Amikor az izraeli propaganda annyira abszurddá válik, hogy még a célközönsége is felvonja a szemöldökét, felmerül az igény, hogy áltudományos külsőt öltsenek rá. Végső soron Izrael apologétái valójában nem fognak semmilyen kutatást végezni az ügyben, mielőtt beépítenék mitológiai repertoárjukba; egy érvelési pontnak mindössze hihetőnek kell lennie, függetlenül attól, hogy mennyire hamis. Végül is állításokról van szó, nem a valóság tükrözéséről.
Ebben az összefüggésben mindenféle számot és forrást látunk felbukkanni, amelyek állítólag „cáfolják a palesztin propagandát”. Ezt láttuk Joan Peters „From Time Immorial” című művében, amely szelektíven válogatott és eltorzított adatokat, hogy megalapozatlan állításokat és a fent említett adatokkal nem alátámasztott vádakat tegyen [erről bővebben itt olvashat].
Hasonlóképpen azt látjuk, hogy népességi grafikonokat és számokat használnak a közösségi médiában, hogy „bizonyítsák”, hogy a Nakba alatt soha nem történt etnikai tisztogatás a palesztinok ellen. Ugyanezek a források korábban a palesztin menekültek visszatérésének „demográfiai veszélyéről” is írtak. Elég mulatságos, hogy az embernek görcsbe kell rángatnia magát, hogy megpróbáljon bármilyen értelmet találni a cionista történelemelbeszélésben.
Eltekintve ezen állítások abszurditásától, a források és adatok ilyen manipulálása jó tanítási momentumként szolgálhat; csak azért, mert a hasbáristák hivatkoznak egy forrásra, attól még nem lesz az megbízható, tudományos vagy akár a tényleges tartalmát reprezentáló.
Lenyűgözőnek tűnhet egy bonyolultnak tűnő táblázat elkészítése és annak az állítása, hogy az bizonyítja az érvelésedet. Még azokat is meggyőzheti, akik kevésbé ismerik a történelmet és a tényeket. Végül is annyira „tudományosnak” tűnik. Azonban ezek a kísérletek, hogy a propagandát empirikus érvényességgel ruházzák fel, még a legcsekélyebb vizsgálat alatt is összeomlanak.
Gyakran alkalmazott taktika, hogy valós forrásokból származó tényleges adatokat idéznek, de kiveszik őket a kontextusukból, és olyan jelentést vetítenek rájuk, amelyet az eredeti forrás nem támaszt alá vagy állít. Még a csalók és a népirtás-tagadók is rengeteg idézetet és adatot használnak rasszista publikációikban, de ahogy korábban említettük, ezeket általában hajlamosak dekontextualizálni, eltorzítani és szelektíven kiválogatni, hogy egy bizonyos narratívát építsenek fel, miközben elnyomják az ellentmondásos bizonyítékokat.
Valójában a statisztikák lustán felhasználhatók különböző jelenségek közötti kapcsolatok állítására. Nézzünk egy példát arra, hogyan lehet ugyanazokat az adatokat dekontextualizálni és radikálisan eltérő következtetések levonására használni:
Egy bizonyos városban megmérték a polgárok egészségi állapotát, és számszerű értéket adtak neki. Az adatok áttekintése után nyilvánvalóvá vált, hogy a város egy adott területén a polgárok átlagos egészségi állapota jelentősen rosszabb volt, mint a város egészére vetített átlag. Milyen következtetéseket vonhatunk le ezekből a számokból?
A szegénység köztudottan káros hatással van az egészségre. A szegényebb környékeken élők várható élettartama általában alacsonyabb, mivel kevesebb hozzáférésük van az egészséges táplálkozáshoz, kevesebb idejük van gondoskodni magukról, és kevésbé férnek hozzá az egészségügyi ellátáshoz. Ez a terület egyszerűen csak egy szegény környék lehet.
Egy alternatív magyarázat az, hogy ezen a területen egy vegyi üzem található, amelyről köztudott, hogy a közelben lerakja mérgező hulladékát, ami rontja a környék lakóinak általános egészségi állapotát.
Talán az egész elképzelés, hogy a terület csökkenti az egészségi állapotot, eleve téves, és az alacsonyabb egészségügyi átlag egyszerűen annak köszönhető, hogy itt egy kórházkomplexum található. Ez azt jelenti, hogy a rossz egészségi állapotú emberek gyűlnek össze ezen a területen, nem pedig maga a terület az oka.
Amint látható, a város kontextusának és történelmének ismerete nélkül ugyanazok az adatok – bármennyire is pontosak – nem tudják elmondani a valódi történetet, és nem segíthetnek következtetések levonásában vagy ok-okozati összefüggések felderítésében. Ezért szeretik a propagandisták a statisztikákat, mert arra fogadnak, hogy nem ismered eléggé a kontextust vagy a történelmet, és hogy ezek a nyers, kontextustól mentes számok meggyőznek majd. Ezért fontos nemcsak azt vizsgálni, hogyan használják a számokat, hanem azt is, hogy honnan származnak.
Tévedés minden adatot semlegesnek és objektívnek gondolni. Olyan emberek állítják elő őket, akiket legjobb esetben is befolyásol a társadalmi kontextusuk, függetlenül attól, hogy mennyire objektívek próbálnak lenni, legrosszabb esetben pedig kifejezetten egy narratíva vagy érvelés megerősítésére manipulálják az adatokat.
Ezért mindig fel kell tenned magadnak a kérdést: ki teszi fel a kérdéseket? Miért teszik fel a kérdéseket? Hogyan jutottak el a számaikhoz? Van-e bármilyen érdekük az eredmények eltorzításában?
Az Izrael-párti szervezetek hírhedtek arról, hogy félrevezető felméréseket készítenek, ahol a kérdések erősen elferdítettek bizonyos eredmények elérése érdekében.
A Nakba tagadása vagy lekicsinyelése nem újdonság. Egy rövid pillantás a mítoszokról szóló részünkre rávilágít, hogy a palesztin menekültek és etnikai tisztogatásuk mindig is az izraeli propaganda célpontjai voltak. A palesztinok saját kiutasításukért való hibáztatásától kezdve egészen addig az állításig, hogy egyáltalán nem történt kiutasítás, ellentmondásos érveket találhatunk, amelyek bármilyen célra alkalmasak.
Ami közös ezekben a mítoszokban, az az információk bemutatásának becstelensége. Vagy dekontextualizálják az adatokat a következtetések befolyásolása érdekében, vagy téves feltételezésekre és előrejelzésekre építenek érveket. Ez a mítosz mindkét megközelítést ötvözi.
A kezdetektől fogva az etnikai tisztogatás hamis definíciójából indítja érvelését, összekeverve azt a nyílt népirtással. Bár azt állítják, hogy az etnikai tisztogatás a népirtás egyik formája, a használt módszerekben változhatnak. Például nem kell egy etnikai csoportot kiirtani ahhoz, hogy etnikai tisztogatást folytassunk. Az „etnikai tisztogatás” kifejezés a volt Jugoszlávia területén elterjedt gyakorlata után vált ismertté. Az ENSZ Szakértői Bizottsága a következőképpen nevezte az etnikai tisztogatást:
„…egy etnikai vagy vallási csoport által kidolgozott céltudatos politika, amelynek célja egy másik etnikai vagy vallási csoport polgári lakosságának erőszakos és terrorkeltő módon történő eltávolítása bizonyos földrajzi területekről.”
Ez nem pusztán a hasbáristák félreértése, hanem a kifejezés szándékos elferdítése, hogy egy elfogult érvelést összeegyeztethetetlenné tegyenek a teljes definícióval.
(Hasonlóképpen az apartheid kifejezést gyakran helytelenül használják Dél-Afrika teljes másolatának jelentésére, amikor az apartheid definíciója nem mond ilyet. Az apartheidnek számos példája és típusa van. A hamis definícióhoz való ragaszkodás célja, hogy elterelje a figyelmet erről a tényről, és megakadályozza, hogy a jogi definíció kritériumai alapján ítélje meg Izraelt.)
A fenti információk figyelembevételével világossá válik, hogy a teljes népességszám vizsgálata annak megállapítására, hogy történt-e etnikai tisztogatás, önmagában nem hasznos mutató. Valójában, ha mindenkit New Yorkból Austinba űznének ki, a New York-iak teljes népessége nem változna. Ez nem változtatna azon a tényen, hogy New York teljes lakosságát kiűzték.
Ha a helyes dátumokat és területeket meghatározzuk, még a nyíltan Izrael-párti weboldalak, mint például a Jewish Virtual Library sem vitathatják azt a tényt, hogy a palesztinokat etnikailag megtisztították azoktól a területektől, amelyeket ma „Izraelnek” neveznek:
(A táblázatot a rövidség kedvéért lerövidítettük. A teljes táblázatot itt érheti el)
Ez az oka annak, hogy sok cionista mém, amely megpróbálja „cáfolni” ezt a történelmi tényt, gyakran 1948 után kezdi a táblázatát. Az adatok ilyen jellegű válogatása és a kényelmetlen tények elnyomása elterjedt a Nakba cionista narratívájában.
Nem meglepő, hogy a közösségi média a szívek és elmék csataterévé vált Palesztina ügyében. A cionista propaganda mindig is alkalmazkodott az akkori divathoz; kezdetben azt állította, hogy a cionisták felvilágosult gyarmatosítók, akik behozzák a „hátramaradott” Palesztinát a civilizációba, amit az őslakosok nem tudtak elérni. Ahogy a gyarmatosítás kegyvesztetté vált, a cionista gyarmatosítók hirtelen elkezdték átnevezni magukat a dekolonizáció erőiként, őseik abszolút ellentéteként.
Ma, az identitáspolitika torz és sekélyes felfogásának az Egyesült Államokban való előtérbe kerülésével azt látjuk, hogy a hasbáristák ismét a népszerű retorikához igazodnak. Hirtelen azt látjuk, hogy a cionizmust elszakítják anyagi történelmétől, és az identitás szerves részeként mutatják be. Ez különösen népszerű Nyugaton, ahol a cionista projekt propagandáján és mítoszain nevelkedett fiatal cionisták elválaszthatatlanul kezelik azt maguktól. Itt a társadalmi igazságosság nyelvének cinikus elferdítését látjuk, hogy Izraellel szembeni kritikát antiszemitizmusként keretezzék be.
Ebben az összefüggésben számos cionista „influenszer” – akik gyakran Izrael és különféle hasbara szervezeteinek zsoldjában állnak – vált ismertté, progresszív nyelvezetbe burkolt dezinformációt és propagandát terjesztve. Az egyik ilyen propagandista Hen Mazzig, aki nemrégiben megosztott egy nevetségesen rossz képsorozatot, amelyben „leleplezte” a Nakbát, szörnyű statisztikákat felhasználva a valóság megfordítására:
Biztos vagyok benne, hogy azonnal láthat néhány problémát ezzel a grafikonnal. A Terriblestats nevű Twitter-felhasználó rövid videók sorozatát tette közzé, amelyek teljesen cáfolják a bemutatott állításokat.
Észre fogja venni, hogy a cikkben korábban tárgyalt statisztikák meghamisítására számos módszert alkalmaznak. Például a grafikon kényelmesen vizsgálja a „Ciszjordánia, Gázai övezet, Izrael” területeit, hogy mérje a népességváltozást. Ez hasonló a fenti New York-i és Austin-i példához; azt próbálják elhitetni, hogy mivel ezen a területen nem csökkent a népesség, nem történt etnikai tisztogatás. Ez egyértelműen hamis. A grafikon egy másik problémája, hogy szándékosan hiányoznak belőle mindenféle adatpontok, elfedve azt a tényt, hogy sok palesztint kiutasítottak a szomszédos arab országokba.
Ez elvezet minket a következő ponthoz: Az adatokhoz. Mazzig azt állítja, hogy az adatok a Palesztin Központi Statisztikai Hivataltól (PCBS) származnak. A PCBS valóban jó információforrás lehet a mai palesztinokról; azonban vegye figyelembe, hogy nem idéznek konkrét jelentést, csak egy egész weboldalt, amely tele van több száz jelentéssel. A diagram által használt konkrét számok nem ellenőrizhetők a weboldalon a népességi statisztikák nagy részének felületes áttekintésével.
Még a diagram felépítése sem menne át egy Statisztika 101 vizsgán, mivel még csak nem is mutat következetes mértékegységeket. Figyeljük meg, hogy az első bevágás 30 év, a többi pedig 10. Ha megnézzük a bejegyzés többi grafikáját, az évek és a mért népesség is ellentmondásos. Ezt szándékosan tették, hogy befolyásolják a vonal dőlésének meredekségét a grafikonon, és ezáltal egy „gyorsabb” változást sugalljanak, mint ami valójában történt.
Ismét erősen ajánljuk, hogy nézzék meg a Terriblestats rövid videóit, amelyek illusztráltabb magyarázatot tartalmaznak erről a bejegyzésről és arról, hogyan hamisítja a számokat.
Végső soron senki sem fogja ezeket a képeket és mémeket terjeszteni, és tényeket ellenőrizni. Ezt állandóan látjuk a cionista propagandában. Láttunk már állításokat olyan bejegyzésekről, amelyek „cáfolják” a jól dokumentált palesztin történelmet és eseményeket azzal, hogy egyszerűen vitatják azokat, anélkül, hogy valódi bizonyítékokat vagy érveket szolgáltatnának. A „cáfolatok” gyakran torzításokon és nyílt hazugságokon alapulnak, mint a fenti esetben is.
De ahogy általában mondjuk, a propaganda célja soha nem a valóság tükrözése. A propaganda célja politikai állítások megfogalmazása és igazolása. Nem számít, ha ezek az állítások logikátlanok, elég, ha egy bizonyos világnézetet vagy ideológiát támogatnak, és az apologétái kritikátlanul magáévá teszik azt. Ahogy weboldalunk következetesen bemutatja, ezek a történelmietlen érvek és a becstelen keretek alkotják a cionista propaganda nagy részét, ahol a nevetséges állítások, amelyeket egy percnyi kutatással meg lehetne cáfolni, egy narratíva sarokkövévé válnak.
