A 66 éves Szulejmán Zarea Khan Júnisz homokos külvárosában ült, amikor híre ment az USA közvetítésével létrejött Izrael és Irán közötti tűzszünetnek.
Felesége, gyermekei és unokái körében frusztráltan csapkodta a kezét a másikhoz, gyászolva azt, amit egy ritka reménysugárnak tekintett – egy szélesebb körű tűzszünet esélyének, amely végre elérheti Gázát.
De miután Donald Trump amerikai elnök hétfőn bejelentette a két regionális hatalom közötti ellenségeskedés végét, a gázai háború változatlanul és elismerten folytatódott.
Zarea, akit 40 nappal korábban űztek el otthonából, és most al-Mawasiban ideiglenes sátrakban él, sétapálcájával egyenes vonalakat húz a homokba, olyan vonalakat, amelyek – akárcsak Gáza és a tűzszünet – „soha nem találkoznak”, mondta.
„A sorsunk nem számít nekik” – mondta keserűen. „Lehet, hogy véget ért a háború Izrael és Irán között, de számunkra Gázában csak elmélyül. Itt nincsenek politikai érdekek, nincs emberi együttérzés a szenvedéseinkkel.”
Trump meglepő bejelentése hétfő késő este tűzszünetet jelentett Izrael és Irán között egy 12 napos konfliktus után, amely szélesebb körű regionális háborútól való félelmeket keltett. Miközben a világ nagy része fellélegezett, a több mint másfél éve pusztító izraeli katonai műveleteket elszenvedő Gáza lakói vegyes érzelmekkel figyelték a diplomáciai áttörést. Sokak számára ez kiemelte a globális közömbösséget saját válságukkal szemben.
„Még egy lábjegyzet sem”
Sok más gázaiakhoz hasonlóan Zarea is úgy vélte, hogy Irán, amelyet régóta a palesztin fegyveres csoportok kulcsfontosságú támogatójaként emlegetnek, követelni fogja Gáza bevonását bármilyen regionális megállapodásba. Ez nem hagyta, hogy sokan elhagyottnak érezzék magukat.
Évekig a Hamász és más gázai frakciók Iránt kulcsfontosságú szövetségesként tüntették fel, táplálva a reményeket, hogy Teherán összecsapása Izraellel végre a regionális diplomácia középpontjába helyezheti Gázát. Most ezek a remények hamuvá váltak.
„Néhányan közülünk már elkezdtük mentálisan felkészülni arra, hogy visszatérjünk otthonainkba. Újra megengedtük magunknak, hogy álmodjunk. Légvárakat építettünk” – mondta Zarea a TRT Worldnek. „Most már tudjuk, hogy nincs más választásunk. Magunkra kell támaszkodnunk. Senki más nem fog véget vetni ennek helyettünk.”
Mások visszhangozzák kiábrándulását. A 47 éves Mohammad Karkira, négygyermekes, menekült apa, szociológia és politikatudomány diplomával, azt mondta, hogy a téves ítélet alapja a félresikerült bizalom volt.
„Az igazi hiba” – mondta – „az volt, hogy külső hatalmakra számítottunk, hogy megmentenek minket.”
Karkira, aki 2023 decemberében elvesztette otthonát az izraeli csapások miatt, élesen bírálta a Gázai övezet politikai vezetését. Úgy véli, hogy a Hamásznak most „alapvető változást” kell végrehajtania regionális szövetségeiben, ha meg akarja kímélni az enklávékban maradt, megtépázott civil lakosságot.
„Az emberek itt kétségbeesettek” – mondta. „Ez a megállapodás teljesen kizárt minket, és sokak számára ez volt a legdemoralizálóbb eredmény. Gáza még csak lábjegyzetként sem szerepelt.”
Sokan csendben abban reménykedtek, hogy az iráni-izraeli konfrontáció nyomást gyakorol majd Izraelre, hogy állítsa le a folyamatban lévő gázai hadjáratát, amely most a tizennyolcadik brutális hónapjába lép. Ez a remény, magyarázta, szertefoszlott.
„Két atomhatalom kevesebb mint két hétig harcolt, és a világ sietett véget vetni neki” – mondta Karkira. „De Gáza? Másfél éve támadás alatt állunk, és a világ semmit sem tesz.”
Elhallgatott, hangja nehézkes volt: „Nem szívszorító ellentmondás ez?”
A remény naiv
A tűzszünetet kiváltó konfliktus akkor kezdődött, amikor Izrael légi és dróncsapásokat indított iráni nukleáris és rakétalétesítmények ellen. A Moszad által koordinált csapásokban magas rangú IRGC-tisztviselők és nukleáris tudósok haltak meg. Irán több mint 150 ballisztikus rakétával és 100 drónnal válaszolt, amelyek izraeli városokat, köztük Tel-Avivot, Haifát és Beér-Sevát vették célba.
Június 22-én az Egyesült Államok válaszul csapásokat mért Irán Fordow, Natanz és Iszfahán nukleáris létesítményeire egy „Éjféli kalapács” elnevezésű műveletben, Izrael támogatásának és Irán nukleáris programjának megbénításának szükségességére hivatkozva. Irán viszont rakétatűzzel válaszolt az Egyesült Államok katari Al-Udeid légibázisára.
Tizenkét nappal a kezdete után Trump közvetítésével és Katar közvetítésével tűzszünetet hirdettek. Elszórt szabálysértések következtek, de a főbb harcok megszűntek. Az áldozatok száma: körülbelül 610 iráni és 28 izraeli halott.
„Miért sietett a világ Irán megmentésére, de miért hagyott minket meghalni?” – kérdezte Juszef al-Avamra palesztin ügyvéd.
Miután feleségével és négy gyermekével egy sátorban él al-Mawasiban, miután Khan Younis-házukat izraeli bombázás pusztította el, a gázai palesztinok átlépték az emberi tűrőképesség küszöbét.
„Senki sem élheti túl ezt: bombázás, éhezés, szomjúság, gyógyszer nélkül, kórházak nélkül, otthonok nélkül és élelem nélkül. Netanjahu végső célja – a kényszerű kitelepítés vagy a halál – felé sodródunk.”
A Gázai Egészségügyi Minisztérium adatai szerint 2023. október 7. óta az izraeli katonai műveletek Gázában több mint 56 000 ember halálát okozták és több mint 131 000-en megsebesültek. A halottak több mint fele nő és gyermek, bár a minisztérium nem tesz különbséget a civilek és a harcosok között.
A segélyelosztó helyszínek körül megugrott az áldozatok száma: csak június 25-én legalább 64 ember halt meg, köztük 14 élelmiszerközpontok közelében. Egy nappal korábban izraeli csapásokban állítólag több mint 80 ember halt meg, akik közül 71-en haltak meg, miközben élelmet kerestek a Gázai Humanitárius Alapítvány helyszínein.
Al-Awamra röviden reménykedett abban, hogy a regionális eszkaláció a figyelmet Gázára tereli. Most ezt a reményt naivnak tartja.
„A nemzetek a saját érdekeik szerint cselekszenek” – mondta. „Gáza soha nem volt több, mint alkualap a regionális rivalizálásban. Ha bárkit is valóban érdekelne a megmentésünk, nem itt lennénk, és nem a pokolban élnénk.”
Megrendült hit az ellenállásban
Ihab Abu Zayter politikai elemző a TRT Worldnek elmondta, hogy a kétségbeesés nagy része abból a régóta fennálló meggyőződésből fakad, amelyet a gázai politikai frakciók táplálnak, hogy Irán minden regionális összecsapásban Gáza mellett állna.
„Gázai frakciók következetesen elkötelezett támogatóként állították be Teheránt” – magyarázta Abu Zayter. „Ez a narratíva sokakat arra a hitre vezetett itt, hogy egy Iránt is érintő regionális háború Gázára is felhívná a figyelmet, ha nem is enyhülést, de ráirányítaná a figyelmet.”
De éles határvonalat húzott a politikai üzenetek és a közhangulat között.
„Sokan Gázában megértik, hogy Irán konfliktusban való részvétele soha nem Gázáról szólt. Saját érdekeinek érvényesítéséről szólt, akár Gáza kárára is” – mondta, hozzátéve, hogy az iráni-izraeli tűzszünet Izrael korlátozása helyett inkább bátorította Netanjahu kormányát.
A Gáza említése nélkül Abu Zayter szerint Izrael szélsőjobboldali vezetése nem lát okot katonai céljainak lassítására.
„Ez a minta” – jegyezte meg. „A Hezbollahhal kapcsolatos korábbi regionális megállapodásokhoz hasonlóan Gáza is kimaradt.”
Összetört várakozások
„A sokk érzelmi jellegű” – mondta Abu Zayter. „Az emberek őszintén hitték, hogy az Irán és Izrael közötti háború segít véget vetni Gáza pusztulásának. De ez nem történt meg. És most a gázai politikai vezetésnek nincs befolyása.”
Figyelmeztetett egy veszélyes felismerésre, amely az enklávéban egyre inkább jelen van: hogy egyetlen külső szövetség sem fogja megmenteni Gázát.
„Nincs többé illúzió arról, hogy az úgynevezett „Ellenállási Tengely” politikája megmenti Gázát” – mondta. „Az emberek érzelmileg talán azt hitték, hogy Irán álláspontja segíthet nekik, de a politikai valóság szertefoszlatta ezeket a reményeket.”
Abu Zayter ragaszkodott hozzá, hogy a tűzszünethez vezető út most már kizárólag a Jeruzsálemben hozott döntéseken alapul.
„Izrael szélsőjobboldali kormánya tartja kezében a kulcsokat, nem Teherán, nem Washington, nem Doha” – tette hozzá –, „és ez a kormány jobban érdekli, hogy befejezze, amit elkezdett, lebontsa Gázát, semlegesítse Ciszjordániát, és egyszer s mindenkorra véget vessen a jövőbeli palesztin államról alkotott elképzeléseknek.”
Abu Zayter eszkalációtól tart, nem pedig megoldástól.
„A jelek további agresszióra utalnak” – mondta komoran. „Izrael fel akarja számolni azt, ami a palesztin politikai életből megmaradt, mind Gázában, mind Ciszjordániában. Ez nem tűzszünet. Ez a törlés stratégiája.”
Ez a cikk az Egabbal együttműködésben jelent meg.
FORRÁS: TRT World
