Izrael legnagyobb állami tulajdonú védelmi vállalata, amely közvetlenül részt vesz a gázai háborúban, több millió eurós uniós védelmi támogatást kapott egy vizsgálat szerint.
Az Israel Aerospace Industries (IAI) a görög Intracom Defense vállalaton keresztül vesz részt uniós finanszírozású projektekben, amelyet 2023 májusában vásárolt meg.
Az Investigate Europe, a francia Disclosre szerkesztőség és a görög Reporters United által szerdán közzétett jelentés szerint az Intracom Defense jelenleg 15, legalább 15 millió euró (körülbelül 17,5 millió dollár) értékű Európai Védelmi Alap (EDF) projektben vesz részt.
Ezek közül hetet 2023 októbere és az IAI-nak történő eladása után ítéltek oda. Köztük van a Triton és a Marte projektek, amelyek 2024 decemberében indultak, és mesterséges intelligencia által vezérelt kiberbiztonsági technológiát és harckocsirendszereket fejlesztenek harckocsikhoz.
Az Intracom Defense legjelentősebb szerepe az Actus vezető koordinátoraként való részvétel, amely egy négyéves program, amelynek célja dróntechnológiák fejlesztése fegyverintegráció és egyéb képességek céljából európai felhasználásra.
A 2024 decemberében indított projekt NATO-kompatibilis drónok tervezését, tesztelését és tanúsítását fogja végezni, amelyek valós időben képesek nyomon követni és potenciális célpontként azonosítani az embereket.
Az Actus a francia Patroller drón fegyveresítésére és a görög Lotus megfigyelő drón üzemi használatra való tanúsítására összpontosít.
Az Actus finanszírozásának összege összesen 59 millió euró. Az Európai Bizottság 42 millió eurót különített el közfinanszírozásból 23 gyártónak, amelyek a drónok taktikai fejlesztéséért felelősek.
„Van egy olyan államunk, amely elítéli a nemzetközi jog megsértését, és [mégis] kész együttműködni egy izraeli állam tulajdonában lévő vállalattal”
– Amnesty International France
A vizsgálat szerint hét európai védelmi minisztérium is finanszírozza a projektet: Franciaország, Belgium, Görögország, Norvégia, Svédország, Ciprus és Finnország.
Az Intracom Defense és a Safran, a két drón mögött álló vállalatok, az Európai Bizottság által kiadott 42 millió euró több mint felét kapták. Az Intracom Defense 14 millió eurót kapott, míg a Safran, amelyben a francia állam részvényes, 10 millió eurót.
Bár az Intracom Defense Görögországban van bejegyezve és ott is van székhelye, részvényeinek 94,5 százalékát az Israel Aerospace Industries (IAI) birtokolja, amely a görög cég szavazati jogainak 100 százalékával rendelkezik.
„Az izraeli hadigépezet megerősítése”
Az IAI az Izrael gázai háborújának középpontjában álló fegyvergyártó cég. Ez a cég gyártja a Heron megfigyelő és fegyveres drónokat, amelyeket az izraeli légierő használ.
Míg az EDF célja a hazai innováció előmozdítása, szabályzatának 9. cikkelye kimondja, hogy a cégeknek csak európai székhelyűeknek kell lenniük ahhoz, hogy jogosultak legyenek finanszírozásra, amennyiben garanciákat nyújtanak a bejegyzésük szerinti kormánynak.
Ezeket a garanciákat, amelyek magukban foglalják annak biztosítását, hogy az érzékeny információk ne kerüljenek át külföldi tulajdonosnak, a vállalat székhelye szerinti kormánynak küldik el és hagyják jóvá – jelen esetben Görögországnak, Izrael egyik legközelebbi európai szövetségesének.
A leleplezések, miszerint egy izraeli katonai cég leányvállalata részt vesz Európa védelmi rendszereinek fejlesztésében, biztonsági aggályokat vetnek fel.
Marc Botenga belga baloldali európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament Biztonsági és Védelmi Bizottságának tagja a jelentés szerzőinek elmondta, hogy a megállapodás „strukturális biztonsági problémát” tükröz.
Az emberi jogi aktivisták valószínűleg kiemelik majd az ellentmondást az európai kormányok által az elmúlt hetekben Izraellel szemben elfogadott szigorúbb állásponttal. Az IAI-hoz kapcsolódó projekt finanszírozói közül többen állítólag azok között vannak, akik az EU-Izrael Társulási Megállapodás felülvizsgálatát követelik.
Májusban Emmanuel Macron francia elnök kijelentette, hogy ha Izrael nem reagál megfelelően a gázai humanitárius helyzetre „az elkövetkező órákban és napokban… meg kell keményítenünk kollektív álláspontunkat”, és „szankciókat kell alkalmaznunk” Izraellel szemben.
Eközben a vizsgálat szerint a francia kormány kétszeresen is részt vesz az Actusban: társfinanszírozóként és kedvezményezettként a Safran dróngyártó cégen keresztül.
„Egyrészt van egy olyan államunk [Franciaország], amely elítéli a nemzetközi jog megsértését, másrészt pedig kész együttműködni egy olyan céggel, amely az izraeli állam tulajdonában van” – mondta Aymeric Elluin, az Amnesty International France fegyverkereskedelmi aktivistája a megállapításokra reagálva.
„Az önigazolás ebben az ágazatban legjobb esetben is nyilvánvalóan elégtelen, legrosszabb esetben vicc”
– Marc Botenga, belga európai parlamenti képviselő
„Hogyan szorgalmazhatja a béke megteremtését, amikor ugyanakkor egy olyan alapon keresztül, amelynek állítólag az európai védelem megerősítését kellene szolgálnia, bevonja az izraeli ipart, amely népirtást követ el, és amelynek vezetője ellen emberiség elleni bűncselekmények miatt elfogatóparancs van érvényben?” – tette hozzá.
2024 novemberében a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen.
Több mint 55 000 palesztin halt meg Izrael gázai háborúja következtében, amelyet több ország, valamint számos nemzetközi jogvédő csoport és szakértő ma már népirtásnak minősít.
„Közvetve az európai alap és az államok erősítik az izraeli háborús gépezetet” – mondta Tony Fortin, a francia Armaments Observatory agytröszt kutatója a Disclosure-nek.
Áhított izraeli know-how
A vizsgálat szerint egy izraeli leányvállalat bevonása az EDF-be tükrözi az EU sürgető igényét katonai erejének fejlesztésére speciális ismeretek és készségek révén.
„Szükségünk van az izraeli know-how-ra, ami hiányzik. Véleményem szerint ez magyarázza az Intracom manővert” – mondta egy globális védelmi szakértő. „Saját barangoló lőszereket [célpontokba becsapódó drónokat] akarunk kifejleszteni, és egy „izraeli hozzájárulást” is szeretnénk ebben a szegmensben.”
Bár nincs bizonyíték arra, hogy az ezekben a projektekben kifejlesztett termékeket az IAI a palesztin területeken fogja használni, az EDF-projekteken keresztül előállított technológia exportjára vonatkozóan nincsenek szigorú etikai irányelvek – mondták a szerzők.
Az EDF-szabályzat 7. cikke csak azt mondja ki, hogy a projekteknek meg kell felelniük a vonatkozó nemzeti, uniós és nemzetközi jogszabályoknak, előírva a vállalatok számára, hogy projekt-önértékelést végezzenek, amelyet a Bizottság és egy „független szakértőkből” álló testület vizsgálhat meg, akiknek kilétét nem hozzák nyilvánosságra.
„Az EDF szabályozása rendkívül gyenge az etika és az átláthatóság terén… Az öntanúsítás ebben az ágazatban nyilvánvalóan legjobb esetben is elégtelen, legrosszabb esetben vicc” – mondta Botenga.
„Egyértelmű, hogy az EDF jelenlegi keretrendszere nem akadályozza meg kellőképpen, hogy az EU által finanszírozott projektek hozzájáruljanak a nemzetközi humanitárius jog megsértéséhez.”
