Mervat Hijazi és kilenc gyermeke csütörtökön semmit sem evett – kivéve a sovány kisbabáját, aki egy tasak mogyorópasztát evett.
„Szégyellem magam, hogy nem tudom megetetni a gyerekeimet” – mondta Hijazi a Reutersnek a Gáza város romjai között felállított sátrukból. „Éjszaka sírok, amikor a babám sír, és fáj a hasa az éhségtől.”
A hatéves Zaha nem tud aludni az izraeli bombázások miatt.
„Rémülten, remegve ébred, majd eszébe jut, hogy nem evett, és éhes. Visszaaltatom, megígérem, hogy reggelre kap enni. Persze, hogy hazudok.”
A 38 éves Hijazi szörnyű hetet mesélt el.
Május 18., vasárnap: Családja egy jótékonysági szervezet által működtetett közösségi konyhából körülbelül fél kiló főtt lencsét kapott, ami a fele annak a mennyiségnek, amit általában egyetlen étkezéshez használna.
Hétfő: Egy helyi segélyszervezet zöldségeket osztott a táborban, de nem volt elég, Hijazi családja sem kapott semmit. 14 éves lánya, Menna bement a közösségi konyhába, és egy szerény mennyiségű főtt krumplival tért vissza.
Mindenki éhes volt, ezért ivóvízzel töltötték el magukat.
Kedd: A család körülbelül fél kiló főtt tésztát kapott a konyhából. Az egyik lánya falafelt is kapott a közelben lakó nagybátyjától.
Szerda: Viszonylag jó nap volt. Kaptak egy tál rizst lencsével a közösségi konyhában. Ez közel sem volt elég, de Menna visszament, könyörgött nekik, és végül adtak neki még két kis tálat.
„Kemény, és addig sír nekik, amíg oda nem adják neki.”
Csütörtök: A konyha zárva volt, és a család nem tudta megtudni, miért. Nem volt mit enniük, kivéve a 11 hónapos Lámának szánt mogyorós tasakot, amit egy klinikától kaptak táplálékkiegészítőként, mert a tápszer szinte teljesen eltűnt.
„Nincs elég tej a melleimben, hogy megetessem, mert alig eszem magamtól” – mondta Hijazi, akinek a férje a háború elején halt meg, miközben biciklivel ment élelmet vásárolni egy jótékonysági konyhából.
Many hospitals in Gaza are at breaking point as they struggle to cope with the number of dead and wounded pouring into emergency departments.
Ashraf Shannon has the latest from Gaza City pic.twitter.com/2H0GoENEfA
— TRT World Now (@TRTWorldNow) May 23, 2025
„Csepp a tengerben”
A hidzsázik nehéz helyzete pillanatkép a Gázai palesztin enklávét sújtó nyomorról.
Egy globális éhségfigyelő ebben a hónapban arra figyelmeztetett, hogy félmillió embert fenyeget az éhezés, miközben az éhínség fenyeget.
Ezen a héten Izrael március 2. óta először engedélyezte bizonyos élelmiszerek, köztük liszt és bébiételek behozatalát a területre, de azt mondják, hogy hamarosan egy új, USA által támogatott, magánvállalkozók által működtetett rendszer is megkezdi működését.
A terv izraeli csapatok által ellenőrzött területeken létesítendő elosztóközpontokat foglal magában, ezt a tervet az ENSZ és a segélyszervezetek is bírálták, mondván, hogy a lakosság további elvándorlásához vezet, és hogy a segélyeknek a meglévő hálózatokon keresztül kell áramlani.
Hidzsázi elmondta, hogy családja még nem látta az új segély jeleit, és aggódik gyermeke, Láma miatt, aki a múlt héten 5 kg volt, amikor lemérték. Ez körülbelül a fele egy egészséges egyéves kislány átlagsúlyának az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint.
Ezen a héten a család legfeljebb napi egyetlen étkezést kapott megosztásra – tette hozzá az anya.
Tom Fletcher, az ENSZ segélyezési főbiztosa a héten azt nyilatkozta, hogy az Izrael által Gázába juttatni javasolt segélymennyiség „egy csepp a tengerben” ahhoz képest, amire szükség lenne.
After a three-month blockade, Israel allowed a handful of aid trucks to enter Palestine’s Gaza on May 20 — not to save lives, but to dispel international pressure pic.twitter.com/6gGa0mDFA5
— TRT World (@trtworld) May 21, 2025
Nincs beleszólásunk ebbe a háborúba.
Hijazi és gyermekei által megosztott sátor nagy és téglalap alakú, az egyik oldalán egy vékony matrac felett halott férjük és apjuk, Mohamed portréja lóg, valamint néhány többnyire üres befőttesüveg és egymásra rakott műanyag tál.
A család Gáza város Sabra kerületéből származik, az enklávé északi részéről, ahol Izrael első támadásának központja volt. Úgy döntöttek, hogy elmenekülnek a kerületből Mohamed meggyilkolásának napján – 2023. november 17-én.
Délre mentek a középső gázai Deir al-Balah területére, először családjuknál laktak, majd egy menekültek számára létrehozott táborba költöztek. Januárban tűzszüneti megállapodás után visszatértek Gáza városába, de otthonuk megrongálódott, és most egy menekültek számára létrehozott táborban élnek.
Az éhség mindannyiukat levertté teszi, mondta Hijazi, és gyakran még a sátruk kitakarításához sincs elég energiájuk. Amikor a Reuters meglátogatta őket, néhány gyerek csendben feküdt a padlón.
De még mindig van dolguk.
Mennát gyakran küldik sorba az élelmiszerkonyhánál. Több mint egy órával nyitás előtt érkezik, tudván, hogy különben esélye sem lenne ételt kapni, és gyakran még egy órát vár, mielőtt kiszolgálják – mondta Hijazi.
Azokon a napokon, amikor egy tartálykocsi nem hoz vizet a tábor azon részére, a 15 éves Mustafának és a 13 éves Alinak egy másik kerületben lévő csővezetékhez kell gyalogolnia, és nehéz műanyag kannákat kell visszacipelnie a sátorba – ezt a feladatot az éhségük csak nehezíti.
Mindenki emlékszik a háború előtti életre, és beszél azokról az ételekről, amelyeket élveztek. Mohammed Hijazi vízvezeték-szerelő volt, és jó fizetést kapott.
„Az emberek irigyelték minket az ételek változatosságáért” – mondta a felesége, felidézve a tojásból, babból, falafelből, sajtból, joghurtból és kenyérből álló reggeliket, valamint a húsból, rizsből, csirkéből és zöldségekből álló ebédeket és vacsorákat.
16 éves lánya, Malik hamburgerekről, csokoládéról és Coca-Coláról beszélt.
„Civilek vagyunk. Nincs beleszólásunk ebbe a háborúba. Csak azt akarjuk, hogy vége legyen a háborúnak” – mondta Hijazi.
„Vissza akarunk menni otthonokba – igazi otthonokba. Tele gyomorral és békében akarunk aludni, nem félve attól, hogy meghalunk alvás közben.”
