Szerző: M.J -freepalestine.hu, publicista
Megjelenés: 2025. május 30.
A „kényelmetlen ügy” hallgatása
A közel-keleti konfliktus újabb eszkalációja során 2023–2025 között több ezer civil vesztette életét Gázában – köztük több mint 14 ezer gyermek is az ENSZ adatai szerint (UN OCHA). Az ENSZ, nemzetközi jogászok és civil szervezetek is háborús bűnök gyanújáról beszélnek, miközben Izrael az önvédelem jogára hivatkozik.
Egy ilyen helyzetben jogosan várnánk el, hogy a demokratikus ellenzék – különösen, ha saját politikáját emberi jogi alapúként hirdeti – világos álláspontot képvisel. Ehelyett: csend.
Egy-két kivétel, nulla politikai kockázatvállalás
Igaz, elszórva akad néhány egyéni vélemény. A Párbeszéd vagy az LMP egyes politikusai óvatosan megemlítik a tűzszünet szükségességét, vagy humanitárius segítséget szorgalmaznak. De ezek nem pártszintű állásfoglalások – nincs parlamenti indítvány, közös tiltakozás vagy hivatalos fellépés.
A Momentum, az MSZP és a DK hallgatása különösen szembetűnő. Ezek a pártok rendszeresen szót emelnek jogállamiságért, emberi méltóságért – itthon. De a palesztin civilek, akiknek otthonát lebombázzák, vízellátását elzárják, kórházait megsemmisítik, mintha nem férnének bele a nyugati értékrendbe.
A Mi Hazánk: kritika, de nem az együttérzés talaján
A magyar parlamentben egyetlen párt beszélt gyakrabban Izrael politikájának bírálatáról: a Mi Hazánk Mozgalom. Toroczkai László pártelnök többször is elítélte az izraeli katonai fellépést Gázában, és élesen kritizálta az Orbán-kormány lojalitását Izrael iránt.
Csakhogy ez a kritika nem humanista, hanem nacionalista indíttatású: a párt retorikája gyakran keveredik antiszemita utalásokkal, összeesküvés-elméletekkel, és nem a palesztin nép szenvedésének enyhítését célozza, hanem az „idegen hatalmak” elleni agitáció része. Ez nem hiteles alternatíva – és éppen ez az, amiért még fontosabb lenne, hogy a demokratikus ellenzék szólaljon meg emberi jogi alapon.
Miért ez a hallgatás?
A legvalószínűbb válasz: politikai kockázatkerülés.
A palesztinok melletti kiállás ma Európában egyre inkább bélyegezhető „antiszemitizmusnak” – különösen ha a kritikák Izrael állam politikáját érintik. A magyar ellenzék pedig attól fél, hogy a Fidesz ezt politikai fegyverként használhatná ellenük: „baloldali antiszemiták”, „Hamasz-szimpatizánsok”.
Pedig világos különbség van a zsidó emberek védelme és egy állam jogsértő politikájának bírálata között. Ez utóbbi nem antiszemitizmus, hanem alapvető demokratikus kötelesség.
A csend is állásfoglalás
Ha az ellenzék hallgat, az is döntés. Az elnyomottak melletti kiállás elmulasztása a jogsértések hallgatólagos elfogadása.
A Mi Hazánk kritikája sem pótolja ezt a hiányt – mert nem a jogvédelem, hanem a radikalizmus talaján áll. A demokratikus ellenzék felelőssége volna, hogy emberi hangon, világosan, bátorsággal szólaljon meg – még akkor is, ha ez rövid távon nem hoz politikai hasznot.
A morális kérdés megkerülhetetlen
A kérdés tehát nem pusztán politikai: morális is. Lehet-e európai, baloldali, jogállami értékeket képviselni úgy, hogy közben hallgatunk több ezer ártatlan civil haláláról? Miközben a Mi Hazánk a maga módján legalább megszólal, a többi párt látszólag fél elmondani, amit elvileg gondolnia kellene.
🔗 Hivatkozott források:
-
[Toroczkai László Facebook-posztok 2023–2024 – szemle, sajtóközlés alapján]
