Donald Trump az utóbbi napokban – gyakran nagybetűvel – ismételte meg, Truth Social fiókján, hogy Iránnak nem engedhető meg, hogy atomfegyverhez jusson.
Nézetét osztja Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke is, aki azt mondta, hogy Izrael meglepetésszerű támadása Irán ellen, amelyben június 13. óta több száz ember halt meg, egy megelőző intézkedés, hogy megakadályozza Iránt az atomfegyver létrehozásában.
Irán tagadja, hogy atomfegyverek előállítására törekedne, és ragaszkodik ahhoz, hogy atomprogramja polgári célokat szolgál.
Aláírta az atomsorompó-szerződést (NPT), amely kimondja, hogy azok az államok, amelyek még nem rendelkeznek atomfegyverekkel, nem szerezhetnek be ilyeneket.
Az NPT felhatalmazza a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (NAÜ), hogy figyelemmel kísérje és ellenőrizze, hogy az atomfegyverrel nem rendelkező államok betartják-e a kötelezettségeiket.
A múlt héten a felügyeleti szerv kijelentette, hogy Irán megszegte kötelezettségeit – ezt a lépést Teherán határozottan elítélte, és azt állította, hogy ez ürügyet szolgáltatott Izrael meglepetésszerű támadására.
Iránnal ellentétben Izrael azonban nem írta alá az atomsorompó-szerződést, és egyike annak az öt országnak, amelyek nem részesei az 1968-as szerződésnek. Ez azt jelenti, hogy a NAÜ-nek nincs módja Izrael nukleáris arzenáljának ellenőrzésére vagy ellenőrzésére.
Kevés ismeret áll rendelkezésre Izrael nukleáris programjáról, amelyet sem megerősíteni, sem cáfolni nem hajlandó.
Azonban a titkosítás alól feloldott dokumentumok, a nyomozati kutatások és a bejelentők által az 1980-as évekből származó leleplezések arra utalnak, hogy mi is történt valójában.
Milyen nukleáris fegyverekkel rendelkezik Izrael?
Izrael egyike annak a kilenc országnak, amelyekről ismert, hogy nukleáris fegyverekkel rendelkeznek, az Egyesült Államok, Oroszország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, India, Pakisztán és Észak-Korea mellett.
A Nuclear Threat Initiative szerint úgy vélik, hogy körülbelül 90 nukleáris robbanófejjel és elegendő plutóniummal rendelkezik ahhoz, hogy további mintegy 200 nukleáris fegyvert lehessen előállítani.
Izrael 750 és 1110 kg közötti plutóniummal rendelkezik, ami 187-277 nukleáris fegyver gyártásához elegendő lenne.
Ezek a feltételezett fegyverek a levegőből, tengerről és szárazföldről is kilőhetők.
Izrael amerikai gyártású F-15, F-16 és F-35 repülőgépekkel rendelkezik, amelyek mindegyike átalakítható atombombák hordozására. Úgy tartják, hogy hat, egy német cég által gyártott Dolphin osztályú tengeralattjáróval is rendelkezik, amelyek képesek lehetnek nukleáris cirkálórakéták kilövésére.
A szárazföldi bázisú Jericho ballisztikus rakétacsalád hatótávolsága akár 4000 km is lehet. A kutatók becslése szerint ezek közül körülbelül 24 képes nukleáris robbanófejeket hordozni, bár a pontos szám nem egyértelmű.
Hogyan kezdődött Izrael nukleáris programja?
David Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke, az 1950-es évek közepén és végén indította el a nukleáris projektet. Egy nagy komplexumot építettek Dimonában, egy Negev-sivatagban fekvő városban (a helyszínt egyszerűen „Dimona”-ként emlegetik).
Ott állították elő az első adag plutóniumot a francia kormány segítségével.
„A legtöbb hiteles beszámoló Franciaország szerepére utal az 1950-es évek végén” – mondta Shawn Rostker, a Fegyverzet-ellenőrzési és Non-Proliferáció Központ kutatóelemzője a Middle East Eye-nak.
„Segített a dimonai reaktor megépítésében, kulcsfontosságú reaktortechnológiát szállított, és támogatta a plutónium újrafeldolgozási képességeit, lerakva az alapokat Izrael nukleáris fejlődéséhez.”
A francia történészek szerint Párizs és Izrael közötti koordináció Gamal Abdel Nasszerrel, Egyiptom akkori elnökével szembeni közös ellenségeskedésből született.
A francia-izraeli együttműködést titokban tartották: még az Egyesült Államok, Izrael legközelebbi szövetségese sem tudott róla kezdetben.
Avner Cohen, izraeli-amerikai történész és professzor, Izrael nukleáris történelmének egyik legkiemelkedőbb kutatója, és számos könyvet írt a témában, többek között az Izrael és a bomba című könyvet.
„Körülbelül fél évszázaddal ezelőtt Izrael nukleáris fegyverekhez jutott, de ezt olyan módon tette, ahogyan azt egyetlen más nukleáris fegyverekkel rendelkező állam sem tette, sem előtte, sem utána” – mondta a Middle East Eye-nak.
Kutatása, amely magában foglalja a nemrégiben nyilvánosságra hozott amerikai dokumentumok elemzését, megállapította, hogy Washington az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején ismételten kérdőre vonta Izraelt azzal kapcsolatban, hogy mit csinál Dimonában.
Végül, az amerikai nyomásra, Ben Gurion 1960 decemberében azt mondta a Kneszetnek, hogy a dimonai reaktor „egy kutatóreaktor”, amely „az ipart, a mezőgazdaságot, az egészségügyet és a tudományt” szolgálja.
Így kezdődött egy bonyolult és hosszú ideig tartó megtévesztés, mivel az amerikai tisztviselők 1961 és 1969 között nyolc alkalommal ellenőrizték a helyszínt.
Ezen látogatások során elrejtettek egy földalatti szétválasztó üzemet, amely elengedhetetlen a fegyverminőségű plutónium előállításához. A helyszín más részeit álcázták, hogy elrejtsék a komplexum célját.
Izrael jelentős előrelépést tett a látogatások között.
Úgy tartják, hogy 1965-re befejezte titkos földalatti szétválasztó üzemét; 1966-ra megkezdte a fegyverminőségű plutónium gyártását; és 1967 júniusa, valamint a közel-keleti háború kezdete előtt összeállított egy nukleáris fegyvert.
Mi volt az 1969-es Nixon-Meir üzlet?
Az 1960-as évek végére az Egyesült Államok végre megértette Dimona valódi célját. Cohen szerint egy titkos megállapodás született, amely máig érvényben volt, miszerint Washington nem tesz fel kérdéseket, ha Izrael hallgat.
„1969-ben az Egyesült Államok elfogadta Izrael kivételes nukleáris státuszát, amennyiben Izrael elkötelezett amellett, hogy jelenlétét láthatatlanul és átláthatatlanul tartsa. Ez az 1969-es Nixon-Meir nukleáris megállapodás néven ismert” – mondta Cohen az MEE-nek, Richard Nixonra és Golda Meirre utalva.
Azóta Izrael ragaszkodik ehhez, és szándékos titkolózási politikát folytat, a tisztviselők sem nem ismerik el, sem nem tagadják a nukleáris arzenál létezését.
Az Egyesült Államok is beleegyezett ebbe, sőt állítólag fegyelmi eljárással fenyegette meg azokat az amerikai tisztviselőket, akik nyilvánosan elismerik a programot.
2009-ben Barack Obama amerikai elnököt megkérdezték, hogy a Közel-Kelet országai rendelkeznek-e nukleáris fegyverekkel. Azt válaszolta, hogy nem fog találgatni.
Izrael tesztelt nukleáris fegyvereket?
A kilenc atomhatalom közül Izrael az egyetlen, amelyik nyíltan nem hajtott végre nukleáris kísérletet.
A legközelebbi bizonyíték erre az 1979 szeptemberében történt, úgynevezett „Vela-incidens”, amikor Izrael és az apartheid-korszakbeli Dél-Afrika közös nukleáris kísérletet hajtott végre egy szigeten, ahol a Dél-Atlanti-óceán találkozik az Indiai-óceánnal.
Az amerikai műholdak akkoriban egy megmagyarázhatatlan kettős fényvillanást észleltek, ami általában egy nukleáris robbanás árulkodó jele.
„Izrael szuverén ország, és saját biztonsága és érdekei alapján hoz döntéseket”
Shawn Rostker, kutatóelemző
Dél-Afrika apartheid-kormánya öt évtizeden át fejlesztett tömegpusztító fegyvereket, de 1989-ben befejezte nukleáris programját. Ez az egyetlen ország, amely elérte a nukleáris fegyverek képességét, de önként lemondott róla.
Jimmy Carter, aki az incidens idején az Egyesült Államok elnöke volt, azt mondta, hogy szerinte a Vela-incidens egy izraeli nukleáris kísérlet volt.
„Tudósaink körében egyre inkább az a meggyőződés él, hogy az izraeliek valóban végrehajtottak egy nukleáris kísérleti robbantást az óceánban, Dél-Afrika déli csücskéhez közel” – írta a Fehér Ház Naplójában, az elnöksége alatt vezetett napló jegyzetekkel ellátott változatában, amelyet 2010-ben adtak ki.
Mikor váltak széles körben ismertté Izrael nukleáris fegyverei?
Izrael nukleáris programja 1986 októberében került a címlapokra, amikor Mordechai Vanunu, egykori nukleáris technikus részleteket árult el Dimonáról a Sunday Timesnak.
Vanunu, aki kilenc évig dolgozott a telephelyen, azt állította, hogy hetente 1,2 kg plutóniumot képes előállítani, ami évente körülbelül 12 nukleáris robbanófejhez lenne elegendő.
Azt mondta, hogy az 1960-as évekbeli amerikai látogatások során az amerikai tisztviselőket álfalakkal és rejtett liftekkel csapták be, és hogy nem tudták, hogy további hat emelet van elrejtve a föld alatt.
Vanunu 60 képet készített Dimonáról, amelyek közül többet egy brit újság is leközölt.
Az információk kiszivárogtatását megelőző években Vanunu kiábrándult Izrael cselekedeteiből, ellenezte 1982-es libanoni invázióját, és egyenlő jogokat követelt a palesztinok számára.
De mielőtt története egyáltalán megjelent volna, Vanunut izraeli ügynökök elrabolták. A The Sunday Times költségén Londonban tartózkodva egy női Moszad-ügynök rábeszélte, hogy menjen Rómába. Ott bedrogozták, Izraelbe vitték, kémkedésben bűnösnek találták, és 18 évet töltött börtönben – több mint felét magánzárkában.
2004-es szabadulása után megtiltották neki az utazást és a külföldi újságírókkal való kommunikációt. Ezek a korlátozások továbbra is érvényben vannak.
Mi Izrael stratégiája a nukleáris fegyverek bevetésével kapcsolatban?
2011-ben Piers Morgan felkérte Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, hogy erősítse meg, Izraelnek nincsenek nukleáris fegyverei. Ő így válaszolt: „Ez a mi politikánk. Nem mi legyünk az elsők, akik nukleáris fegyvereket vezetnek be a Közel-Keleten.” Ezt a mondatot gyakran ismétlik az izraeli tisztviselők, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoznak.
„Izrael soha nem tisztázta nyilvánosan, hogy mit jelent a „bevezetés”” – mondta Cohen, hozzátéve, hogy Izrael a nukleáris tevékenységeket minősítettként és védelmi és külpolitikáján kívül esőként kezeli.
„Ezért Izraelnek nincs nyilvános stratégiája a nukleáris felhasználással kapcsolatban. Úgy tudni, hogy Izrael nem látja a nukleáris fegyverek alkalmazását, kivéve a legszélsőségesebb „végső megoldás” forgatókönyveit.
„Úgy tudni, hogy Izrael nem látja a nukleáris fegyverek alkalmazását, kivéve a legszélsőségesebb „végső megoldás” forgatókönyveit.”
Avner Cohen, izraeli-amerikai történész és professzor
„Az is széles körben ismert, hogy amíg Izrael fenntartja regionális jóindulatú monopóliumát, addig nem tekinti képességeit fegyvernek.”
A „végső megoldás” forgatókönyvét néha „Sámson-opcióként” emlegetik, egy olyan kifejezést, amelyet állítólag izraeli vezetők alkottak meg az 1960-as évek közepén. Az alapelv az, hogy Izrael nukleáris megtorlást alkalmazna, ha egzisztenciális fenyegetéssel szembesülne.
Sámson egy bibliai zsidó alak volt, akit ellenségei, a filiszteusok láncra verve egy templomban, Isten adta erejét felhasználva ledöntött egy oszlopot, megölve magát és fogvatartóit.
Ez szöges ellentétben áll, mondják az elemzők, a Kölcsönösen Biztosított Megsemmisítés (MAD) doktrínájával, ahol ha egy nukleáris hatalom megelőző támadást intéz egy másik ellen, akkor a célzott nemzetnek még mindig van ideje megtorolni, biztosítva, hogy egyik sem élje túl.
De elméletileg a Sámson-opció alkalmazható lenne, ha Izrael olyan katonai vereséggel néz szembe, amelyet egzisztenciálisnak tart, még egy nem nukleáris hatalom részéről is.
Cohen és számos más kutató szerint az 1973-as közel-keleti háború során, amikor Egyiptom és Szíria meglepetésszerű támadást hajtott végre, Izrael fontolóra vette ezt a lehetőséget.
De bár soha nem ismerték el a nukleáris fegyverek létezését, Izraeli vezetők arra utaltak, hogy szükség esetén bevethetők.
„Tengeralattjáró-flottánk elrettentő erőként szolgál ellenségeink számára” – mondta Netanjahu egy 2016-os beszédében. „Tudniuk kell, hogy Izrael nagy erővel megtámadhat bárkit, aki megpróbál ártani neki.”
A közelmúltban, 2023 novemberében egy kormányminiszter nyilvánosan azt sugallta, hogy Izrael atombomba ledobása a Gázai övezetre „egy lehetőség”.
Amichai Eliyahut, Izrael örökségvédelmi miniszterét rövid időre felfüggesztették a kormányzati ülésekről a megjegyzések miatt, majd később a közösségi médiában kijelentette, hogy a megjegyzés „metaforikus” volt.
Mit mond a világ Izrael nukleáris fegyvereiről?
Izrael egyike annak az öt államnak, amelyek nem részesei az NPT-nek, az 1968-as szerződésnek, amelynek célja a nukleáris fegyverek használatának nemzetközi ellenőrzés alá vonása volt.
India és Pakisztán soha nem írta alá a szerződést. Észak-Korea aláírta, de 2003-ban kilépett belőle. Dél-Szudán az egyetlen nem aláíró fél, amely nem rendelkezik nukleáris fegyverekkel.
2014 decemberében az ENSZ Közgyűlése elsöprő többséggel (161 szavazattal 5 ellenében) megszavazta azt a határozatot, amely felszólítja Izraelt, hogy mondjon le a nukleáris fegyverek birtoklásáról, „további késedelem nélkül” csatlakozzon az NPT-hez, és helyezze az összes nukleáris létesítményét a NAÜ védelmi oltalmába. A határozat nem volt kötelező érvényű. Izrael nem tartotta be a kötelezettségeit.
„Izrael szuverén ország, és saját biztonsága és érdekei alapján fog döntéseket hozni” – mondta Rostker.
„Ennek ellenére egy nyitottabb megközelítés segíthet a bizalomépítésben és a nukleáris feszültségek csökkentésében anélkül, hogy veszélyeztetné az elrettentést.”
