Első pillantásra a Buchenwald Emlékmű legújabb füzete egy rutinszerű útmutatónak tűnik az extrém szimbólumok azonosításához, egy kísérlet arra, hogy megvédje a náci atrocitások emlékét a visszaélésektől.
De ahogy lapozunk, egy ellentmondás bontakozik ki, amely a német igazságérzetet határozza meg. A félreérthetetlenül gyűlölködő jelek, mint például a horogkeresztek, az SS rúnák és a neonáci logók között egy egészen más lista található: egy görögdinnye, egy piros háromszög, egy kulcs, a „népirtás” szó, sőt még egy szlogen is, mint például a „Tűzszünet most”.
Az emlékmű szerint ezek antiszemitizmus vagy Izrael-ellenes érzelmek jelei lehetnek.
Az 57 oldalas, „Jobboldali szélsőséges és antiszemita csoportok problémás márkái, kódjai, szimbólumai és jelei” című, hétfőn közzétett útmutató az emlékművek és múzeumok munkatársainak szól, hogy felismerjék a szélsőjobboldali szélsőségesség. Továbbra sem világos, hogy mit tennének az emlékmű munkatársai, ha nemkívánatos szimbólumokra bukkannának.
A Buchenwald Emlékmű Németország egyik legfontosabb holokauszt-emlékintézménye, amely egykori náci koncentrációs táborok területén épült, és egy szövetségi minisztérium finanszírozza.
A palesztin identitáshoz kapcsolódó szimbólumok beépítése, különösen a 2023-as gázai háború kezdete óta, aggodalmat keltett a polgárjogi aktivisták, az akadémikusok és még az európai diplomaták körében is.
Ori Goldberg, izraeli vallás- és politikatudós, mély aggodalmát fejezi ki amiatt, amit ő az antiszemitizmus „leértékelődésének” nevez a jelenlegi diskurzusban.
„Szégyenletes, hogy az antiszemitizmust az izraeli politika védelmének eszközévé redukálják. Az olyan szimbólumokat, mint a „Tűzszünet most” vagy akár a „A folyótól a tengerig”, gyűlöletbeszédként kezelik, nem azért, mert a zsidókat célozzák meg, hanem azért, mert kihívást jelentenek az izraeli állam ellen. Ez a történelemmel való visszaélés” – mondta Goldberg a TRT Worldnek.
Megkérdőjelezi a judaizmus és az izraeli állam közötti folyamatos összemosást, különösen olyan országokban, mint Németország, ahol a történelmi bűntudat jelentős szerepet játszik a politikai döntéshozatalban.
„Soha nem volt szinonima Izrael és a judaizmus között. A világ zsidóinak fele Izraelen kívül él. Tehát, ha valaki antiszemitizmusként akarja besorolni Izraellel szembeni kritikát, akkor neki kell bizonyítania, hogy az valójában a zsidók elleni gyűlölet, és nem egy kormány vagy katonai politika ellen irányul.”
Goldberg azt is kritizálja, ahogyan a holokausztot ebben a kontextusban felidézik.
„Izrael aduászként használja a holokausztot, történelme miatt erkölcsi immunitásra hivatkozva. De ez fegyverként szolgál az áldozati szerepre. Az áldozatot agresszorrá változtatja, és elhallgattatja az érdemi vitát” – mondja.
From decimating Palestine’s Gaza to invading neighbouring countries, assassinating their officials and attacking nuclear sites in the Middle East, Israel’s aggressions aren’t new or random, but part of a decades-old geopolitical strategy.
Here’s how it’s unfolding pic.twitter.com/l1Ko1v8Vud
— TRT World (@trtworld) July 7, 2025
Amikor a kontextus vitatottá válik
A Buchenwald Emlékmű dokumentumában megjelölt példák között szerepel egy szelet görögdinnye, amelyet gyakran használnak az interneten a betiltott palesztin zászló helyettesítőjeként.
A dokumentum tartalmazza a „A folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz” szlogent is, amelyet széles körben használnak a palesztin szolidaritási csoportok, de továbbra is az izraeli szélsőjobboldal célpontja, amely ellenzi a palesztin állam létrehozását.
A füzet még egy kulcs képét is ellentmondásosnak találja, amelyet a palesztinok a remény jeléül mutatnak, hogy visszatérhetnek az 1948-as Nakba alatt elvett otthonaikba.
Még az olyan ártalmatlan szavakat is, mint a „Tűzszünet most” és az „Állítsuk meg a népirtást”, Buchenwald antiszemita szimbólumoknak minősíti.
Buchenwald a „Tűzszünet most” szlogent „Izrael kárára elkövetett egyoldalú követelésnek” nevezi, és a Hamászt hibáztatja a fegyverszünet megtagadásáért.
Azóta azonban számos jelentés megerősítette, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök akadályozta meg a fegyverszünetre irányuló felhívásokat, és ennek következtében a palesztin csoport által Gázában fogva tartott izraeli foglyok szabadon bocsátását.
Az útmutató szerint az ilyen kifejezések és képek, különösen az emlékhelyeken történő használat esetén, „átléphetik a politikai tiltakozás és az Izrael-gyűlölet közötti határt”.
Mások számára azonban ez túlzásnak tűnik.
„Még ha egy vélemény erkölcsileg kétes vagy egyszerűen téves is, a német alkotmány kimondja, hogy akkor is jogod van kifejezni” – idézte az Al Jazeera Thomas Fischert, a Németország legfelsőbb bíróságának, a Szövetségi Bíróságnak korábbi elnökét.
Hozzátette, hogy a büntetőjogot nem szabad arra használni, „hogy biztosítsák, hogy csak azok a vélemények legyenek kifejezve, amelyekkel a német kormány egyetért”.
Az antiszemitizmus és a politikai tiltakozás elmosódása
2023. október 7. óta, amikor a Hamász megtámadta Izraelt, és Izrael halálos és aránytalan csapásokkal válaszolt Gázára, háborúellenes tüntetések söpörtek végig Európában.
Németország, amely egyedülálló holokauszt utáni elkötelezettséget tanúsít Izrael biztonsága iránt, rendőrségi fellépést rendelt el a tüntetéseken, beleértve a görögdinnye-művészet hordozásáért vagy a „tűzszünet” skandálásáért való őrizetbe vételt is.
Ez nem az első alkalom, hogy Németország kemény álláspontot képvisel.
2020-ban Berlin betiltotta a Hezbollah-t, egy libanoni síita csoportot. 2022-ben a kormány fellépte a Nakba-napi eseményeket. A kritikusok azonban azt mondják, hogy a legújabb fejlemények eszkalációt jeleznek, ahol magukat a palesztin identitás szimbólumait is vörös zászlóként kezelik.
„Ez egy szélesebb körű németországi minta része, amit gyakran ’emlékezetkultúrának’ neveznek, és amely szorosan kapcsolódik a holokauszt-emlékezéshez” – mondta a TRT Worldnek Hadas Emma Kedar, a Haifában született zsidó és a Hamburgi Egyetem kommunikációtudományi PhD-hallgatója.
„Hajlamos erősen igazodni az izraeli narratívához, néha még merevebben is. Október 7. óta ezt a tendenciát élesen fegyverré alakították, ahol mindent, amit palesztinokat támogatónak tekintenek, nemcsak Izrael-ellenesnek, hanem zsidóellenesnek is beállítani.”
Kedar, aki egy holokauszt-túlélő családból származik, hozzáteszi, hogy bár nem minden németországi emlékhely követi ezt az utat, a Buchenwald Emlékmű döntése tükrözi ezt a tágabb politikai irányvonalat.
„Németországban következetesen törekednek arra, hogy az anticionista és palesztinbarát álláspontokat a nyílt antiszemitizmussal keverjék össze” – mondja. „És ez kritikát váltott ki, még olyan vezető holokauszt-tudósoktól is, mint Omer Bartov és Amos Goldberg, hogy csak néhányat említsünk.”
A füzet nem kizárólag a palesztin képi világra összpontosít. Jelentős teret szentel a kifejezetten neonáci csoportok és a tiltott szimbólumok azonosításának is.
Ilyen például a Keltenkreuz (kelta kereszt), amelyet a szélsőjobboldal gyakran használ a horogkereszt helyettesítőjeként, olyan ruházati márkák, mint a Thor Steinar és a Consdaple, amelyeket az ideológiai hűség jelzésére viselnek, valamint olyan mondatok, mint a „Klagt nicht, kampft” („Ne panaszkodj, harcolj”), amelyek gyakran megjelennek a szélsőjobboldali zenében és propagandában.
Az emlékmű szerint ezeknek a jeleknek a feltüntetése a jobboldali szélsőségesség elleni védekezésre irányuló folyamatos erőfeszítések részét képezi – egy fenyegetés, mondják, ismét növekszik Európában.
A kritikusok ennek ellenére azt mondják, hogy a békejelszavak és a neonáci tetoválások listára helyezése aláássa az útmutató hitelességét. A probléma, érvelésük szerint, nem az emlékezés védelme, hanem a fenyegetés rossz helyre helyezése.
Az emberi jogi aggodalmak nőnek
A Human Rights Watch figyelmeztetett, hogy az európai kormányok, beleértve Németországot is, nem keverhetik össze az Izraellel szembeni kritikát az antiszemitizmussal.
Az izraeli B’Tselem emberi jogi csoport apartheiddel és aránytalan erőszakkal vádolta Izraelt Gázában – ezeket az állításokat az izraeli tisztviselők hevesen vitatják, de a nemzetközi jogi szakértők is támogatják.
„Aggasztanak azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy az antiszemitizmus működő definícióját… egyes német hatóságok úgy értelmezik, hogy Izraellel szembeni kritikát antiszemitizmussal azonosítanak” – idézte az Euronews Michael O’Flahertyt, az Európa Tanács emberi jogi biztosát.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete is aggodalmát fejezte ki.
Volker Turk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa a közelmúltban arra figyelmeztetett, hogy a tiltakozó nyelv „retorikai rendőri ellenőrzése” elfojthatja a jogos véleménynyilvánítást és elhomályosíthatja a sürgető valóságot.
Még Josep Borrell, az EU korábbi külpolitikai főbiztosa is megjegyezte a növekvő kellemetlenséget.
„Valahányszor valaki nem ért egyet egy izraeli kormány politikájával, antiszemitizmussal vádolják” – idézte a Reuters Borrellt, aki tavaly novemberben azt mondta.
„Jogom van kritizálni az izraeli kormány döntéseit, legyen az Netanjahu úr vagy valaki más, anélkül, hogy antiszemitizmussal vádolnának. Ez nem elfogadható. Elég volt.”
Goldberg a TRT Worldnek adott interjújában megkérdőjelezi a Buchenwald Emlékmű döntését, hogy a palesztinbarát képeket potenciálisan antiszemitának minősítette.
„Egy olyan helyszínnek, mint a Buchenwald, a holokauszt egyetemes tanulságait kellene védenie, nem pedig egy folyamatban lévő politikai konfliktusban állást foglalnia” – mondja.
„Egy népirtással vádolt állammal való kapcsolat, akár közvetve is, csak azt az emléket csökkenti, amelyet az emlékmű tisztelni kíván.”
