Gáza város – Miközben a Madleen Gáza felé hajózik, hogy életmentő segítséget nyújtson a lakosságnak, keveset tudunk a hajót elnevező nőről: Madleen Kulabról, Gáza egyetlen halásznőjéről.
Amikor az Al Jazeera három évvel ezelőtt először találkozott Madleen Kulabbal (más néven Madelyn Culab), két gyermeke volt, a harmadik gyermekét várta, és viszonylag csendes életet élt Gáza városban a 32 éves Khader Bakrral, aki szintén halász volt.
A most 30 éves Madleen félelem nélkül hajózott ki, ameddig Izrael harci repülőgép-blokádja engedte, hogy halat hozzon vissza, amit a helyi piacon eladhatott a család támogatására.
Amikor Izrael háborúja elkezdődött Gázában, a család rémült volt, majd összetört a szíve, amikor Izrael 2023 novemberében egy légicsapásban megölte Madleen apját otthonuk közelében.
Madleennel, aki majdnem kilenc hónapos terhesen volt, Khan Younisba menekültek, majd Rafahba, Deir el-Balahba, majd Nuseiratba.
Most visszatértek Gáza városában lévő otthonuk maradványaiba, egy súlyosan megrongálódott helyre, ahová akkor tértek vissza, amikor az izraeli hadsereg januárban engedélyezte a menekülteknek, hogy visszatérjenek északra.
Felelősség és büszkeség
Madleen egy ütött-kopott kanapén ül a megrongálódott nappalijában, négy gyermekéből három vele ül: az egyéves Waseela az ölében; az ötéves Safinaz mellette; és a hároméves Jamal – a baba, akit várt, amikor az Al Jazeera először találkozott vele – a végén.
Arról beszél, milyen érzés volt egy ír aktivista barátjától hallani, hogy a Gáza blokádját áttörni próbáló hajót róla fogják elnevezni.
„Mélyen meghatott. Hatalmas felelősségérzetet és egy kis büszkeséget éreztem” – mondja mosolyogva.
„Hálás vagyok ezeknek az aktivistáknak, akik elkötelezettek voltak, hátrahagyták életüket és kényelmüket, és minden kockázat ellenére kiálltak Gáza mellett” – mondja a 12 aktivistából álló csoportról, amelynek tagjai között van Greta Thunberg svéd klímaaktivista és Rima Hassan, az Európai Parlament francia képviselője.
„Ez az emberségesség és az önfeláldozás legmagasabb formája a veszéllyel szemben.”
Khader egy másik kanapén ül a hatéves Sandyvel. Felé nyújtja a telefonját, amelyen a palesztin zászlót lobogtató Madleen fotója látható.
Madleen 15 éves kora óta horgászik, ismerős figuraként indul ki apja hajóján, megismerkedik a többi halásszal, és a nemzetközi szolidaritási aktivisták is ismerik.
Amellett, hogy hazahozza a halat, Madleen képzett szakács is, szezonális halételeket készít, amelyek annyira ízletesek voltak, hogy egy sor ügyfél várta, hogy megvegye tőle őket. Különösen népszerűek voltak a Gázában mindenütt jelenlévő szardíniából készült ételek.
De most már ő sem tud horgászni, és Khader sem, mert Izrael a háború alatt elpusztította a hajóikat és egy egész raktárat, tele halászfelszereléssel.
„Mindent elvesztettünk – egy élet gyümölcsét” – mondja.
De a veszteség nem csak a jövedelemről szól. Az identitásról – a tengerhez és a halászathoz fűződő mély kapcsolatáról. Sőt, a halevés egyszerű öröméről is szól, amit korábban „hetente tízszer” élvezett.
„Manapság a hal túl drága, ha egyáltalán lehet kapni. Már csak néhány halásznak van felszerelése, és az életüket kockáztatják, hogy egy kicsit foghassanak” – mondja.
„Minden megváltozott. Most már vágyunk a halra ebben az éhínségben, amit átélünk.”
Csupasz padlón alszik, újszülött a karjaiban
A családi ház közelében 2023 novemberében végrehajtott légicsapás után Madleen családját először Khan Younisba költöztették, az izraeli hadsereg utasításait követve, miszerint ott nagyobb biztonságban lesznek.
Miután menedéket kerestek, egy kis lakásban kötöttek ki 40 másik menekült rokonnal, majd Madleen vajúdni kezdett.
„Nehéz, brutális szülés volt. Nem volt fájdalomcsillapítás, nem volt orvosi ellátás. A szülés után azonnal el kellett hagynom a kórházat. Nem voltak szabad ágyak a sebesültek túlnyomó száma miatt” – mondja.
Amikor visszatért a menedékhelyre, a dolgok ugyanolyan szörnyűek voltak. „Nem volt matracunk, sőt még takarónk sem, sem nekem, sem a gyerekeknek” – mondta.
„A földön kellett aludnom az újszülött babámmal. Fizikailag kimerítő volt.”
Ezután négy gyermekről kellett gondoskodnia egy enklávéban, ahol szinte lehetetlen volt tápszert, pelenkát és még a legalapvetőbb élelmiszereket is megtalálni.
A háború, mondja, átalakította a szenvedésről és a nehézségekről alkotott felfogását.
2022-ben Khaderrel együtt küzdöttek azért, hogy megéljenek Izrael hadihajó-blokádja és hajóik gyakori pusztítása között. Ehhez járult még az a teher is, hogy kisgyermekes anyaként ilyen fizikailag megterhelő munkát végeznek.
De most a dolgok sokkal rosszabbra fordultak.
„Nincs már olyan, hogy ’nehéz’. Semmi sem hasonlítható ahhoz a megaláztatáshoz, éhséghez és borzalmakhoz, amit ebben a háborúban láttunk” – mondja.
Egy Madleen nevű hajó
A háború alatt Madleen kapcsolatban maradt a nemzetközi barátaival és a szolidaritási aktivistákkal, akikkel az évek során találkozott.
„Megosztottam velük a valóságomat” – mondja.
„Rajtam keresztül megértették a helyzetet. Családtagnak érezték magukat.”
Külföldi barátai érzelmi és anyagi támogatást nyújtottak, és hálás nekik, mondván, hogy ezek az érzések segítettek abban, hogy Gázát nem felejtették el, hogy az emberek továbbra is törődnek vele.
Azt is hálás, hogy a Madleen elnevezésekor emlékeznek rá, de aggódik amiatt, hogy az izraeli hatóságok nem engedik majd, hogy a hajó elérje Gázát, hivatkozva a korábbi elfogott kísérletekre.
„A hajó elfogása lenne a legkevesebb. Ami még aggasztóbb, az egy közvetlen támadás lehetősége, mint ami a török Mavi Marmara hajóval történt 2010-ben, amikor több ember meghalt.”
Függetlenül attól, hogy mi történik, Madleen úgy véli, hogy a misszió valódi üzenete már megérkezett.
„Ez egy felhívás a globális csend megtörésére, hogy felhívjuk a világ figyelmét arra, ami Gázában történik. A blokádnak véget kell vetni, és ennek a háborúnak azonnal le kell állnia.”
„Ez egyben a remény üzenete is számomra. Lehet, hogy bombázták a hajómat, de a nevem megmarad – és át fog hajózni a tengeren.”
