Gyakorlatilag lehetetlen részt venni a palesztin aktivizmusban anélkül, hogy ne ostoroznának minket azzal a mantrával, hogy „Izrael az egyetlen demokrácia a Közel-Keleten”. Ezt a vitás pontot mindig felhozzák, amikor Izrael viselkedésének igazolására van szükség, még akkor is, ha a szóban forgó téma teljesen független a témától. Valójában azok számára, akik használják, automatikus erkölcsi felsőbbrendűséget biztosít Izraelnek, ami tovább különbözteti meg „elmaradott” szomszédaitól, és utólagosan legitimálja tetteit.
Ezzel a vitás ponttal több probléma is van, és több száz oldalon keresztül vitatkozhatnánk róla, de a célszerűség kedvéért röviden két főre összpontosítunk.
Először is, téves feltételezés, hogy a demokrácia léte automatikusan magasabb erkölcsi pozíciót biztosít. A szokásos érvelés az, hogy ha egy állam demokrácia, akkor odafigyel polgárai igényeire és vágyaira, akik általában hajlamosak elkerülni a háborút, a nyomorúságot és az elnyomást. Ennek egy további eleme, hogy a demokratikus vezetők elszámoltathatók népük előtt, ami arra készteti őket, hogy kétszer is meggondolják, mielőtt ilyen politikákat vezetnének be.
Bár ez papíron jól hangozhat, kevés empirikus bizonyíték támasztja alá. Például, ha más országok elleni háborúról és agresszióról van szó, abszolút semmilyen bizonyíték nincs arra az állításra, hogy a demokratikus országok különböznek a nem demokratikus országoktól, akár a háborúk kezdeményezésében, akár a bennük való részvételben.
De nem kell ilyen messzire mennünk és a háborúkról beszélnünk, gondoljunk a Jim Crow-korszakbeli Egyesült Államokra, amelyet akkoriban demokráciának minősítettek. Ha egy állam, amely ilyen kimondhatatlan igazságtalanságot és elnyomást gyakorol saját polgáraival – nemhogy külföldön élőkkel – szemben, fenntarthatta a demokrácia nevet, akkor hogyan állíthatja bárki komolyan, hogy a demokrácia automatikusan jóvá vagy igazságossá teszi az államot? A második világháború utáni Franciaország költőien fogalmazott a szabadságról és a demokráciáról belföldön, miközben népirtást követett el a gyarmatain. Hasonló mintákat látunk minden telepes gyarmaton, amelyek demokratikusnak tartják magukat, miközben kifosztják és brutálisan elnyomják őshonos lakosságukat.
Az a leegyszerűsítő és ideológiailag vezérelt késztetés, hogy a világot „jó államokra” és „rossz államokra” osszák fel aszerint, hogy demokratikusak-e vagy sem, a demokratikus államok fiktív feltételezett erkölcsén alapul. A nemzetközi politikában az erkölcs és az önzetlenség, bár gyakran ürügyként szolgál a cselekvésre, csupán a politikai ambíciók álcája. Ez rendkívül világossá válik, amikor azt látjuk, hogy az önjelölt „demokrácia bajnokai” olyan puccsokat szponzorálnak és támogatnak demokratikus kormányok ellen, amelyek veszélyt jelentettek a Nyugat regionális érdekeire, mint például az 1953-as puccs Moszadek ellen Iránban. Eközben ugyanezek a „bajnokok” a legreakciósabb és zsarnokibb elképzelhető rezsimeket támogatnák és erősítenék meg, ha azokat a régióban meglévő érdekeik szempontjából előnyösnek ítélnék.
Ezt az elfogultságot évtizedek óta sulykolja a propaganda, amely a demokratikus államok háborús uszítását nemesnek, önkéntelennek és a közjót szolgálónak festi le, miközben lekicsinyeli az említett háborús uszítás gyakoriságát.
Tehát most, hogy megállapítottuk, hogy a demokrácia léte nem jelent eredendően semmit az erkölcsösséggel szemben, a második fő probléma ezzel a vitával talán a legnagyobb hibája: Izrael nem demokrácia, legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan az emberek általában értik.
Már hallom is a tiltakozásodat, de Izraelben vannak választások! Hatalmi ágak szétválasztása van! Hogy mondhatsz ilyen ostobaságot?
A demokráciáról beszélve sokan abba a csapdába esnek, hogy a demokrácia formális kellékeire koncentrálnak, miközben figyelmen kívül hagyják a valódi szellemét. Például lehetnek rendszeres választások, de ha a rendszered úgy van kialakítva, hogy szándékosan de facto kizár bizonyos embereket, akkor az funkcionálisan nem különbözik attól, mintha jogilag kizárnád őket bármilyen okból, legyen az faji, nemi vagy társadalmi hovatartozás.
A demokrácia egyik alapvető aspektusa az egyenlőség. Nem beszélhetünk demokratikus rendszerről, hacsak az abban részt vevők mindannyian egyenlő jogi és erkölcsi alapon állnak. Egy demokráciában nem lehetnek másodrendű állampolgárok. Izrael esetében azonban egyértelműen különbséget tesz az állampolgárság és a nemzetiség között.
Mit jelent ez?
Például lehetsz Izrael állampolgára, de drúz vagy zsidó állampolgár is. Az állampolgárságodat az etnikai hovatartozásod határozza meg, és nem lehet megváltoztatni vagy megkérdőjelezni. Az Izraelben neked járó jogok közül sok az állampolgárságodból, nem pedig az állampolgárságodból fakad. Ez azt jelenti, hogy egy „arab” izraeli állampolgár és egy zsidó izraeli állampolgár, miközben mindkét állampolgár eltérő jogokat és kiváltságokat élvez, amelyeket „nemzetiségük” határoz meg [erről bővebben itt olvashat].
Ez nem pusztán a gyakorlatban való diszkrimináció, hanem törvényi diszkrimináció. Az Adalah összeállított egy adatbázist az Izraelben érvényben lévő diszkriminatív törvényekről, amelyek hátrányosan érintik a nem zsidó izraelieket. Például a visszatérési törvény és a távollévők tulajdonjogáról szóló törvény csak két példa az izraeli jogrendszerben a kirívó rasszizmusra és diszkriminációra.
Ez nem valami régi, furcsa figyelmetlenség, hanem az izraeli társadalom felépítésének nagyon is szándékos része. Ezt rendszeresen megerősítik, valahányszor egyes izraeliek petíciót nyújtanak be a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy ismerje el azt az izraeli állampolgárságot, amely nem tesz különbséget etnikai hovatartozás alapján. Ezekre a petíciókra nemrégiben 2013-ban került sor, amikor a Legfelsőbb Bíróság elutasított egy ilyen elképzelést azzal az indokkal, hogy az „aláásná Izrael zsidóságát”.
Sokat elárul Izraelről, hogy egy egységes, etnikai hovatartozáson nem alapuló egalitárius identitás „veszélyt jelentene Izrael alapelvére: zsidó állam legyen a zsidó nép számára”, ahogy a bíróság kimondta. Az a tény, hogy az ilyen diszkriminációt az izraeli társadalom sarokkövének tekintik, csak megerősíti annak gyarmati etnokratikus jellegét, és aláássa a polgárok közötti egyenlőségre vonatkozó igényeket.
De ez a fajta diszkrimináció csak a jéghegy csúcsa, mivel az izraeliek közötti de jure egyenlőtlenségnek csak néhány aspektusát fedi le. A nem zsidó izraeliekkel szembeni de facto diszkrimináció vizsgálata még fényesebb fényt vet Izrael etnikai hierarchiájára.
Izrael palesztin állampolgárainak közel fele a szegénységi küszöb alatt él, jelentős százalékuk pedig a szegénységi küszöb közelében. Emellett jelentősen alacsonyabb a várható élettartamuk, magasabb a csecsemőhalandóságuk, kevésbé férnek hozzá az oktatáshoz és az erőforrásokhoz, valamint kevesebb az önkormányzati és kormányzati finanszírozás. Ha érdekel a diszkrimináció néhány részletesebb aspektusának megismerése, elolvashatod Adalah Egyenlőtlenség Jelentését. Ez kiváló áttekintést nyújt számos kérdésről. Egy másik jelentés, amely rávilágít Izrael diszkriminációjára, a „Diszkrimináció a palesztin polgárokkal szemben a jeruzsálemi önkormányzat és a kormányzati tervezés költségvetésében: Célkitűzések, formák, következmények” című, a Palesztinai Gazdaságpolitikai Kutatóintézet által készített jelentés, amelyet itt találhat.
Ezenkívül elolvashatja az Adva központ jelentését, amely világosan bemutatja, hogy ez a diszkrimináció hogyan érinti az élet szinte minden aspektusát.
Továbbá, a zöld vonalon belüli földterületek nagy része nem elérhető Izrael palesztin állampolgárai számára. Izrael földterületeinek nagy része a Zsidó Nemzeti Alap (JNF) ellenőrzése alatt áll, amelynek:
„kifejezett megbízatása van földterületek fejlesztésére és bérbeadására csak zsidók számára. Így a JNF tulajdonában lévő izraeli földterületek 13 százaléka definíció szerint nem elérhető a palesztin arab állampolgárok számára, és amikor az ILA bérleti szerződéseket ír ki a JNF tulajdonában lévő földterületekre, azt csak zsidóknak teszi meg – akár izraeli állampolgároknak, akár a diaszpórából származó zsidóknak. Ez a megállapodás közvetlenül bűnrészessé teszi az államot az arab állampolgárok elleni nyílt diszkriminációban a földterületek kiosztása és használata terén…”.
A JNF nem az egyetlen szervezet, amely megakadályozza Izrael palesztin állampolgárait abban, hogy földet és ingatlant vásároljanak, béreljenek vagy béreljenek, hanem az úgynevezett regionális és helyi tanácsok is, amelyek a földterületek túlnyomó többségét teszik ki. Ezeknek a tanácsoknak jogukban áll megakadályozni, hogy bárki letelepedjen ezeken a területeken, ha az nem tűnik „illenek”. Például egy vallási közösség nem engedheti meg, hogy világi lakosok költözzenek be azon az alapon, hogy az ellentétes lenne közösségük szellemével. A gyakorlatban ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy megtiltották a nem zsidó izraeliek zsidó területekre való beköltözését. A Habitat International Coalition és az Adalah által az Egyesült Államoknak benyújtott nyilatkozatban…
Az izraeli „demokrácia” ezen jellemzői nem maradtak észrevétlenek. Védekezésül Smooha azt javasolja, hogy Izraelt etnikai demokráciának nevezzük, ahol elismeri, hogy az állami intézmények a többségi csoport előnyben részesítésére épültek, mégis megtartja demokratikus címkéjét.
Itt beléptünk a minősített demokrácia birodalmába: „Ezen az egy hiányzó jellemzőn kívül a rendszer liberális demokrácia lenne, tehát csak egy másfajta demokrácia.” De mi van, ha ez a jellemző a demokrácia egyik központi eleme? Hogyan lehetne a demokrácia jelenlétét érvelni ott, ahol a polgárok egyenlőtlenek a törvény és az állam előtt?
Ez az érvelés más államokra is vonatkozhat, nem csak Izraelre, de míg ezek az államok azt állítják, hogy a rendszerük által elősegített de facto egyenlőtlenség a polgárok között egy nem szándékos melléktermék, bármennyire is kétséges, Izrael nyíltan fitogtatja ezeket a jellemzőket, és még csak meg sem próbálja elrejteni őket. Etnoállamként mindig előnyben fogja részesíteni és támogatni egy etnikum dominanciáját.
Oren Yiftachel Izraelt inkább etnokráciának, mint demokráciának definiálja. Jiftachel etnokratikus rezsimjei szerint:
„…elősegítik a domináns csoport terjeszkedését a vitatott területen és a hatalmi struktúrák feletti uralmát, miközben fenntartják a demokratikus homlokzatot.”
Az etnokráciáknak számos megkülönböztető jellemzőjük van:
Annak ellenére, hogy a rezsimet demokratikusnak nyilvánítják, az etnikai hovatartozás (és nem a területi állampolgárság) a jogok, hatalmak és erőforrások elosztásának fő meghatározója, és a politikát állandó demokratikus-etnokratikus feszültség jellemzi.
Az államhatárok és a politikai határok elmosódottak: nincs egyértelmű démosz, főként az etnikai diaszpórák aktív szerepe és az etnikai kisebbségek korlátozott, egyenlőtlen állampolgársága miatt.
Egy domináns, „chartás” etnoosztály kisajátítja az államapparátust, és meghatározza a legtöbb közpolitika kimenetelét.
A szegregáció és a rétegződés két fő szinten történik: etnonációk és etnoosztályok.
A társadalmi-gazdasági szférát hosszú távú etnoosztály-rétegződés jellemzi.
Az etnikai szegregáció logikája átszivárog a társadalmi és politikai rendszerbe, fokozva a politikai etnicizáció lényegivé tételének többirányú folyamatait.
Jelentős (bár pártos) polgári és politikai jogokat terjesztenek ki a kisebbségi etnonáció tagjaira, megkülönböztetve az etnokráciákat a Herrenvolktól (apartheid) vagy az autoriter rezsimektől.
Hmm, ismerősen hangzik.
De sajnos itt nem áll meg. Mindez csak az úgynevezett „Izrael sajátjára” vonatkozik, ami azt jelenti, hogy teljesen elhanyagoljuk a zöld vonalon túli területeket, ahová Izrael terjeszkedik és amelyeket ellenőriz. Ha az Izrael által ellenőrzött terület egészét nézzük, az etnokrácia túl fogatlan kifejezés lenne az Izrael által alkalmazott komplex személyazonosító okmányok és többszintű, etnikai alapú jogok rendszerének leírására. Ez a rendszer végül arra késztette a B’Tselemet, Izrael legnagyobb emberi jogi csoportját, hogy hivatalosan apartheid államnak nyilvánítsa Izraelt [Erről bővebben itt olvashat].
Izrael nem nevezhető demokráciának anélkül, hogy kihagynánk azokat a főbb jellemzőket, amelyek a legtöbben eszünkbe jutnak, amikor meghallják a kifejezést. A demokrácia formai aspektusaira való túlzott összpontosítás elhomályosítja a címke látszatának fenntartásához szükséges előfeltételeket és módosításokat, miközben teljesen eltorzítja a szellemét. Ha azonban továbbra sem vagy meggyőződve, és továbbra is hiszed, hogy Izrael demokratikus, akkor mostanra már tudnod kellene, hogy ennek nincs hatása egyetlen állam viselkedésére sem. Valójában a történelem során a demokráciák képesek voltak szörnyű kegyetlenségre, népirtásra és elnyomásra belföldön és külföldön egyaránt, amiben Izrael kétségtelenül bűnös, függetlenül attól, hogy mennyire gondolod demokratikusnak.