felé vezető lépések felvázolására fog összpontosítani, amelyek a palesztinok által tett intézkedések és engedmények sorozatától függnek.
Ezek magukban foglalják a Gázában az állandó tűzszünetet, az izraeli foglyok szabadon bocsátását, a Palesztin Hatóság reformját, a gazdasági újjáépítést és a Hamász uralmának végét Gázában.
Kenneth Roth, a Human Rights Watch korábbi ügyvezető igazgatója aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a bejelentett lépések határozatlan időre késleltethetik a palesztin állam elismerését.
„Ezeknek a lépéseknek nem egy végtelen (nem létező) ’békefolyamatnak’ kell lenniük, hanem nyomást kell gyakorolni Izraelre, hogy hagyja abba egy állam létrehozásának akadályozását” – írta az X-en (korábban Twitter).
Bár 147 ország elismeri Palesztina államát, Európa nagy része vonakodott, és régóta kijelentette, hogy egy ilyen lépés csak Izrael jóváhagyásával és az arab államok viszontlépéseivel történhet.
Írország, Spanyolország és Norvégia tavaly ismerte el a palesztin államot, és egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy az elismerésnek egyoldalúan kell történnie, mint Izraelre nehezedő nyomás eszközének, hogy megváltoztassa az irányt.
A múlt héten Alon Pinkas izraeli diplomata a Middle East Eye-nak azt nyilatkozta, hogy Franciaország nyomása Palesztina elismerésére „komoly, és az Európai Unió nagy része, valamint Szaúd-Arábia is támogatja”.
Ugyanakkor mind az Egyesült Királyság, mind Franciaország nyomás alá került az Egyesült Államok részéről a tervek miatt, míg Izrael azt mondta, hogy válaszul bővíteni fogja telepeit a megszállt Ciszjordániában.
Israel Katz izraeli védelmi miniszter azt mondta, hogy a megszállt területen további 22 telep építésére vonatkozó tervek „egy stratégiai lépés, amely megakadályozza egy palesztin állam létrehozását”.
Tavaly júliusban az izraeli parlament elsöprő többséggel szavazott a palesztin állam létrehozásának ellenzése mellett, csak palesztin törvényhozók és egyetlen baloldali zsidó képviselő szavazott mellette.
Pinkas az MEE-nek elmondta, hogy bár Izraelben vagy a parlamentben nincs érdemi belföldi támogatás a palesztin államisághoz, a nemzetközi közösség üzenete Izrael felé a háború befejezésével kapcsolatban az kellene legyen, hogy „mi a barátaitok vagyunk, azt akarjuk, hogy sikerrel járjatok, ez nem mehet tovább… Netanjahu mérsékelt és helyrehozhatatlan katasztrófába sodor benneteket. Ébredjetek fel, itt vagyunk, hogy segítsünk”.
Izrael gázai háborúja a Hamász vezette, 2023. október 7-i dél-izraeli támadások után kezdődött, amelyekben körülbelül 1200 ember halt meg. Izrael válaszul a Gázai övezet megostromlásával és megszállásával válaszolt.
Az izraeli támadásokban több mint 54 000 ember, főként nők és gyermekek haltak meg, és a lakosság „közvetlen éhínséggel” néz szembe – közölte az ENSZ.
Azok után, hogy a náci megszállók, szintén terroristának bélyegezve a fegyveres ellenállókat, válogatás nélkül irtották anno a francia lakosságot, ahogy azt Izrael teszi a palesztinokkal, csak sokkal nagyobb léptékben, érthetetlen, hogy ezeknek mi tart ennyi ideig sorsközösséget vállalni megszállás alatt tartott őslakosokkal, elismerni a létüket. Súlyosan perverz, hogy ezt az Izrael nevű telepesprojektet, ami valódi robbantgatós terrorizmus és színtiszta etnikai tisztogatás útján jött létre, és azóta is az őslakosság legyilkolásával és elüldözésével működik és terjeszkedik, egyesek legitimnek, sőt egyoldalúan támogatandónak tartják az áldozatokkal szemben. Miféle beteges múlt lett Nyugat-Európában lezárva, feldolgozva, meghaladva, ha a szomszédban ilyen retrográd szellemi utódokat, nettó gyarmatosítókat, élettér-elméletes népirtókat támogatnak évtizedek óta?