Június 16-án egy öttagú palesztin család érkezett Buenos Airesbe egy hosszú utazás után, melyet először a megszállt Ciszjordániából való indulásuk késleltetett, majd Ammanon, Isztambulon és Sao Paulón keresztül utaztak.
Minden szükséges dokumentummal rendelkeztek a belépéshez: turistavízummal, hivatalos meghívólevéllel, rendőrségi áteresztőképességi igazolással, egészségbiztosítás igazolásával, szállodafoglalással és visszaútra szóló jegyekkel. Mindez nem számított.
A keresztény palesztin család: Sandy Bassam Hanna Abu Farha, szülei és két testvére nemcsak a szükséges dokumentumokkal, hanem június 25-i dátummal rendelkező visszaútra szóló jegyekkel is rendelkeztek.
A Pagina 12 és a Tiempo Argentino szerint a családot több mint 24 órán át tartották fogva az Ezeiza Nemzetközi Repülőtér bevándorlási részlegén. Ami ezután következett, az eljárási átláthatatlanság gyakorlása volt.
Röviddel a repülőtéri leszállás után megállították őket, és másodlagos átvilágításra irányították. Az ezt követő kérések elég alapvetőek voltak: szállodafoglalás, utazási biztosítás, indulás igazolása. Mindent átadtak.
Mégis kihallgatták, félrevezették és olyan körülmények között deportálták őket, amelyeket Sandy Abu Farha később úgy nevezett, hogy „nulla emberi joguk” volt.
A család elmondása szerint a repülőtéren teljes egészében spanyolul írt dokumentumokat mutattak be nekik, amelyekből semmit sem értettek vagy fordítottak, és alá kellett írniuk. Ezek a papírok megkönnyítették a deportálásukat.
„Megkérdeztem egy hölgyet, például, hogy mit írunk alá” – mondta Sandy Abu Farha a TRT Worldnek.
„Azt mondta: »Rendben van. Ez csak egy papír, amely azt mondja, hogy beengedik Önöket egy területre pihenni és enni, amíg nem ellenőrizzük a vízumukat, valami a nagykövetségtől.«”
De a spanyolul írt dokumentum nem volt formalitás.
Csak akkor derült ki az igazság, amikor a palesztin nagykövet tizenhat órával az őrizetbe vételük után megérkezett. Valójában egy deportálási végzés volt, amely „álturistáknak” bélyegezte őket.
Addigra a nekik ígért vendégszeretet a megtagadás rendszerévé oldódott: az étel, gyógyszer, meleg ruha iránti kéréseket elutasították.
„Senki sem jött közülük, hogy beszéljen velünk, és elmagyarázza a helyzetet. Úgy bántak velünk, mint a bűnözőkkel” – mondja Sandy. „Nem voltak emberi jogaink.”
Egy közös nyilatkozatban az öt családtag ezt írta: „Még a palesztin nagykövet beavatkozása sem oldotta meg a helyzetet. A hatóságok ellentmondtak egymásnak, megtagadták az átláthatóságot, és megakadályozták, hogy jogi segítséghez jussunk.”
Uriel Biondi argentin ügyvéd habeas corpus keresetet nyújtott be a Lomas de Zamorai Szövetségi Büntető- és Javítóbírósághoz a kitoloncolás megállítása érdekében, de a kérelmet végül elutasították.
Apartheid itthon, apartheid külföldön
Palesztinként a mozgás sosem adottság, hanem tárgyalás kérdése, minden utazás engedélyekhez, ellenőrző pontokhoz és kontrollhoz kötött. Még a külföldi utazás is megköveteli az izraeli hatóságokkal való eligazodást, ami élő emlékeztető arra, hogy az apartheid nem csupán egy struktúra, hanem a korlátozások mindennapos logisztikája.
Egy bizonyos pillanatban egy biztonsági tiszt közvetlenül Sandy Abu Farhához fordult. A nő megpróbált beszélni. A férfi válasza: „Te vagy a palesztin, ugye?” Aztán: „Senki sem akar veled beszélni.”
„Jogom van hozzá” – emlékszik vissza, és ragaszkodott hozzá. „Becsaptál minket, hogy aláírjuk ezt a papírt, hogy pihenjünk. Még csak pihenni sem hagysz minket.”
A helyi média később arról számolt be, hogy „nemzetközi riasztást” adtak ki az apja ellen, bár Sandy Abu Farha ragaszkodik ahhoz, hogy téves személyazonosságról volt szó, amelyet már rég megoldottak. A család az elmúlt években szabadon utazott Európában, Ázsiában és a Közel-Keleten incidens nélkül.
Nem tud a geopolitikai feszültségekről, amelyekkel küzd. Apja „Betlehem egyik legnagyobb szuvenírboltját” üzemelteti – teszi hozzá. Ő maga egy neves utazási irodát vezet, amely a megszállt palesztin területeken és Hebronban zajló zarándoklatokra specializálódott.
Tiempo beszámolója szerint argentin útjuk célja „szakmai partnerekkel való találkozás és a vallási turisztikai ügynökségekkel való együttműködés bővítése volt”.
Az argentin konzuli tisztviselők Tel-Avivban jóváhagyták vízumukat a bankszámlakivonatok, a rendőrségi engedélyek, a biztosítások és az utazási tervek áttekintése után – mondja.
Gyanú, értékpapírosítás és Izrael támogatása
Az incidens Argentína régóta fennálló bevándorlóbarát hagyományától való eltérést jelent, mivel Javier Milei elnök kormánya a bevándorlás feletti szélesebb körű hatáskörök megszilárdítására tett lépéseket.
Májusban rendeletet adtak ki, amely kiterjesztette a határőrök mérlegelési jogkörét a külföldi állampolgárok belépésének megtagadására és kitoloncolására minimális bírói felügyelet mellett.
Az intézkedést a kormány úgy fogalmazta meg, mint a „sok opportunista által elkövetett káosz és visszaélések kezelésének szükségességét, akik messze vannak attól, hogy becsületes módon érkezzenek ebbe az országba” – nyilatkozta Manuel Adorn elnöki szóvivő.
A bevándorlási politika változása nem elszigetelt.
Tavaly július 12-én Javier Milei argentin elnök terrorszervezetnek nyilvánította a Hamászt, és elrendelte pénzügyi eszközeinek befagyasztását, ezt a lépést Argentína Egyesült Államokkal és Izraellel való szorosabb együttműködésének szélesebb körű erőfeszítéseinek részeként tekintették.
Ez az összetartozás június 11-én, mindössze öt nappal a palesztin család megpróbáltatásai előtt elmélyült, amikor Milei bejelentette, hogy 2026-ra áthelyezi Argentína izraeli nagykövetségét Herzlijából, Tel-Aviv közeléből Jeruzsálembe. Az izraeli Kneszet előtt felszólalva azt mondta: „Argentína mellettetek áll ezekben a nehéz napokban.”
Ugyanebben a beszédben Milei bírálta a tágabb nemzetközi közösséget, azzal vádolva azt, hogy „terroristák manipulálják”, és hogy „áldozatokat tesznek elkövetőkké” Izrael gázai tömeges éheztetése és a Nemzetközi Bíróságon Izrael ellen folyamatban lévő népirtási eljárás közepette.
Ami Buenos Airesben történt, nem pusztán bürokratikus hiba volt. Az egyik áldozat szavaival élve, a megvilágosodás pillanata volt: egy érvényes dokumentumokkal rendelkező családot nemzetisége alapján fenyegetésként kezeltek.