1. Racionális rendszer
Az iszlám egy racionális rendszer is, amely nemcsak kérdéseket tesz fel, hanem a tudást is a méltóság és a tisztelet új szintjére emeli. Egyetlen más vallás sem magasztalta fel annyira a tudást és annak keresését, mint az iszlám. Valójában az emberiség történetében először hívta fel egy vallásos könyv az embereket a világegyetem teremtésének megkérdőjelezésére, és kijelentette, hogy abban (a világegyetemben) jelek vannak a tudás emberei számára. Az iszlámban minden racionális keresésnek van alávetve.
Az iszlám csak egyetlen dolog megkérdőjelezését tiltja, és ez olyasmi, amit az ész nem tud kezelni. Ez azonban nem jelent intellektuális ellenes hozzáállást. Az egyetlen dolog, amiről az iszlám azt mondta, hogy nem képes megkérdőjelezni az emberi elme képességeit, az Isten lényege (dhat). Ez mindig elkerüli az ember figyelmét, mivel Ő, Allah, transzcendens. Azonban az akarata, célja, munkái, szándékai és hatásai megismerhetők.
Még az iszlám szertartásai is racionálisan vizsgálhatók. Például logikus és racionális magyarázatokat lehet adni az ima idejére, az imában szereplő rakatok vagy egységek számára, sőt még arra is, hogy miért kell behajlítanunk a lábujjainkat, amikor igyekszünk. Természetesen a muszlim mindig tudatában lesz annak, hogy a racionális vizsgálódással kapott válasz nem kimerítő. Nem fogadható el egyértelműen minden tény magyarázataként. Lehet hibás vagy hiányos. Az iszlám azonban arra ösztönzi követőit, hogy kérdezzék meg: „miért az iszlám?”. Az iszlám egy intellektuális és történelmi vallás. Nincsenek olyan titkok és rejtélyek, amelyeket egy átlagember ne érthetne meg.
2. Könnyen érthető
Az iszlám nem állít botlásköveket az elmének. Nem tesz olyan állításokat, amelyek túlterhelik az elmét. Az iszlám nem mutat be olyasmit az embernek, amit az emberi értelem ne tudna felfogni. Bárki megértheti az iszlámot, mivel egyetemes vallás. Azonban például a hinduizmus legitimálja a bálványimádást a kevésbé képzettek számára, ahogy mondja, nem minden ember értheti meg a bráhminok magasabb rendű vallását.
3. Univerzális üzenet
Az iszlám nem kényszeríti az embert arra, hogy több vallás között válasszon, mivel egyetemes üzenetébe belefoglalta az összes vallás lényegi tanítását. Az iszlám felfogása szerint minden néphez Allah küld egy küldöttet, és jelenlegi vallásukban vagy ideológiájukban meg kell őrizniük az igazság valamilyen magját az adott vallás eredeti tanításaiból, ami természetesen az ősi vallás (dín al-fitrá), vagy más szóval az iszlám tanításai voltak.
Az iszlám a vallások közötti párbeszédet belső párbeszédnek tekinti, nem pedig kívülállókkal folytatott párbeszédnek, mivel az ő szemszögéből az egész emberiség egy egyetemes vallási testvériség tagja. Tehát az iszlám és más vallások közötti különbségeket belső különbségeknek tekintik. Természetesen az iszlám kritizál néhány zsidót és keresztényt, akik rosszul értelmezték hitüket, azonban ez a kritika azon a tényen alapul, hogy eltértek vallásuk eredeti tanításaitól.
Az iszlám tehát volt az első vallás a világon, amely a vallási szövegek kritikai vizsgálatára szólított fel. A muszlim lényegében ezt mondja más vallásoknak: „Vizsgáljuk meg együtt vallásaink szent könyveit, és hasonlítsuk össze a tartalmukat vallásaink eredeti tanításaival, és vizsgáljuk meg, mennyire ragaszkodtunk, vagy tértünk el ezektől az eredeti tanításoktól.” A muszlimok ezért soha nem támadnak más vallásokat.
A hindu számára azonban, ha nem Indiában született, tisztátalan; a zsidók számára a szent törvény csak rájuk vonatkozott, a keresztények számára pedig az egyházon kívül nincs üdvösség. Az iszlám azonban elfogadja Jézus személyes erkölcsiségét és értékeit, a hinduizmusban található ember materializmus alóli felszabadításának koncepcióját, valamint a konfucianizmusban található, az emberi társadalom harmóniáját szolgáló gyakorlati etikát.
4. Vallási tolerancia
Az iszlám toleráns más vallásokkal szemben, és vallásilag legitimnek, vagyis de jure-nek tekinti őket. Azzal, hogy más vallásokat legitimnek fogad el, az iszlám elfogadja azok követőit is. Egyetlen más vallás sem részesítette egyenlő bánásmódban a többi vallást, mint az iszlám több mint 1400 éve. Mint jól tudjuk, a judaizmus és a római katolicizmus illegális volt I. Erzsébet királynő idejében. Spanyolországban Ferdinánd és Izabella uralkodása alatt illegális volt a katolicizmuson kívül bármilyen más vallást gyakorolni, és a muszlimoknak és a zsidóknak a keresztség, a száműzetés vagy a halál között kellett választaniuk. A Közel-Keleten néhány keresztény szekta, amelyeket európai keresztény társaik brutálisan kiirtottak, tizennégy évszázados muszlim uralom után is fennmaradt. A világi rezsimek nem tisztelik a vallást. Lenézik a vallást; vagy úgy vélik, hogy bármelyik vallás megteszi, vagy úgy vélik, hogy egyetlen vallás sem elfogadható. Az iszlámban a többi vallás iránti tolerancia a tiszteletből fakad, mert az iszlám azt mondja, hogy minden emberben van egy embrionális fitra vagy tisztaság, amelyet születésekor minden emberbe ültettek, és minden vallásban van egy alapvető fajtája az eredeti dín al-fitrának.
5. Az emberi lény ártatlansága
Az iszlám kijelenti, hogy az ember tiszta lappal születik. Az ember nem gonosznak született, hanem jónak teremtetett, és természeténél fogva fel volt szerelve arra, hogy teljesítse kötelességeit. Az iszlám szemszögéből az ember életének drámája valami olyasmi, ami a születés után, és nem előtte történik. Az iszlám nem az isteni lealacsonyodásaként tartja számon az embert, hanem úgy tekint rá, mint akinek tiszták és jó ösztönei vannak.
6. Az emberi lény: egy integrált egész
Az iszlám nem osztja az ember lelkét és életét két részre, azaz vallási vagy erkölcsi, valamint verbális vagy anyagi részre. Az iszlám az embert szerves egésznek tekinti. Minden cselekedete és ösztöne lényének szerves részét képezi, reményeivel, félelmeivel, bizonyosságával, hitével és meggyőződésével együtt. Az iszlám azt akarja, hogy mindezek összefüggjenek, ezért mondhatjuk, hogy az iszlám a mentális egészség kiválósága. Az iszlám az ember munkáját vagy akár a szexet ebben a világban imádatnak tekinti.
7. Céltudatos és értelmes élet
Az iszlám komolyan veszi az élet és a létezés világát, kijelentve, hogy tele van értelemmel és céllal. Az élet nem sport, és nem is céltalan. Az iszlám szemszögéből mindennek van értelme, mert Isten teremtési céljának fogalma értelmet ad az emberi életnek. A muszlim soha nem unatkozik az életben; nincs egzisztenciális szorongás az iszlámban. A muszlim mindenben meglátja az isteni Teremtő jó céljainak működését. A muszlim egy olyan világban él, ahol az élet tele van értelemmel és céllal, és ez azt jelenti, hogy a muszlim soha nem veszíti el mentális egyensúlyát. Valójában a mentális betegségek nagyon ritkák a muszlim közösségben.
8. Világigenlő
Az iszlám világigenlő. A muszlimok számára a világ jó. Áldás, jónak teremtették, élvezni kell. Az iszlám nem tekinti a világot démonnak, nem értékeli sátáni vagy gonosz dologként. Nem egy lealacsonyított királyság. A világ az egyetlen királyság; a túlvilág nem királyság, hanem csupán az ember életében tett cselekedetek ítéletének helye. A muszlimok számára a világ gyönyörű hely; a gyöngyöket, ruhákat és lovakat élvezni kell. Ami rossz, az az erkölcsi törvények szerinti helytelen használata. A világ jó, és a muszlimok kötelesek megművelni és kertté alakítani. Az emberek közösségként való megszervezésének folyamata vallási kötelesség.
Egyetlen „izmus”, ideológia vagy vallás sem ér fel az iszlám világigenlő álláspontjával. Minden muszlimnak gazdagnak és tehetősnek kell lennie. Sátán ígér szegénységet, nem Isten. Valójában a Korán kritizálja azokat, akik lusták voltak, akik nem tudták felhúzni magukat a bakancsaikkal; megérdemelték, amit kaptak. Muszlimnak lenni annyit tesz, mint ebben a világban élni és hűségesnek lenni hozzá, de nem túllépni Allah iránti hűségünkön.
9. Társadalmi hit
A világ felépítése és Isten akaratához való igazítása során a muszlimoknak azt mondják, hogy egymással kell együttműködniük, és nem egyedül. Az iszlám társadalmi rendet teremt, nem misztikus rendet. Az iszlám társadalmi rendjének fogai vannak, amelyet a törvény, a saría szabályoz. Az iszlám egy olyan társadalmi rendet akar létrehozni, amely a jóra parancsol és megakadályozza a rosszat. Azonban minden muszlimnak helyre kell hoznia a rosszat. Ez az ő kötelessége, ugyanúgy, mint az, hogy naponta ötször imádkozzon.
Az iszlámban a legmagasabb fokú hit része, ha belemerülünk a térbe és az időbe, és Isten akaratának megfelelően átalakítjuk a világot. Az iszlám pozitív diszkrimináció egy társadalmi környezetben; sem nem absztrakt, sem nem elszigetelő. Az iszlám igazságosságot és rendezett társadalmat teremt, amelyet a törvény szabályoz. Az iszlám mindenki számára garantálja az igazságosságot; Medina volt a modelltársadalomnak ez az osztálya. Azokban az időkben az igazságosságnak nem volt ára. Az iszlám uralma alatt évszázadokon át minden polgár, aki panaszt tett, biztos lehetett benne, hogy igazságot szolgáltatnak. Egyetlen társadalomelmélet sem tud annyit adni, mint az iszlám társadalomelmélete. A faji, nyelvi vagy történelmi alapú társadalmak az állatvilág prototípusai, ahol kutya kutyát eszik. Az iszlám társadalmi rendje véget vet ennek, és igazságot hoz mindenkinek. A muszlim küldetése a rend megteremtése, és ezt az iszlám által létrehozott nemzetközi társadalmat el kell vinni az egész világba, ezért az iszlám társadalmi rend az egyetemességre törekszik.
10. Világegyetemi Rendszer
Az iszlám olyan társadalmi rendet biztosít, amely nem csupán arra törekszik, hogy egyetemes legyen, hanem egyetemessé is kell válnia. Az iszlám rendszer a világrend rendszere, és el kell terjednie az egész világon. Ha nem terjed el az egész világon, akkor egyfajta nacionalizmussá fajul, amely haram, vagyis törvénytelen az iszlámban. Az iszlám olyan értékekre épül, amelyek nemcsak az őket követő csoportnak, hanem az egész emberiségnek szólnak. Allah minden ember istene, és az iszlám társadalomfogalomnak el kell terjednie az egész világon.
Tagadja-e az iszlám a nemzeti, etnikai vagy nyelvi identitás és kultúra értékét? Nem! Az iszlám elismeri ezen nemzeti és etnikai csoportok értékét. Az iszlám nemcsak tolerálja, hanem ösztönzi is a különböző etnikai csoportok fejlődését. A csoportnak különleges nézőpontja van az emberek életét befolyásoló értékekről. Amennyiben létezik, az iszlám ösztönzi a nemzeti kultúrát, de az Allah egyetemes törvényének van alávetve. A nemzet vagy csoport érdekeit az erkölcsi törvénynek, a saríának kell alávetni, amely az egész emberiséget átfogja. Az iszlám egy világtársadalmat teremtett, és több mint 1400 évvel ezelőtt az iszlám volt az, amely először hozott létre egy működőképes nemzetközi jogi rendszert.
Csak a 20. században kezdte el a Nyugat a nemzetközi jogot fejleszteni. Grotius csak vágyálmokat szült. Nyugaton a nemzetközi jog csak a képzeletben létezett az első világháború utáni napig, amikor megalakult a Népszövetség. A jelenlegi nemzetközi jogi rendszer messze elmarad az iszlám nemzetközi jogi rendszertől, mivel az iszlám rendszerben a nemzetek jogát egy bíróság, és nem csak egyetlen hágai bíróság támogatja. Bármelyik saría bíróság a világ bármely részén tárgyalhat bármilyen nemzetközi vitát, amelyben a felek nemcsak nemzetek, hanem egyének is. Ha meg akarjuk oldani a nemzetközi problémákat, akkor mindenki számára lehetővé kell tennünk az igazságszolgáltatást a nemzetközi jog szerint.
11. A környezettel való harmónia előmozdítása
Az iszlám egy olyan vallás, amely lehetővé teszi számunkra, hogy harmóniában éljük az életünket a természettel, önmagunkkal és Istennel. Az iszlám nem részekre osztja, hanem egyesíti az ember életét. Ez az iszlám summum bonum, legfőbb jója, mert boldogságot biztosít számunkra ebben a világban és a túlvilágon is. Jelenleg az emberek annyira őrülten hajszolják ezt a világot, hogy ez a természet ökológiájának felborulásához vezetett; ez az emberi lények belső természetének hanyatlása miatt van. A tudomány és a technológia példátlan fejlődésének korában a világi haszon hajszolása megkeseredett és önpusztítóvá vált, mert mentes minden etikai értéktől. Ezért a dunya (világi ügyek) hajszolása dín nélkül csak katasztrófához vezethet, és vezetett is. Másrészt a dín (vallás) hajszolása dunya (földi világ) nélkül puszta ábrándozás. Az iszlám arra kéri az embereket, hogy műveljék a világot rablás, uzsora, lopás és a környezet kizsákmányolása nélkül, és ragaszkodik ahhoz, hogy az emberek az erkölcsi törvényeknek megfelelően végezzék feladataikat. A muszlimok számára a világban való részvétel és a siker biztosítja a sikert a túlvilágon. Ha őszintén gyakoroljuk, az iszlám garantálja a boldogságot ebben a világban és a túlvilágon is. Miután megadtuk Istennek ezt a nagyszerű ajándékát az emberiségnek, mit tehetnénk mást, mint azt mondani: „halljuk és engedelmeskedünk, és minden dicséret Allahnak, a Világok Urának jár.”
Isma’il Raji al-Faruqi (1921. január 1. – 1986. május 27.) palesztin-amerikai filozófus és az iszlám, valamint az összehasonlító vallástudomány szakértője volt. 1986-ban bekövetkezett haláláig a Temple Egyetem Vallástudományi Tanszékének professzora volt. Al-Faruqit és feleségét, Lois Lamya al-Faruqit brutálisan halálra késelték otthonukban, Wyncote-ban, Pennsylvaniában, 1986. május 27-én.
A fenti cikk egy hangfelvételről származik, amely az Iszlámábádi Nemzetközi Iszlám Egyetemen készült, dátuma ismeretlen.
